Carl Gustav Jung svájci

Aki nevelni akar, legyen maga is nevelt.

102. oldal

A gyermekek nem tulajdonai a szülőknek, s csak látszólag származnak belőlük.

29. oldal

Gyerekkoromban magányosnak éreztem magam, és az vagyok ma is még, mert olyasmiket tudok és vagyok kénytelen jelezni, amikről mások láthatóan nem tudnak és többnyire nem is akarnak tudni. A magányosság nem úgy jön létre, hogy senki nincs körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk, vagy hogy az ember érvényesnek tekint olyan gondolatokat, amelyeket a többiek valószínűtlennek tartanak. Ifjonti álmaim élményével kezdődött a magány, és akkortájt érte el csúcspontját, amikor a tudattalanon dolgoztam. Aki többet tud másoknál, elmagányosodik. De a magányosság nem szükségképpen ellentéte a közösségnek, tudniillik senki nem érzi jobban a közösséget, mint a magányos ember, és a közösség is csak ott virágzik, ahol külön-külön senki sem felejtette el a maga sajátszerűségét, és nem azonosul a többiekkel.

333. oldal

Minél intelligensebb és képzettebb az ember, annál rafináltabban tudja becsapni önmagát.

79. oldal

Aki fél, annak függőségre van szüksége, miként a gyengének támaszra.

194. oldal

Túl sok állati eltorzítja a kultúrembert, túl sok kultúra beteg állatokat eredményez.

A szülői szeretet hiánya azzal a következménnyel jár a gyermekeknél, hogy önmagukat sem tudják szeretni igazán, s bizalmatlanok lesznek az élettel szemben.

7. oldal , Előszó

(…) a fanatizmus nem más, mint túlkompenzált kétség.

334. oldal