Bret Easton Ellis amerikai
1964. március 7. (Los Angeles, Kalifornia, USA) –
| Katalógusnév | Ellis, Bret Easton |
|---|---|
| Honlap | randomhouse.com/kvpa/eastonellis/alt |
Képek 3
Könyvei 21
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek Helikon
Róla szóló könyvek 3
Kiemelt alkotóértékelések
Bret Easton Ellis
Az üresség, a nihil, a teljes érzelemnélküliség írója. A témához illően a végletekig egyszerű prózája roppant egyedi, és bár eszembe jut róla pár név és cím – elsősorban Közöny és Az undor –, Ellis mégis egyszeri és megismételhetetlen. Az Amerikai psycho felkeltette az érdeklődésemet a többi műve iránt, a Nullánál is kevesebb hihetetlenül hitelesen ír az erkölcseit és identitását teljesen meghaladott/elvesztett emberről, a Királyi hálószobák kevésbé letisztult ugyan, de azért érdeklődéssel olvastam, Az informátorokban még némi mágikus realizmus is megjelenik, a Holdpark a többihez képest könnyedebb és igen szórakoztató, a Glamorámában pedig a terrort globális szintre emeli.
Számomra nagy kedvenc, és rendkívül üde színfolt ama irodalmi palettán, ahol az általános vélekedés az, hogy annál jobb egy szöveg, minél több benne az érzelem. Ellis sokkolóan bizonyítja be ennek ellentétét. Megterhelő, mint Lars von Trier, mégis méltán az egyik legnagyobb. Kevesen ábrázolják ennyire hitelesen az emberi természetet, még ha olykor a végletekhez is nyúl ennek érdekében.
Bret Easton Ellis
Három regénye után nem vagyok rajongó, és valószínűleg nem is leszek, de megkerülhetetlennek tartom a munkásságát azok számára, akik olvasottnak szeretnék magukat érezni.
Népszerű idézetek
Ha az ember barátai agyalágyult hülyék, akkor vajon emberölésnek, kihágásnak vagy isteni igazságszolgáltatásnak minősül-e, ha fogja magát, és szitává lövi őket egy harmincnyolcas magnummal?
56. oldal, Harry’s
Az élet olyan, mint egy gépelési hiba: folyton csak át- meg átírjuk a szavakat benne.
107. oldal (Európa)
…fel sem merült bennem, sohasem, hogy az emberek jók talán, vagy hogy az ember képes lehet változni is, vagy az, hogy jobb lenne a világ, ha az ember képes lenne örömét lelni egy érzésben, egy tekintetben vagy egy gesztusban, vagy be tudná fogadni egy másik emberi lény szeretetét vagy kedvességét. Nem volt biztos semmi sem, s az a szó, hogy „nagylelkűség”, semmit sem jelentett, üres közhely volt csupán vagy rossz vicc. A sex csak matematika. A személyiség immár érdektelen. Mit számít az intelligencia? Az okszerű gondolkodás. A vágy – értelmetlen. Az ész nem segít. Az igazság halott. Félelem, bosszú, ártatlanság, rokonszenv, bűntudat, hiábavalóság, kudarc, gyász – csupa olyasmi s olyan érzelem, amit már senki sem érez át. A gondolkodás hasztalan, a világban nincs többé értelem. Csak a gonosz egyedülvaló és örök. Isten nem él. A szeretet is megbízhatatlan már. A felszín, a felszín, a felszín csupán, hol bárki is még valami jelentésre bukkan…
532-533
– Jézusom, Clay, úgy nézel ki, mint aki LSD-zett vagy valami – mondja Blair, és rágyújt egy újabb cigarettára.
– Csak együtt vacsoráztam anyámmal – mondom.
99. oldal
Tudod, akármilyen jó formában is van valaki, mindig lehet javítani rajta.
39. oldal, Április bolondja