Carlos Fuentes mexikói
1928. november 11. (Panamaváros, Panama) – 2012. május 15. (Mexikóváros, Mexikó)
Teljes név | Carlos Fuentes Macías |
---|---|
Katalógusnév | Fuentes, Carlos |
Nem | férfi |
Könyvei 22
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Ulpius klasszikusok Ulpius-ház
Fordításai 1
Antológiák 9
Népszerű idézetek
Csak a vízben tükröződő szemedet láttam, s többé nem láthattam nélküled a tükörképemet.
58. oldal
A sólyom vakon nekirepült a cella falának. „Kivájja a szemem, kivájja a szemem”, hajtogatta a fiatal Fülöp, kezét a szemére szorítva, miközben a madár, végképp elveszítve a tájékozódását, ismét felröppent, nekicsapódott a falnak, és újra belevetette magát a sötétségbe, amelyet végtelennek hitt.
A Nagyúr kinyitotta a cella ajtaját, s a hirtelen fény megsokszorozta a ragadozó madár dühét. A Nagyúr azonban az elvakult sólyomhoz lépett, és odakínálta neki kesztyűs kezét; a madár megnyugodva rátelepedett a faggyús bőrre, a Nagyúr pedig megsimogatta a meleg szárnyakat és az ösztövér testet; a sólyom csőre elé tartotta a vizet és az eledelt. Neheztelő pillantást vetett a fiúra, majd a vár nagytermébe vezette Fülöpöt, ahol nők hímeztek, lantosok daloltak, egy udvari bolond pedig bukfenceket vetett.
A Nagyúr elmagyarázta a fiának, hogy a sólyom a félhomályban nyugton marad és elfogadja az ennivalót; de ha vaksötétbe kerül, azt hiszi, a sötétség végtelen tere veszi körül, és olyankor az éjszaka urának érzi magát, ragadozó ösztönei feltámadnak, és önpusztító repülésbe kezd.
– Meg kell tanulnod ezeket a dolgokat, fiam. Egy napon terád fog szállni a címem, minden kiváltságával együtt, de a birodalom igazgatása során felhalmozott tudás is, ami nélkül rang és kiváltság csak hiú becsvágy marad.
– Atyám tudja, hogy figyelemmel olvasom a könyvtár régi írásait, és hogy szorgalmasan tanulom a latin nyelvet.
– A tudás, amiről én beszélek, messze túl van a latin nyelv ismeretén.
– Soha többé nem fog csalódni bennem, atyám.
415–416. oldal, Nowhere, Az örökös (Noran, 2008) · Carlos Fuentes
Nem is tudtam, hogy a forradalom rendőrei is ugyanúgy gyilkolnak, mint a diktatúráé… hátulról.
161. oldal
Ki ne tudná életének egyetlen pillanatában – akárcsak te – egyesíteni önmagában a jót és a rosszat, hogy egyszerre vezettesse magát két különböző színű, titokzatos fonaltól, mely ugyanarról a gombolyagról csavarodik le, hogy azután a fehér fonal felfelé, a fekete meg lefelé haladjon, s mégis, mindkettő újra találkozzék az ujjaid között?
29. oldal
Hitler az ördög evangéliumát hirdeti. A Rossz nevében követi el gaztetteit: ez benne a rettenetes. Azelőtt sohasem fordult elő ilyen. Akik őt követik, azoknak a gonoszságban is osztozniuk kell vele, mindenkinek. […] Sztálin a Jó nevében követi el a gaztetteit, és én nem tudom, vajon ez-e a rettenetesebb dolog, mert a követői jóhiszeműen cselekszenek, nem fasiszták, általánosságban véve jó emberek, akikkel maga Sztálin végez, ha rájönnek a sztálinizmus borzalmára, Trockij, Buharin, Kamenyev, mind-mind a hőskorszak elvtársai. Akik nem voltak hajlandóak Sztálint követni, mert az igazi kommunizmus útját akarták követni mindhalálig. Hát nem hősök ők, Buharin, Trockij és Kamenyev? Mondj egyetlen olyan nácit is, aki a nemzetiszocializmushoz való hűsége miatt fordított hátat Hitlernek!
283. oldal
Meg fogom tanítani emlékezni az Amnéziai Egyesült Államokat. (Diego Rivera)
– Shaw úgy látja a középkort, mint excentrikus emberek fürdőmedencéjét, Szent Johannát pedig mint az egyik legkülönösebb halat ebben a medencében. Mindenkit irritált. Férfinak öltözött nő volt: irritálta a feudális férfiközpontúságot. Isten közvetítőjének mondta magát: irritálta a püspököket, akiknél feljebb valónak tartotta magát. Parancsokat osztogatott Franciaország királyának, és meg akarta alázni Angliát. A tábornokokat elküldte a picsába, és megmutatta, hogy jobb hadvezér náluk. Hát hogyne égettek volna meg egy ilyen nőt?
98-99. oldal, XI. fejezet (Ulpius, 2005)