Carlo Goldoni olasz

PANTALONE: Valahogy el kell simítani a dolgot.
ANSELMO: Én azt mondom, tegye, amit én.
PANTALONE: Éspedig?
ANSELMO: Hagyja őket főni a saját levükben.
PANTALONE: De ha ez így megy tovább, nem is tudom, mi történik.
ANSELMO: Ugyan mi történhet?
PANTALONE: A grófné kissé gőgös.
ANSELMO: Uraságod lánya meg undok.
PANTALONE: Megpróbáljunk meny és anyós között békét teremteni?
ANSELMO: Mi kellene ehhez a békéhéz?
PANTALONE: Beszéltem a lányommal – tudom, hogy megteszi amit kértem tőle.
ANSELMO: A feleségemmel fölösleges beszélni.
PANTALONE: Miért?
ANSELMO: Mert mi soha sem tettük meg, amit a másik kért, se ő, se én.

59. oldal (A régiséggyűjtő családja, avagy az anyós és a meny) Európa, 2000

ARLECCHINO (halkan Leliónak) Félek, ez mégsem uraságod apja.
LELIO (halkan) Hogyhogy?
ARLECCHINO (halkan) Nem hallotta? Igazat mondott…

Igaz a mondás, hogy aki farkasok közé keveredik, megtanul üvölteni. Szégyent hoznék a gazdám fejére, ha annak idején úgy lépnék ki a szolgálatából, hogy nem tudok folyékonyan hazudni.

LELIO A szerelmes legnagyobb gyönyörűsége, ha imádottja kegyeivel dicsekedhet.
ARLECCHINO És ezzel-azzal megtoldhatja.

ARLECCHINO (nevetve) Uram, ott sétál a halott.
LELIO Megvakított a harag. Valaki mást szúrtam le helyette.
ARLECCHINO Gondolom, valami szellemes pengevágással.

Nyugalom, nem kell megijedni. Ettől még nem esem kétségbe. Egyébként pedig leszokom a hazudozásról. Megfogadom, hogy mindig az igazat fogom mondani. Kivéve persze, ha az őszinteség keresztezné a terveimet.

PANTALONE: Ó, micsoda gyülekezet! Csodálkozom ezen a vén bolondon. Még ilyet! Képes itt a pártfogó szerepében tetszelegni! Aztán a lányom is a lovagjával! Az a tökkelütött vejem meg tűri? Ezért nincs ebben a családban egyetértés. Szeszélyes asszonyok, ostoba férjek, udvarlók a házban. Hát persze, hogy minden a visszájára fordul. ( El. )

94. oldal (A régiséggyűjtő családja, avagy az anyós és a meny) Európa, 2000

BEATRICE: Ej, Rosaura, tudja miféle gyógyszer kéne kegyednek?
ROSAURA: Ugyan mi?
BEATRICE: Egy férj a javából.
ROSAURA: ( nevet ) Menjen már!
BEATRICE: Mondom én: a férjre elnevette magát!
ROSAURA: Nem a férjre nevettem, hanem ahogy mondta azt a férjet!
BEATRICE: Találjak gyógyírt a bajára?
ROSAURA: ( nevetve ) Tessék, még kíváncsi is!
BEATRICE: Mondja meg őszintén, van, aki tetszene?
ROSAURA: Hagyjon már, ne jöjjön nekem ezekkel!
BEATRICE: Ha nehezére esik apjaurának bevallania, csak bízza rám, én elintézem.
ROSAURA: ( nevetgél ) Jan, Beatrice, hogy kegyed milyen drága! De elkelne nekem a jókedvének csak a töredéke is!
BEATRICE: Szeretem látni, amikor így nevet.
ROSAURA: Kegyed a kősziklát is megnevetteti.

124. oldal (A patikus) Európa, 2000

A szerelmi kalandok sava-borsa a regényesítés

[…] A férfi mind vizet prédikál és bort iszik. Mibennünk folyton hibát keres, saját viselt dolgairól meg mélyen hallgat. Az itt a baj, hogy a férfiak teszik a törvényt. Lenne csak fordítva, tudom, szorulnának! Ha énnekem hatalmam volna, megparancsolnám, hogy minden hűtlen férfi faágat hordjon a kezében. Állítom, minden város kilombosodna!

46. oldal