!

Carlos Fuentes mexikói

1928. november 11. (Panamaváros, Panama) – 2012. május 15. (Mexikóváros, Mexikó)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 6 film

Teljes névCarlos Fuentes Macías
Nemférfi

Könyvei 20

Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála
Carlos Fuentes: Laura Díaz évről évre
Carlos Fuentes: Diana, a magányos vadász
Carlos Fuentes: A hadjárat
Carlos Fuentes: Áttetsző tartomány
Carlos Fuentes: Aura (angol)
Carlos Fuentes: Terra Nostra (angol)
Carlos Fuentes: Inez
Carlos Fuentes: El espejo enterrado
Carlos Fuentes: El naranjo

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek

Antológiák 8

Székács Vera (szerk.): Huszadik századi latin-amerikai novellák
Csuday Csaba (szerk.): A folyó harmadik partja
Muhari Ilona (szerk.): Édes keserűség
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1974
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1969
Réz Ádám (szerk.): Huszonöt év – huszonöt novella
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1986

Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

Csak a vízben tükröződő szemedet láttam, s többé nem láthattam nélküled a tükörképemet.

58. oldal

1 hozzászólás
metahari P>!

Vajon akad-e egyetlen igazán befejezett élet, egyetlen olyan élet is, amely ne beteljesületlen ígéret, mi több, lappangó lehetőség volna…? Nem a múlt az, ami meghal valamennyiünkkel. A jövő hal meg.

ervinke73>!

Ki ne tudná életének egyetlen pillanatában – akárcsak te – egyesíteni önmagában a jót és a rosszat, hogy egyszerre vezettesse magát két különböző színű, titokzatos fonaltól, mely ugyanarról a gombolyagról csavarodik le, hogy azután a fehér fonal felfelé, a fekete meg lefelé haladjon, s mégis, mindkettő újra találkozzék az ujjaid között?

29. oldal

marschlako P>!

Nem is tudtam, hogy a forradalom rendőrei is ugyanúgy gyilkolnak, mint a diktatúráé… hátulról.

161. oldal

marschlako P>!

Nem volt a szocializmusnak Sztálinnál nagyobb ellensége.

264. oldal

1 hozzászólás
ervinke73>!

-Nem tudtam mihez kezdeni aznap délután. Harcoltunk, s hirtelen vége volt, a senkiháziak megadták magukat, pedig az ember másfajta élethez szokott. Akkor eszembe jutott minden más, s ott találtalak a sziklán üldögélve. A lábad vizes volt.

56. oldal

dokijano>!

    – Shaw úgy látja a középkort, mint excentrikus emberek fürdőmedencéjét, Szent Johannát pedig mint az egyik legkülönösebb halat ebben a medencében. Mindenkit irritált. Férfinak öltözött nő volt: irritálta a feudális férfiközpontúságot. Isten közvetítőjének mondta magát: irritálta a püspököket, akiknél feljebb valónak tartotta magát. Parancsokat osztogatott Franciaország királyának, és meg akarta alázni Angliát. A tábornokokat elküldte a picsába, és megmutatta, hogy jobb hadvezér náluk. Hát hogyne égettek volna meg egy ilyen nőt?

98-99. oldal, XI. fejezet (Ulpius, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Jeanne d’Arc / Szent Johanna
kmaria>!

Túlságosan ellaposodik a világ, ha nincsenek benne ceremóniák, amelyek jelzik az idő múlását.

158. oldal

marschlako P>!

Hitler az ördög evangéliumát hirdeti. A Rossz nevében követi el gaztetteit: ez benne a rettenetes. Azelőtt sohasem fordult elő ilyen. Akik őt követik, azoknak a gonoszságban is osztozniuk kell vele, mindenkinek. […] Sztálin a Jó nevében követi el a gaztetteit, és én nem tudom, vajon ez-e a rettenetesebb dolog, mert a követői jóhiszeműen cselekszenek, nem fasiszták, általánosságban véve jó emberek, akikkel maga Sztálin végez, ha rájönnek a sztálinizmus borzalmára, Trockij, Buharin, Kamenyev, mind-mind a hőskorszak elvtársai. Akik nem voltak hajlandóak Sztálint követni, mert az igazi kommunizmus útját akarták követni mindhalálig. Hát nem hősök ők, Buharin, Trockij és Kamenyev? Mondj egyetlen olyan nácit is, aki a nemzetiszocializmushoz való hűsége miatt fordított hátat Hitlernek!

283. oldal

marschlako P>!

Az elnök szemében nem halottak voltak. Felforgatók, lázítók, a pusztítás ideológusai, az elnöki szalag által megszemélyesített Haza ellenségei. Csakhogy azon a tlatelolcói éjszakán elmenekült a sas az elnöki szalagról, messzire szállt, a kígyó meg szégyenében inkább levedlette bőrét, a nopálkaktusz férges lett, a tó vize pedig ismét lángba borult. […] két hét múlva, az olimpiai játékok megnyitóján Gustavo Díaz Ordaz elnök akkora mosollyal engedte útjára a békegalambokat, amekkora a vérrel teli pofája.

538. oldal

1 hozzászólás