!

Brynjulf Jung Tjønn norvég

1980. november 15. (Szöul) –

NemFérfi
Honlaphttp://www.brynjulf.no/
Wikipédiahttps://no.wikipedia.org/wiki/Brynjulf_Jung_Tjønn
Facebookhttps://www.facebook.com/brynjulf.jung.tjonn

Könyvei 1

Brynjulf Jung Tjønn: A világ legszebb mosolya

Népszerű idézetek

>!
cintiatekla P

– Különös – szólaltam meg.
– Micsoda? – nézett rám Kjersti.
– Hogy az ember milyen boldog és boldogtalan tud lenni egy időben – válaszoltam.

100. oldal

>!
Pandalány P

Attól félek,hogy a halál pillanata olyan hosszú lesz,hogy érezni fogom, mennyire fáj.

>!
Pandalány P

Nem akartam mást, csak megcsókolni.
A karomba venni, és megcsókolni.

>!
Klári_Filutás

Néha olyan valóságosak az álmaim ,
hogy azt hiszem, itt vagy velem.
Hogy itt ülsz mellettem.
Hogy előttem állsz.
A zörgő csontvázaddal.

120. oldal

>!
zakkant

Azon töprengem, vajon mikortól lesz az ember annak a lánynak a kedvese, akit szeret.
Amikor a lány megcsókolja?
Amikor a lány a két kezébe fogja a kezedet, és a szemedbe nézve elmosolyodik?
Odakint állsz a lánnyal egy nyári estén az esőben, és minden eltűnik körülötted: az utak, a házak, a fák, az autók és a lámpák.
Csak te vagy és ő.
És amikor öregkorodban visszagondolsz erre a pillanatra, bőven elégnek tűnik majd, hogy a lány kezét fogtad az esőben.
Te pedig ott állsz, és azon töröd a fejed, hogy a barátnődnek nevezheted-e már.
Abban bízol, hogy ez a pillanat nagyon sokáig fog tartani.
Hogy a lány éjszakába nyúlóan fogja majd a kezedet.
És amikor elereszti, ezt suttogja majd: most már a kedvesem vagy.
Vagy máshogy történik?
Amikor a kezek kicsúsznak egymásból, és a következő pillanatban újból egymásra találnak.
Amikor a válladra hajtja a fejét.
És átöleled.
És amikor indulnod kell, magához húz és megcsókol.
És valójában nem is akarsz elmenni.
Egész éjszaka odakint állnál azon gondolkodva, hogy mi mindent nem akarsz elveszíteni.

97-98. oldal

>!
zakkant

Egész idő alatt ő jár a fejemben.
Nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de …
De olyan, mintha attól félnék, hogy meghal, ha csak egyszer nem gondolok rá.
Mintha a gondolataim tartanák életben.
És ha egy apró pillanatra megfeledkezem róla, a szíve azonnal megáll.

109. oldal

>!
zakkant

Simon teste finoman megremegett.
Ilyen, amikor haldoklik az ember?
Ilyen, amikor az élet kirázódik a testéből?
A halál addig remegteti, amíg el nem áll a lélegzete.

55. oldal

>!
Klári_Filutás

Egész éjszaka odakint állnál azon gondolkodva, hogy mi mindent nem akarsz elveszíteni.

98. oldal

>!
Klári_Filutás

Mert tudod, mi az, amitől félek? – kérdezte Simon.
– Nem – válaszoltam.
– Hogy fájni fog.
Hogy érezni fogom, ahogy elhagy az erőm.
Hogy érezni fogom, ahogy megáll a szívem.
Lassan.
Apránként.

88. oldal