Brandon Sanderson amerikai

Megbízható minőség, termékeny író, korunk hőse.
A világsiker után is földközeli, szerény ember maradt. Nagyon szeret írni. Nagyon. A „huszonévesen több ezer oldalnyi kiadatlan regény” szinten szeret írni. Amikor nem ír, órákat tart főiskolán arról, milyen jó írni, vagy podcastet készít írói trükkökről.

Stabil pontok:
– Újszerű, következetes szabályok közt működő varázsrendszer, ami áthatja a szereplőket-világot-társadalmat
– A varázsrendszer kiismerése, az abból adódó következmények megértése a móka fele
– Nagy fordulatok és kis fordulatok, aminek többsége meglepő és találékony
– Rejtett összefüggések sokasága, vendégszereplők a többi sorozatából, minden összefügg
– 12-es karikás családbarát humor, ami többnyire így is működik
– 12-es karikásnál is enyhébb romantika, amiből azért lehetne több (mormon szerző)
– Meglepően érett gondolatok társadalmi kérdésekről
– Szabadjára engedett fantázia

A Ködszerzet sorozatnál kicsit fanyalogtam, de utolsó műve a Királyok útja rendkívül bejött! Kiváló író, mindenkinek szívből ajánlom!

Eddig nem csalódtam az íróban, remek fantáziával bír :)

Előrebocsátom, hogy még nem olvastam az író összes művét, ezért ez az értékelés még változhat.

Számomra egy könyvet, sorozatot, az határoz meg igazán, hogy mennyire változik a karakterek személyisége, illetve hogy a történet mennyi igazi fordulatot tartalmaz. Nézzük ezt a két szempontot:

Személyiségek változása: Brandon Sandersonnak úgy érzem ez az egyik specialitása. Az összes karaktere változik, akár jó akár rossz irányba. De a legvégén mindig észrevesszük, hogy bármennyit is változtak, a régi személyiségük végig megmaradt, csupán az újak erősebbek lettek, míg a régiek elhalvényultak. Sok történetben ez elveszik. Nem látjuk, hogy honnan indultak a szereplők, nincsenek folyamatos visszaemlékezések, pedig a való életben így megy. Hányszor emlékszünk mi is vissza random pillanatokban egy hihetetlenül furcsa düntésünk. Mennyire rosszul vagy esetleg jól érezzük magunkat amikor eszünkbe jut egy-egy régi emlék és hogy milyenek voltunk akkor. Ez az, amit Brandon Sanderson meg tud ragadni.

Igazi fordulatok: Miért nem csak egyszerűen fordulatok írtam? Vannak az egyszerű fordulatok, ezeket az emberek nagy része észreveszi még mielőtt megtörténne. Ez akkor következik be amikor ismered az írót, tudod már szinte mire gondol és így ki tudod következtetni hogy mi lesz a végkifejlet, vagy csak esetleg a következő jelenet. Ezzel ellentétben vannak az igazi fordulatok. Amikor az olvasó azt hiszi hogy végre megértette az írót, tudja mi fog történni. De az író ekkor kicselezi az olvasót és egy olyan elemet rak a könyvbe ami rá nem jellemző. (Van egy harmadik fordulat is, amikor az író annyiszor rak egy könyvbe igazi fordulatot, hogy az olvasó már erre is rájött, ekkor sima fordulat lesz ismét az egész…)
A sok magyarázat után jöjjön Brandon Sanderson és az igazi fordulatok. Nem mondom hogy mesterien bánik ezekkel a fordulatokkal, de egyes esetekben kifejezetten jól használja őket. Műveiben körülbelül fele-fele arányban találhatóak a sima és az igazi fordulatok, de pontosan ezért lesznek különlegesen az egyszerűek. Annyira várod az igazi forulatot, hogy meglepődsz amikor egy rendeset kapsz. Egy kiszámíthatót. De te még mindig várod a meglepetést, ami mégse jön el soha. Ekkor pedig csak magadra vagy mérges, hogy hogyan is gondolhattad hogy más fog történni, amikor ez a leglogikusabb végkifejlet. Aztán jön egy igazi és megint nem tudod mit gondol az író. Ez Brandon Sanderson.