Caroline Kepnes

Némelyik ember mintha jobban törődne az állapotfrissítéseivel, mint a valódi életével.

91. oldal, 11. fejezet

A könyvekkel az a baj, hogy véget érnek. Elcsábítanak. Széttárják előtted a lábukat, és magukba húznak. És te a mélyükre hatolsz, és minden vagyonodat és a külvilághoz fűző kötelékedet az ajtóban hagyod, és jól érzed magad odabent, és nem kell sem a vagyonod, sem a kötelékeid, és ekkor a könyv elpárolog. Lapozol egyet, és nincs már semmi…

373. oldal, 49. fejezet

Vitathatatlan tény: egyesek ezen a világon szerelmet találnak, összeházasodnak, és Cabóra mennek nászútra. Mások pedig nem. Van, aki egyedül olvas a kanapén, mások pedig együtt olvasnak az ágyban. Ez az élet.

394. oldal, 53. fejezet

Ha könyvesboltban dolgozol, megtanulod, hogy a legtöbb embernek ezen a világon bűntudata van amiatt, aki.

8. oldal, 1. fejezet

Nem menthetsz meg valakit, ha ő nem akarja, hogy megmentsék.

320. oldal, 41. fejezet

Micsoda kár, hogy úgy felingerelhet, amid nincs, hogy azt, amid van, semmibe veszed.

270. oldal, 33. fejezet

Az elutasítás olyan fogás, amit a legjobb, ha borítékban szolgálnak fel, mert legalább széttépheted vagy elégetheted. #nemvettekfelaColumbiára

23. oldal, 2. fejezet

– A hazugság nem kövezi ki az utat a boldogság felé (…)

296. oldal, 36. fejezet

Bárki is osztogatja a szeretetet ebben a világban, rosszul végzi a munkáját.

Ne csináljon gyereket, aki nem képes a feltétlen szeretetre.

271. oldal, 33. fejezet