Cath Crowley ausztrál

Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.

260. oldal - Rachel

A használt könyvek tele vannak rejtéllyel, én pedig ezért szeretem őket.

– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.

– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.

Egy tökéletes világban nem szeretnék a pénz miatt aggódni.

92. oldal

Egy tökéletes világban nem szeretnék a pénz miatt aggódni. Az én tökéletes világomban örökre könyvek között lennénk, és mindenki ugyanúgy rajongana a használt könyvekért, mint én […] De ez a világ nem olyan, amilyennek én képzelem.

92. oldal

Imádok melletted feküdni, itt, a könyvek alatt.

180. oldal

Nem mondhattam azt, hogy „talán". Vagy igen vagy nem, ez most egy ilyen felállás. Az jut most eszembe erről, hogy apa egyszer azt mondta: az olyan regényeket szereti a legjobban, ahol a karakterek nem sorolhatók egyszerűen igen vagy nem kategóriákba. Mert a világ összetett, magyarázta. Ahogy az emberek is.

92. oldal

…megkérdezi, hogy felolvashatja-e nekem hangosan. Kiveszi a könyvet a táskájából, aztán visszajön, és ismét mellém fekszik. A fejünk fölé tartva a könyvet, olvasni kezdi. Arra gondolok, hogy a szavak ránk hullanak, akár az eső. Elképzelem, ahogy megisszuk őket. Milyen furcsa gondolat.

221. oldal

Henry sosem használt felkiáltó jeleket. Nem szeretett rájuk nézni, csak ha az egész lapot betöltötték, mert akkor úgy néztek ki, mint a szakadó eső.

21. oldal