Brenda Harlen

– Vannak olyan részletei a szülők házasságának, amik nem tartoznak a gyerekre.

– A testi vonzalom ugyan nem biztos alap a tartós kapcsolathoz, de kétségtelenül előny, ha megvan.

– Alig ismersz. Honnan tudod, hogy én vagyok a megfelelő?
– Abból, hogy nem akarsz hozzám jönni.
– Ezt nevezem csavaros gondolkodásnak!

– Azért ugrottam fel, hogy megkérdezzem, kölcsönkérhetem-e az unokahúgomat.
– Persze, amennyiben visszahozod, amikor már kidőltél mellőle.

A lány mérgesen a férfira villantotta a szemét.
– Azt akarja mondani, hogy egy huszonnyolc éves nőnek, ha még nem ment férjhez, fel kell adnia a romantikus álmait?
Dante tiltakozón felemelte a kezét

Általában visszafogottan öltözködött, hogy ne hívja fel magára a lesifotósok figyelmét, akik állandóan a fivére után koslattak. Ebben a ruhában nem maradhat majd a háttérben, mint máskor mindig. De nem is ez volt a célja: ma ki akart ragyogni a tömegből, kívánatos akart lenni. Mert a mindenki által prűdnek tartott hercegnő úgy döntött, ma éjszaka elveszíti az ártatlanságát.

– Riley legyen a gardedámod, amikor Bellemoro herceggel randevúzol?
– Nem vele, hanem Ardena királyával.
Marissa homloka ráncba szaladt, amikor Hannah felvette az asztalról a telefont, és tárcsázni kezdett.
– Kit hívsz?
– Gabbyt – válaszolta a sógornője. – Gyere át most rögtön – mondta a telefonba.
– Nem ér rá holnap reggelig? – kérdezte Gabby.
– Nem. Nagy híreim vannak. Én gyereket várok, Marissát pedig eljegyezte az ardenai király.
– Öt perc múlva ott vagyok.

– Jó párost alkotnánk, Marissa. Efelől szemernyi kétségem sincs – folytatta Dante.
– Nem fogok az ágyadba zuhanni.
– Nem kell belezuhannod, én majd belefektetlek.
Marissa határozottan megrázta a fejét.
– Nem olyan nő vagyok, akit ilyenekkel levehetsz a lábáról.
– Szerintem te még csak nem is sejted, hogy milyen nő vagy valójában.
– De te bezzeg meg tudnád mutatni nekem – felelte a lány gúnyosan.

– „Minden út az előre elrendelt vég felé vezet."

1. történet

– Rendben, tűnjünk el. Hova akarsz menni?
– Nem tudom – vonta meg a vállát Jessie. – Valahova.
– Ez jól hangzik – fogta meg a kezét Nick. – Oda szívesen veled megyek.