Bóta Gábor magyar

Hogy milyen is a világ Hofi Géza szerint? Piszkosul egyszerű. Csak a hatalmasok, a képmutatók és a hülyék bonyolulttá teszik.

44. oldal, Hofilozófia (Hunglibri, 2003)

A felszín jelenik meg lényegként, s így sok mindenre nem kerülhet sor.

27. oldal , Hogyan mesél? (Hungalibri, 2003)

"Az igazságból elveszett az „i” ".

De Hofi Hofi maradt. Nem lehetett utálni.

40. oldal, Figyejjé' má'! (Hungalibri, 2003)

– A sors, amely alapvetően jogtalan intézmény, igen kegyes volt vele, ha már korábban annyira megkínozta. Mert ha valakivel olyan a sors, hogy az utolsó napon kimegy Visegrádra, megebédel, aztán hazamegy, bokszot és focit nézni – nem a Testnevelési Egyetemen elmondott beszédet –, aztán lefekszik és hatvanöt éves korában nem kel fel többé, akkor jól járt. Hofi Gézának nem kellett megkínlódnia a halálért. Tehát nem nézte az Orbán-beszédet. Lefeküdt aludni, és reggel a felesége azt látta: abban a pozícióban fekszik, amelyben elaludt. Akkor derült ki, hogy meghalt, amikor ébresztgetni kezdte.

Amikor utoljára láttam, nem gondoltam, hogy többé nem találkozunk.

97. oldal, ,,Hogy is hívnak téged, édes egy fiam?" (Hungalibri, 2003)

Műsorom megértéséhez – remélem, nem tűnik szerénytelenségnek – nyilatkozta egy riporternek – itt kell élni.

A lényeg az alkalmatlanság. De soha nem a kisember alkalmatlansága! Hofi plebejus indulatának céltáblái a túlsztárolt focisták, a tehetségtelen pályatársak, a beszédhibás közszereplők, a bumburnyák politikusok, a tahó krumplivirágosok. Ja és a sajtó képviselői. A kritikus, aki nem is látta az előadást, a szpíker, aki abszurd töltelékkel nyomja le a közvetítést.
Meg az a baj, hogy drága az élet. Meg az, hogy lenézik a kisembert. Hogy hazudoznak, köntörfalaznak, köpönyeget forgatnak. Nem túlságosan bonyolult világkép. Viszont időálló! Hofi poénjai harminc évvel később is csattannak. Mázlista. E tekintetben a világ keveset változott.

44-45. oldal

A használtautó-behozatal megkönnyítését bizonyos életkor alatt azért tartom normális dolognak, mert a javítókapacitásunk legalább annyira rossz mint az autóparkunk.

18. oldal

„Hát kérem, ha már ott ült a pálya szélén… – mondja a futballszakvezetőről –, akkó mér nem nézi meg? Hát nem igaz?” És még ezt is ő teszi hozzá, nem mi. Hiszen oly evidens mindez, s oly természetesnek hangzik. Majd valaki – egy csatár – nyilatkozik, hogy miért veszett el a meccs. (Rendesen nem tud beszélni, mert buta, mint a tök, a megnyilatkozás itt is ábrázolás!) „Hogy azért, mert a kapufa szögletes, nem henger alakú…” Ekkor kinyílik az a bizonyos Hofi-kiskapu, erre figyelmeztet is bennünket, így foglal össze: "Tehát a futball területén mindenki a helyén van, minden a legnagyobb rendben megy, mindenki tudja, mit csinál… (szünet, majd ordítva:) A kapufa a hibás!! Az a hülye agác! Az, az!
[…]
Mit is akar tudatni? Ha valami nálunk nem megy, nem azért vizslatjuk a hiba okát, hogy a visszásságot meg lehessen egyszer és mindenkorra szüntetni, hanem bűnbakot keresünk, hogy mások előtt igazolhassuk saját ártatlanságunkat, s az okot az „objektív” körülményekre hárítsuk.