!

Bruno Ferrero olasz

1946. május 5. (Villarbasse) –

Nemférfi
Twitter@brunoferrero3

Képek 1

Könyvei 41

Bruno Ferrero: A sivatag negyven meséje
Bruno Ferrero: Olykor elég egy napsugár
Bruno Ferrero: Ami fontos: a rózsa
Bruno Ferrero: Csak a szél tudja
Bruno Ferrero: Körök a vízen
Bruno Ferrero: Az élet: mindened, amid van
Bruno Ferrero: A tücsök dala
Bruno Ferrero: Az aranyhalak titka
Bruno Ferrero: Van ott fenn Valaki?
Bruno Ferrero: Valaki még táncol

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Apró történetek a lélek számára Don Bosco


Népszerű idézetek

fülcimpa>!

Le, vagy be

A nagypapa lehajol az ötéves unokájához és jóéjtpuszit ad neki. A
gyerek azonnal megdörzsöli az arcát.
– Miért csinálod ezt drágám? – kérdezi a mamája. – Amikor valaki
puszit ad neked, azt nem kell letörölni.
– Mama – mondja a gyerek –, nem letöröltem, hanem beljebb töröltem.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: puszi
fülcimpa>!

Hit

A nagy esőhiány tikkadtá, szárazzá tette a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget.
Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre.
A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el magukkal hitüket jelképező tárgyakat: a Bibliát, keresztet és rózsafüzért.
A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban. A kislány egy piros esernyőt tartott ölében.

Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.

56. oldal

1 hozzászólás
fülcimpa>!

A nevelés

– Amikor a serdülőkorba értem – meséli egy ember a barátjának –, apám figyelni kezdte, merre járok. Mindig azt mondta: – Fiam, soha ne menj diszkóba! – Miért ne, papa? – kérdeztem. – Azért, mert olyan dolgokat látsz ott, ami nem neked való. Ez természetesen felkeltette az érdeklődésemet és az első alkalommal elmentem egy diszkóba.
– És láttál valami olyasmit, amit nem kellett volna? – kérdezte a barátja.
– Persze – válaszolta ő. – Láttam az apámat.

Egy gyerek piros pizsamájában, lábujjhegyre állva az ágyában, mutatóujját anyjának szegezi és azt mondja: – Én nem akarok okos lenni. Nem akarok jól nevelt lenni. Olyan akarok lenni, mint a papa! A példamutatás nem az egyik a sok nevelési elv közül, hanem az egyetlen, amely működik is.

30. oldal

szanes1>!

Kislány koromban egy apa olyasvalami volt számomra, mint a világítás a fridzsiderben. Minden házban volt belőle, de senki se tudta, valójában mit művel egyik vagy a másik, ha már becsukták az ajtót.
Az én apám minden reggel elment hazulról és minden este, midőn hazajött, úgy látszott, örül, hogy viszontláthat bennünket. Egyedül ő tudta kinyitni a savanyúságos üvegeket, ha a többieknek ez nem sikerült. Egyedül ő nem félt attól, hogy lemenjen a pincébe egymagában. Borotválkozás közben megvágta megát, de senki se adott neki puszit, senki se törődött vele emiatt. Ha esett, természetesen ö volt az, aki kiment, hogy elhozza a kocsit, egészen a bejárat elé. Ha valamelyikünk beteg lett, ő ment és megvette az orvosságot. Ő rakta ki az egérfogókat és ő nyeste meg a rózsafákat úgy, hogy ne szúrjuk meg magunkat, ha bekukucskálunk a bejárati ajtón. Midőn először kaptam biciklit, kilométereken át ő pedálozott mellettem mindaddig, míg magam is megbírkóztam vele. Én mindegyik apától féltem, csak az enyémtől nem. Egyszer teát készítettem neki. Csak cukros víznek sikerült, de leült mellém egy kisszékre és megitta, mondván, hogy finom volt.
Valahányszor a babáimmal játszottam, az „anya”-babámnak mindig rengeteg tennivalója volt. Sose tudtam azonban, milyen munkát adjak az „apa”-babámnak. Ezért neki ezt mondtam: – Jól van, te most menj és tedd a dolgodat –, s aztán bedobtam az ágy alá.
Mikor kilenclves voltam, apám egyik reggel nem kelt fel, hogy elmenjen dolgozni. A kórházba ment és másnap meghalt. Akkor bementem a szobámba és kerestem az „apa” babát az ágy alatt.
Megtaláltam, leporoltam és elhelyeztem az ágyamon.
Az én apám nem csinált semmi különöset. Nem is képzeltem, hogy távozása annyira fáj majd a szívemnek. Máig sem tudom miért. (Erna Bombek)

42-43. oldal

1 hozzászólás
Kek P>!

Egy érzékeny lelkű kis lepke beleszeretett a csillagba. Érzelméről beszámolt anyjának, aki azt tanácsolta neki, hogy inkább egy gázlámpába szeressen bele.
– A csillagok felé nem szabad repülni – mondta neki az anyja –, de a lámpák körül nyugodtan lehet repdesni.
– Ott legalább viszed valamire – erősítette meg az apja is. – A csillagok után epekedve, nem érsz el semmit sem.
A kis éjjeli lepke nem hallgatott senkire sem. Minden este, naplemente után, amikor feltűnt a csillag, serényen repült feléje és minden reggel pirkadáskor, a reménytelen próbálkozás után kimerülve tért haza.

14. oldal, Az éjjeli lepke és a csillag

Kapcsolódó szócikkek: lepke
Anna1999Gitta>!

Minden reggel kilenckor ébredek. Az újságért nyúlok, megnézem a gyászrovatot. Ha nem látom ott a nevemet, felkelek.

39. oldal

Bruno Ferrero: A csillagokat éjjel látod Apró történetek a lélek számára

szanes1>!

Tejet akartam
És szörpöt kaptam,

Szülőket akartam
És játékot kaptam,

Beszélni akartam
És televíziót kaptam,

Tanulni akartam
És bizonyítványt kaptam,

Gondolkodni akartam
És tudást kaptam,

Világnézetet akartam
És eszmécskét kaptam,

Függetlenséget akartam
És fegyelmet kaptam,

Szeretetet akartam
És erkölcsöt kaptam,

Szakmát akartam
És állást kaptam,

Boldogságot akartam
És pénzt kaptam,

Szabadságot akartam
És autót kaptam,

Tehetséget akartam
És érvényesülést kaptam,

Reményt akartam
És félelmet kaptam,

Változni akartam
És szánalmat kaptam,

Élni akartam…

49. oldal

fülcimpa>!

A gyógykezelés

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tünt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt Önnel? – kérdezte az orvos. – Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
– Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: „Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim”.

41. oldal

Kek P>!

A remény csillaga egy konkrét jel. Mindennap kérni kell a kegyelmet, hogy a lehetetlent is elérhesd. Akinek az a célja, hogy Krisztus munkatársa legyen és megváltoztassa a föld szívét, vissza fogja utasítani az előre gyártott törvények és rendelkezések sorozatát. Engedetlen lesz, amikor mások engedelmeskednek. Akkor tart tiszteletben egy törvényt, amikor mások ésszerűtlennek vélik azt. Amíg mások szabadságról szólnak, a világ börtönné lesz számára és az ő szeme ragyogni fog a hit erejétől, míg másokat a kétségbeesés gyötör. A lehetetlent csak azok merik megkísérteni, akik hallgatnak az Úr szavára.
Ha ott van az égen a te csillagod, ne vesztegesd az időt és ne szaladgálj egy vékony kanócos kis lámpás után.

15. oldal, Az éjjeli lepke és a csillag

Anna1999Gitta>!

A halál diadalittasan táncolt, mikor váratlanul útját állta egy férfi, aki három nap után feltámadt, és legyőzte őt.

6. oldal

Bruno Ferrero: A csillagokat éjjel látod Apró történetek a lélek számára

Kapcsolódó szócikkek: halál