!

Bret Harte amerikai

F. Bret Harte

1836. augusztus 25. (Albany, New York, Amerikai Egyesült Államok) – 1902. május 5. (Camberly, Nagy-Britannia)

Tudástár · 24 kapcsolódó alkotó · 8 kapcsolódó könyv

Teljes névFrancis Brett Hart
KatalógusnévHarte, Bret
Nemférfi
Honlapliteratura.hu/irok/real/bret_harte.htm

Könyvei 18

Bret Harte: Aranyásók
Bret Harte: Idill a Vörös Szurdokban
Bret Harte: Egy bánya története
Bret Harte: A vörösvágási idill / The Idyll of Red Gulch
Bret Harte: Hajó a város közepén
Bret Harte: Yerba Buena
Bret Harte: The Luck of Roaring Camp
Bret Harte: Yerba Buena / A kis makranczos
Bret Harte: A három pajtás
Bret Harte: Az ezüst pokol I-II.

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Móra · Horizont könyvek Kriterion · Ifjúsági kiskönyvtár · Egyetemes regénytár Singer és Wolfner · Koronás regények Singer és Wolfner · Tolnai regénytára Tolnai · Olcsó regény Athenaeum · Pesti Hirlap Könyvek Légrády Testvérek · Pallas Könyvtár · Kétnyelvű klasszikus könyvtár · Tale Blazers Perfection Learning angol

Antológiák 13

Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III.
Osztovits Levente (szerk.): Amerikai elbeszélők I-II.
Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek
Géher István (szerk.): Lélekvesztőn
Géher István – Mesterházi Márton (szerk.): Vadnyugat
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Enyedy György (szerk.): A jászol szamara meg az ökre
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Otto Penzler (szerk.): The Big Book of Sherlock Holmes Stories

Népszerű idézetek

pwz I>!

A sógorom egy volt egyetemi évfolyamtársa felcsapott aranyásónak. Olyan mocskos, hogy leírhatatlan, de egy kötet Homéroszt visz magával a bányába. Pihenő közben görög verseket olvas. Ez magában nagyon szép, de hogy illik a Vadnyugat stílusához?

16. oldal, Hóvihar a Sastanyán (1982)

pwz I>!

– Nem ismeri Mr. Slinnt, a Híradó szerkesztőjét? – kérdezte.
– Még nem volt szerencsém – felelte Don Caesar. – Eddig úgy tudtam, hogy señor Robinson a Híradó szerkesztője.
– Ó, szegényt lelőtték – mondta Slinn. – Én vagyok az utódja.
Bueno! Önt is le fogják lőni? Remélem, nem.

162. oldal, Aranyásók (1982)

pwz I>!

Mihelyt eljön az ideje, kiadom a parancsot az indulásra. A Sierrák csupasz arcú törzsfőnöke kimondta az utolsó szót! A fekete bajuszos sápadtarcú pedig hallgasson, mert különben belefojtom a Niagara-vízesés bömbölő árjába. Uff, én beszéltem!

76. oldal, Hóvihar a Sastanyán (1982)

Fisu P>!

Az Eldridge-keresztút környékén veszettül esett és fútt. Kezdve a délceg fenyőfákon, melyek a dombtetőn szegték föl kemény derekukat, méltóságos tiltakozással, le egészen az árok sok hisztériás fűzfájáig, melyek őrült dühhel kínozták-csavarták magukat jobbra-balra, általános volt a kavarodás. Ha a szél alábbhagyott, az eső kezdte újra, vad zuhatagok sortüzével ropogva végig az országúton, apró vízesések zúgóit szabadítva alá a domboldalakról, s földig csapkodva a vad zab nehéz kalászait. Aztán újra fordult a játék: újra szél esett a levert mezőknek, tajtékozva verte a tócsákat, lesodorta az útmenti fenyők ágait, s bajt bajra zúdított.