!

Bruno Schulz lengyel

1892. július 12. (Drohobics, Ukrajna) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Bruno_Schulz

Könyvei 6

Bruno Schulz: Fahajas boltok
Bruno Schulz: The Street of Crocodiles
Bruno Schulz: Sklepy cynamonowe / Sanatorium pod Klepsydrą
Bruno Schulz: Sanatorium Under the Sign of the Hourglass
Bruno Schulz: Die Zimtläden
Bruno Schulz: Apám tűzoltó lesz

Illusztrálásai 3

Bruno Schulz: Fahajas boltok
Maxim Biller: Bruno Schulz fejében
Bruno Schulz: Die Zimtläden

Róla szóló könyvek 2

Maxim Biller: Bruno Schulz fejében
Jerzy Ficowski (szerk.): Letters and Drawings of Bruno Schulz with Selected Prose

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Így vándoroltunk anyámmal a tér két napsütötte oldalán, kettétört árnyékunkat magunk után húzva minden házon, mint a billentyűkön.

10. oldal, Augusztus

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Miközben mindennapi életünkben a szavakat használjuk, elfeledkezünk arról, hogy azok ősi, öröklétű történetek fragmentumai, és mi, barbárok módjára, istenszobrok cserepeiből építünk hajlékot magunknak.

504. oldal, A valóság mitizálása

>!
Kuszma P

A szót rendszerint a valóság árnyékának, tükörképének tekintjük. Helyesebb volna ennek ellenkezőjét állítani: a valóság a szó árnyéka. A filozófia voltaképpen filológia, a szó mélyreható, alkotó vizsgálata.

506. oldal, A valóság mitizálása

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

És midőn végre-valahára, nesztelenül surranva szekrénytől szekrényig, darabonként mindent megtalált, és befejezte öltözködését a bútorok közt, amelyek némán, idegenül tűrték meg őt, midőn végre elkészült, és ott áll indulásra készen, kezében a kalappal, zavar fogta el, hogy az utolsó pillanatban sem talált rá a szóra, mely feloldotta volna ezt az ellenséges hallgatást, és lemondóan, lassan, lehorgasztott fejjel elindult az ajtóhoz – miközben az ellenkező irányba – a tükör mélyébe – a nem létező szobák kihalt során – örökre hátat fordítva ráérősen távolodott valaki.

81-82. oldal, Karol úr

>!
Zálog

Júliusban apám fürdőre utazott, s anyámmal és bátyámmal otthagyott engem a fehéren izzó, szédítő nyári napok kényére-kedvére. A fénytől aléltan lapozgattunk a vakáció óriási könyvében, amelynek minden lapja lángolt a ragyogásban, a lapok alján pedig émelyítően édes aranykörtebél gyűlt össze.
Adela úgy jött meg a fénylő reggeleken, akár Pomona perzselő nappalok tüzéből, s kiöntötte kosarából a nap tarka pompáját – csillogó, áttetsző héja alatt levektől duzzadó cseresznyét, titokzatos, fekete meggyet, melynek illata túlszárnyalta ízének ígéretét; sárgabarackot, mely aranyszínű húsában hosszú délutánok esszenciáját tartogatta, s a gyümölcsök e tiszta poézise mellé kirakott pár, erőtől s tápláló fluidumoktól dagadozó, borjúborda-klaviatúrájú húsdarabot, zöldségek hínárját, megannyi élettelen lábasfejűt és medúzát – az ebéd még kiforratlan, meddő ízű nyersanyagát, vegetatív és tellurikus, vad mezőillatú kellékeit.

1. oldal

>!
Kuszma P

Sok szó esett a könyv destruktív tendenciáiról. Meglehet, hogy bizonyos általánosan elfogadott értékek szerint csakugyan így van. Ám a művészet az erkölcs előtti mélységekben operál, azon a ponton, ahol az érték még csak születőben van.
A művészet, mint az élet spontán megnyilatkozása, feladatokat szab az etikának – és nem fordítva. Ha a művészet csak azt igazolná vissza, amit már egyébként is megállapítottak – teljesen fölösleges volna.

517. oldal, Bruno Schulz Stanislaw Ignacy Witkiewiczhez

Kapcsolódó szócikkek: művészet
9 hozzászólás
>!
dacecc P

Nevelőnője kíséretében Bianka mindennap ugyanabban az órában végigsétál a park fasorán. Mit mondhatnék Biankáról, hogyan írjam le? Csak annyit tudok, hogy csodálatosan kiegyensúlyozott, hogy programját maradéktalanul teljesíti. Mély örömtől reszkető szívvel látom minden alkalommal, újból és újból, amint lépésről lépésre közelebb kerül lényéhez, könnyedén, mint egy táncosnő, amint minden mozdulatával öntudatlanul is magát a lényeget érinti.
Járása teljesen hétköznapi, nem mesterkélten kecses, inkább szívet melengetően egyszerű, s megreszket a szív a boldogságtól, hogy íme, lehetséges ilyen egyszerűen Biankának lenni, mindenfajta mesterkedés és erőlködés nélkül.
Egyszer rám emelte lassan a szemét, s e tekintet bölcsessége mélyen átjárt, keresztüldöfött, mint a nyíl. Azóta tudom, hogy semmi sem maradhat rejtve előtte, hogy kezdettől ismeri minden gondolatomat. E pillanattól fogva rendelkezhetett velem, korlátlanul és osztatlanul. Ezt szemhéja alig észrevehető rebbenésével vette tudomásul. Mindez szó nélkül történt, menet közben, egyetlen pillantásban.

212-213. oldal, Tavasz (Jelenkor, 2016)

>!
Chöpp

Az ősz – a lélek sóvárgása az anyag, a valódiság, a határok után.

446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ősz
1 hozzászólás
>!
Zálog

Ott, a padlások és tetők felperzselt, sokgerendás erdejében indult elfajzásnak és buja erjedésnek a sötétség. Ott tartották első feketemiséiket a fazekak, ott kezdődtek azok az üresen fecsegő összejövetelek, azok a hadrikáló poharazgatások, a palackok és butéliák bugyogása. Mígnem egy éjjel a roppant zsindelyes térségek alján felsorakozott a fazekak és üvegek sűrű, tömött hadsora, és hatalmas, zsúfolt tömegével elárasztotta a várost.

120. oldal Vihar

>!
Chöpp

Különösen egy kondorkeselyű maradt meg emlékezetemben, egy óriási, csupasz nyakú, ráncos, bibircsókos ábrázatú madár. Sovány aszkéta volt, buddhista láma, viselkedése rendezetlen méltósággal teljes, dicső nemzetségének vasfegyelmű szertartáskönyvéhez igazodó. Amint ott ült apámmal szemben mozdulatlanul, az örök egyiptomi istenségek monumentális pózában – szemén fehéres hályog, amit oldalról húzott pupillájára, hogy teljesen fennkölt magányának kontemlációjába zárkózhasson –, kőből faragott profiljával szinte apám bátyjának látszott.

36. oldal