!

Carlos Ruiz Zafón spanyol

1964. szeptember 25. (Barcelona, Spanyolország) –

NemFérfi
Honlaphttp://www.carlosruizzafon.com/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Carlos_Ruiz_Zafón
Facebookhttps://www.facebook.com/CarlosRuizZafonOFICIAL
Életrajz

Képek 2

Könyvei 41

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Carlos Ruiz Zafón: The Shadow of the Wind
Carlos Ruiz Zafón: The Prince of Mist
Carlos Ruiz Zafón: La Sombra Del Viento
Carlos Ruiz Zafón: The Angel's Game
Carlos Ruiz Zafón: El príncipe de la niebla

Kapcsolódó sorozatok: Az Elfeledett Könyvek Temetője, El Cementerio de los Libros Olvidados, The Cemetery of Forgotten Books, Mist, La Trilogía de la Niebla


Népszerű alkotóértékelések

>!
brigi11 P

Carlos Ruiz Zafón

Senki, de senki nem tud ennyire gyönyörű szép felnőtt meséket írni.

>!
robinson P

Carlos Ruiz Zafón

Pazar, hangulata van a könyveinek! Nagyon érdekesen, szépen megírt, különös világú történetei elvarázsolóak.

>!
Arianrhod MP

Carlos Ruiz Zafón

Az első könyv Az angyali játszma volt, amit elolvastam, majd kényszert éreztem napokon belül elolvasni mindent, amit Zafóntól felleltem. Mindegyik tetszett, de a játszma azóta is a kedvencem. Amikor becsuktam a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy megtaláltam Márquez és Borges méltó utódját.
Mert mágikus és misztikus minden történet, naturális és realista minden leírás. Ahogy haladunk a történetben, egyre inkább azt érezzük, hogy ott járunk-kelünk a szereplőkkel Barcelona gótikus negyedében, vagy a Güell-parkban. Minden ismerős, mintha mi is ott élnénk. Ha befordulunk egy sarkon, szinte tudjuk, mit fogunk látni. Átéljük a kis kávéházak, az ósdi könyvesbolt hangulatát, érezzük az illatokat. Szinte a bőrünkön dobol az eső, beborít a gomolygó köd. És ki tudja, mi merül majd fel a szemünk előtt ebből a ködből? A karunk máris libabőrös! Megdermedünk a rettenettől, majd hirtelen átsüt a nap egy fénnyalábja a homályon, felhangzik egy egészséges, életteli kacagás…. Ez nekem Zafón!

>!
chilisauce P

Carlos Ruiz Zafón

Mindig elvarázsolnak a könyvei. Az egyik kedvenc kortárs íróm. Regényei kiszakítanak a mindennapokból és csavaros (lélek)útvesztőkön vezetnek el a katarzisig.

>!
Rebeka_C

Carlos Ruiz Zafón

Imádom! Annyira jók, izgalmasak a könyvei! Egyedi hangulatuk van.
Zafón egy isten♥


Népszerű idézetek

>!
Sozora

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
3 hozzászólás
>!
Alizee

(…) az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét.

13. oldal

7 hozzászólás
>!
Dün SP

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

17. oldal (Palatinus, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
DZSUDZSEE

…az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá.

>!
Niki_

– (…) Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap

10. oldal (Ulpius-ház, 2009)

3 hozzászólás
>!
ficka

– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

217. oldal, 21.fejezet (Palatinus, 2005)

>!
finding_dori

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

435. oldal

>!
Dün SP

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

525. oldal

>!
Ardid

Az eső magával ragadta a könnyeimet, és én is utánuk eredtem.

423. oldal

4 hozzászólás
>!
Dormeck

Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.

23. oldal