Brigitte Aubert francia

Esik.

(első mondat)

Yvette lassan már harminc éve dolgozik a családunknak. Jobban emlékszik az anyámra, mint én. Bár én még csak ötéves voltam, amikor a mama „felment a mennybe”. Aztán amikor hétéves koromban az apám is meghalt, ide jöttem, azóta itt élek. És Yvette is itt maradt, a kedvemért. Most ő a dadám. Az ápolónő megtanította rá, hogyan gondoskodjon rólam. Szegény Yvette, kénytelen mosdatni, etetni, tisztába tenni engem… Vajon hányszor kívánhatta már a halálomat? És én, én vajon hányszor kívántam már?

Az élet kevésbé vicces, mint a regények.

De attól, hogy valami butaság, még megtörténik.

Azt is mondhatnám, személyes tapasztalataimmal megerősítve, hogy az élet olykor egy nagy rakás szar.
Vajon jobb lenne-e meghalni? Hát nem, be kell vallanom, hogy nem. Még ha vacak is az élet, szomorú, kegyetlen és igazságtalan, akkor is jobban szeretek élni.

-Micsoda szörnyű idő! Teljesen átáztam! Mindjárt csinálok magának egy jó kis meleg teát.Fúj. – Egy jó kis verbénateát.. Az majd rendbe hozza magát.Fúj. Fúj. Egy calvadost, könyörgök egy calvadost!

100. oldal

Én élni szeretnék! Én élek!

Valahol egy kutya ugat. Hogy a csudába van az, hogy mindig ugat valahol egy átkozott kutya!

Még ha vacak is az élet, szomorú, kegyetlen és igazságtalan, akkor is jobban szeretek élni.

Alig helyezkedtem el a nappaliban, még egy órája sincs, hogy győzködöm magam, csináljunk egy kis összefoglalást, amikor csöngetnek. És minden kezdődik elölről: az Andrioli cirkusz minden nap nyitva áll, még éjjel is, kicsiknek és nagyoknak!