!

Carl Frode Tiller norvég

1970. január 4. (Namsos Municipality, Norvégia) –

KatalógusnévTiller, Carl Frode
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 5

Carl Frode Tiller: Bekerítés
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2
Carl Frode Tiller: Bekerítés 3
Carl Frode Tiller: Det framande landet
Carl Frode Tiller: Flugt

Kapcsolódó sorozatok: Bekerítés · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gondolat világirodalom Gondolat


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Ezen a vidéken a vérfertőzésen kívül csak halászatot és vadászatot űznek.

5. oldal

cassiesdream>!

Szinte le sem merem írni, mert olcsó szentimentalizmusnak érzem, de eltettem a párnáját, amelyen az álmait álmodta. Halál után egy, vagy talán több évig az ő párnáján aludtam, mert azt reméltem, hogy így talán találkozom vele az álmomban.
Az elképzelés még most is gyönyörűnek tűnik, legyen akármilyen szentimentális, ám ez is csak tünet volt. Akkor nem láttam, de utólag világossá vált: ez volt az egyik bizonyíték arra, hogy alkalmatlan vagyok a többi ember között élni. Azon az 1989-es augusztusi napon nemcsak anyád távozott ebből a világból, hanem az a férfi is, aki sokáig én voltam, amióta csak én és te és anyád ismertük egymást, az énem is távozott a világból. Banális, de igaz: ha már nincs, aki igazolná az életed, ha nincs, aki elmondja, milyen mulatságos vagy, mikor makacskodsz, vagy mikor reggel durcás képet vágsz, ha nincs, aki nevessen a vicceiden vagy bosszankodjon az ügyetlenségeden, ha nincs, aki eszedbe juttassa, ki vagy, és ha nincs, aki biztasson, ha elveszted a fonalat, akkor megszűnsz létezni, és semmivé válsz.

132-133. oldal

apple_pie >!

Elmúlik egy pillanat, megszűnik a hízelgés okozta pici kis jó érzés, elpárolog belőlem, és érzem, ismét a szégyen kerít hatalmába. Mert meddig zsugorodhat az ember, meddig lehet valaki kisebb a másiknál?

44. oldal

apple_pie >!

Anyáink benne voltak szavainkban, gondolatainkban és tetteinkben. Természetesen nem mindig azt csináltuk, amit akartak, de akaratuk sohasem volt közömbös számunkra, amennyire vágytunk a dicséretre, annyira féltünk a visszautasítástól. Kínos volt hallgatni, mikor szégyentelenül áradoztak az iskolai eredményeinkről, és hogy milyen sokra visszük majd az életben, de sohasem állítottuk le őket, csupán feszengtünk, mikor dicsértek minket.

55. oldal

Lippai>!

„Az úr forrónak vagy hidegnek akar látni, a langyosakat kiköpi” – mondogatta az ateista Oddrun