Cayla Kluver amerikai

– Ez honnan van? – kérdeztem, mert láttam, milyen keményen szorítja Tadark a kardja markolatát.
– Kölcsönvettem – felelte Narian. Kivonta a pengét, és felém nyújtotta.
– Kitől? – faggattam, és ügyetlenül megragadtam a fegyvert, mivel még sosemvolt ilyesmi a kezemben.
– Koranistól.
– És ő tudja, hogy kölcsönvetted a kardját?
Narian oldalra hajtotta a fejét, és felnézett az égre, mintha azt próbálná maga elé képzelni, mit csinálhat az apja ebben a pillanatban.

– Egyszer kérdeztelek, félsz -e Steldortól, most azt kell megkérdeznem, tőlem félsz-e.
Nem sokáig kellett gondolkodnom a válaszon.
– Az eszem azt súgja, hogy kellene, de nem félek.
– Sosem bántanálak, Alera .

– Az embernek mindig van választása.

És ugyanúgy nem tudok nem aggódni érted, mint ahogy nem állíthatom meg a szívem verését.

58. oldal

„Nem tudtam mikor látom újra, és úgy rémlett, a szívem egy darabja vele együtt távozott.”

94. oldal

Látsz és mégis vak vagy!

295. oldal

– Egy cokrynál mindig van fegyver.

Minek is voltam szemtanúja éppen? Steldort, a Recorah völgyének valaha volt legkiválóbb harcosát legyőzte egy tizenhat éves fiú?