!

Borisz Vasziljev orosz

Boris Wassiljew

1924. május 21. (Szmolenszk, Szovjetunió) – 2013. március 11. (Moszkva, Oroszország)

Teljes névБорис Львович Васильев
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Borisz_Lvovics_Vasziljev, http://en.wikipedia.org/wiki/Boris_Vasilyev_(writer)

Képek 3

Könyvei 7

Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek / A legutolsó nap
Borisz Vasziljev: Volt egyszer egy lány
Borisz Vasziljev: Repülnek lovaim / Másnap háború volt
Borisz Vasziljev: Iván hajója
Boris Wassiljew: Und morgen war Krieg
Borisz Vasziljev: Az égő csipkebokor

Antológiák 2

Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1984
Volt egyszer egy háború

Róla szóló könyvek 1

Bakcsi György: Mai szovjet kisregények

Népszerű idézetek

>!
Csoszi

Ostobaságot még unalomból sem érdemes csinálni.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

A valóra vált álmok mindig nélkülözik a romantikát.

92. oldal, A hajnalok itt csendesek

>!
gesztenye63 P

Egy ideje – lehet, hogy öregszem? – az élet olyannak tűnik számomra, mint egy púpos híd, amely a szülők partjáról a gyerekek partjáig vezet. Először fölfelé megyünk e hídon, a nagy kapkodásban lihegve, és mit sem látva a jövőből; amikor azután a híd közepére érünk, kifújjuk magunkat, s reménykedve szemléljük a másik, a túlsó partot, és ereszkedni kezdünk lefelé. És van egy bizonyos szint ezen az ereszkedőn, amely alatt már nem látod a gyerekkorodat, mert leélt életed púpos hídja eltakarja előled a kilátást.

39. oldal, Repülnek lovaim

>!
gesztenye63 P

Fiúk és leányok, nézzétek. Nézzétek meg jól a társatokat. Úgy nézzétek meg, hogy emlékezzetek rá. Egész életetekre véssétek az emlékezetetekbe, hogy nemcsak a golyó, nemcsak a késpenge vagy a repesz tud ölni – ölni tud az ostoba szó és a rossz cselekedet, megölhet a közömbösség és a bürokratizmus, megöl a gyávaság és az aljasság. Ne feledjétek ezt el, gyerekek, egész életetekben emlékezzetek rá!…

225. oldal, Másnap háború volt

>!
gesztenye63 P

A bánat néha bozontos medvére hasonlít. Ráveti magát az emberre, úgy tépi és gyötri, hogy kínjában a csillagokat látja. Azután eloszlik, szinte teljesen, és már szabadon lélegezhetünk, élhetünk, cselekedhetünk, mintha mi sem történt volna.

112. oldal, A hajnalok itt csendesek

>!
gesztenye63 P

Az ember, ha veszélybe kerül, vagy egyáltalán nem fogja fel a helyzetet, vagy rögtön kettő helyett kezd gondolkodni. Mialatt egyik énje mérlegeli, hogy mi a további teendő, a másik biztosítja a gondolkodáshoz, szükséges pillanatot, mindent lát, és mindent észrevesz.

101. oldal, A hajnalok itt csendesek

>!
gesztenye63 P

Nemzedékem példáján bátran állíthatom, hogy az ifjúság: az öregség kincse. Elpazarolható az élvezetekre, de okosan fel is használható…

57. oldal, Repülnek lovaim

>!
gesztenye63 P

Ó, hogy repülnek lovaim! Nem siettetem őket, de nem is tartom vissza, jóllehet szilárd meggyőződésem, hogy az életet kell hozzáadni az évekhez, és nem az éveket az élethez. De a napok elsuhannak, mint a kilométerkövek, és nem tudom, mennyi van még hátra. És ez a jó. Minden napot úgy kell elkezdeni, mintha az utolsó lenne, és amikor lefekszünk, ujjongva érezzük, hogy egy egész élet áll még előttünk. Hogy még el se kezdtük.

85. oldal, Repülnek lovaim

>!
Zsuzsi_Marta P

Hiszen az embert egyvalami különbözteti meg az állatoktól: ember voltának a tudata. Ha ez a tudat hiányzik, akkor nem ember, hanem vadállat. Két lábon jár, két keze van, mégis vadállat. A legszörnyűségesebb vérengző vadállat. És akkor nem létezik iránta sem emberiesség, sem sajnálat, sem kegyelem.

107. oldal

>!
gesztenye63 P

– Bonyolult kérdés – magyarázta a törzsőrmester szállásadónőjének, Marija Nyikiforovnának. – Két raj: vagyis majdnem húsz olyan ember, aki nem iszik. Nem tudom, az egész fronton akad-e ennyi…

8. oldal, A hajnalok itt csendesek