A nagy elődök közt Tolsztoj, a XIX. században Dosztojevszkij, a XX. -ban Solohov, míg a XXI században Akunyin is kedvelt orosz íróvá vált világszerte, így a magyar olvasók közt is. Persze a kiemelés önkényes és szubjektív, de szemléltetni szeretném az idők során az érdeklődés irányának és tárgyának változását. Egyes vélemények szerint méltatlan az orosz klasszikusokkal egy sorban említeni, mivel sikerével és vitatott minőségű témájával, a krimivel, megbecsteleníti azokat. Ugyan-ugyan – ilyen erős kifejezéseket…:-( Minden esetre megállapítható: tudja mi kell ma az olvasóknak. Egy brit lap szerint Borisz Akunyin az orosz J. K.. Rowling, de mások úgy vélik, a grúz születésű szerző, akinek eredeti neve Cshartisvili, nem elég tehetős és nem elég populáris az összehasonlításhoz. Na és? Népszerű és sikeres, ez ténykérdés, könyvei nem csak oroszul, hanem fordításban is viszonylag magasnak mondható példányszámban jelennek meg, történeteiből több filmfeldolgozás is készült és még csak az ötvenes éveiben jár.
Egy kihívás nyomán utána olvasva kiderül: hazai irodalomkritikusaink is kedvtelve véleményezték kezdettől fogva Akunyin az Európa Kiadónál megjelent könyveit, úgy látszik, a dosztojevszkiji utalások még a könnyed szórakozást is elfogadhatóvá teszik. Akunyin ugyanis, bevallottan, a posztmodern írók egyike. Receptje, hogy a klasszikus orosz szerzők műveit használja ihletnek, majd hozzákever egy kis keleti bölcsességet, egy nagy adag feszültséget, izgalmat és már kész is a story. A nagyon olvasottak, gyakran érezhetnek különböző áthallásokat, de a komoly háttér nem riasztó. Akunyin könyvei pontosan olyan élvezetesek, mint bármelyik jó minőségű történelmi krimi.
A magyarul eddig megjelent, már tíz kötet felett járó Fandorin sorozat főhőse is összetett figura, van benne egy adag nyomozó, de leginkább jó sok Oblonszkij és Miskin herceg, mindez kellemes keleti aromákkal fűszerezve. Eraszt Fandorin ugyanis nemesi származású, vonzó és okos férfi, akinek ezen – inkább hölgyek számára fontos – tulajdonságok mellett még kristálytiszta logikája, a történetek többségében nagy adag szerencséje és harcművészeti tudása is van, egy távol-keleti utazásnak és egy onnan hazahozott szolgának köszönhetően.
Az általam eddig olvasott kötetekben figyelemmel kísérhettük jóképű és jóindulatú nyomozónk férfivá érését, az általam olvasott legfrissebb kötetben a folyamat fordulatot vett. Az államtanácsos című történetnek Fandorin mellett egy majd egyenrangú, szinte azonos értékű másik főszereplője is van, aki a vetélytársa ugyan, de gonosznak a legkevésbé sem nevezném, inkább céltudatosnak. A forradalmár Grin vonzó személye mellett, a XIX. századvégi cselekmény másik fontos résztvevője maga az orosz cárság társadalmi berendezkedése, persze nem a mostani, bár a párhuzam egyértelmű. A teljhatalmú uralkodó, aki „vigyázza az fiait”, a szívtelen csókosok serege, akik szervezik és üzemeltetik az elnyomást és az ártatlan durván partvonalra tett áldozatok, mind-mind régi ismerőseink az egykori és mai hírekből. Tragikomikus, hogy sokan látszólag nem értik, ill. akarják érteni az utalásokat és azokat számosan a monarchizmus helyesléseként, ünnepléseként tartják nyilván Az államtanácsos című írás – s ahogy hallom – a könyvből készült film is – nekik javasolható, hogy olvassák, nézzék végig, az utolsó oldalig, meg fognak lepődni. Persze azért a szokásos nőügyek és Fandorin szexuális életének további javulása sem maradhatott ki a történetből.
Nekem kifejezetten tetszettek Borisz Akunyin ezen történetei, s számos olvasóval együtt én is „erasztomán” lettem, azaz kifejezetten megkedveltem ezeket a könnyed, de ugyanakkor gazdag történelmi információkat, aktuális politikai fricskákat is tartalmazó, színvonalas szórakozást biztosító bűnügyi regényeket.