!

Boris Vian francia

1920. március 10. (Ville-d'Avray, Franciaország) – 1959. június 23. (Párizs, Franciaország)

Teljes névBoris Vian
Honlaphttp://www.borisvian.com/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Boris_Vian

Képek 15

Könyvei 46

Boris Vian: Tajtékos napok
Boris Vian: Köpök a sírotokra
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton
Boris Vian: Pekingi ősz
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Boris Vian: Piros fű
Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
Boris Vian: Szívtépő
Boris Vian: Minden hulla fekete
Boris Vian: És mindez a nők miatt!

Kapcsolódó sorozatok: Magvető Világkönyvtár I.

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek, Európa Zsebkönyvek, Vidám Könyvek, Európa Modern Könyvtár, Boris Vian

Fordításai 1

Boris Vian: I Spit on Your Graves

Antológiák 4

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 44.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 21.
Szávai János (szerk.): A Notre-Dame tornyai
Corrado Augias (szerk.): Racconti parigini

Róla szóló könyvek 1

Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.

Népszerű alkotóértékelések

>!
Ákos_Tóth IP

Boris Vian

Pár napja @Kuszma egyetlen mondatban megfogalmazta azt, amit Boris Vianról mindenkinek tudni kell spoiler: Vian link író volt. Én azért hozzátettem a védelmében, hogy jó értelemben link, de ha már itt vagyunk, menjünk kicsit mélyebbre a témában…

Egyik közismert elszólása szerint, ha a munka ópium az emberek számára, ő nem szeretné drogfüggőként végezni – ehhez kispénzű bohémként következetesen tartotta is magát, így élete legnagyobb fordulata valószínűleg akkor jött el, amikor a Vernon Sullivan kiadványok sikere okán végre az irodalomból is eltarthatta magát. Műszaki végzettsége volt, munkáját tekintve a szigorú reálterületen mozgott (mondjuk, mint Chic a gyárban, Jean Sol Partre-ra szomjazva), az írásban viszont látványosan szerette megszegni a szabályokat, és elsősorban mindig a terápiás célzatú művészetet valósította meg. Művei vagy saját meghatározó élményeit dolgozzák fel (pontosabban segítenek ezek feldolgozásában), vagy komoly háttértartalommal kibélelve a szórakoztatást tűzik ki célul. A Pekingi ősz, a Piros fű és a Hullasztó/Szívtépő minden groteszkségük mellett felvillantják Boris fiatalságának egy-egy jelentős konfliktusát – viszonyát szüleihez, saját családjához, múltbéli traumáihoz. Ezeket a problémákat a patafizikán keresztül közelítette meg, vagyis a képzeletbeli megoldások tudományának segítségével. A nyilvánvalón túli tartalom számunkra is érzékelhető komolysága és érzelmi realitása miatt ezek a szövegek szürrealitásuk dacára is nyomasztóak, sötét tónusúak, humoruk fekete, nem is mindig megmosolyogtató. Üde kivétel a korai életműből a Venyigeszú és a plankton, ami nem teljesen kiforrott előszele Boris sajátos belső univerzumának, illetve a Tajtékos napok, amit a benne lévő romantikus él valóságos slágerkönyvvé változtatott.

A szigorúan pénztermelő vonulat, a Vernon Sullivan álnéven írt regények sorozata rövid, de sajátos evolúciós utat járt be. A Köpök a sírotokra felfogható kőkemény társadalomkritikának, szatírának és műfajparódiának is. Utódja, A holtaknak már mindegy/Minden hulla fekete örökölte ezeket a tulajdonságokat, de a Pusztuljon minden rusnyaság/Öljünk meg minden rohadékot! és a Ki érti a csajokat/És mindez a nők miatt! már előtérbe helyezi a szórakoztatást, az amerikai bűnügyi ponyvák és krimik kifigurázását*. Tegyük hozzá, ezekben a könyvekben visszatérő motívumok a nemi erőszakot bemutató jelenetek, a válogatott gyilkosságok, a repkedő kézigránátok és a vállalhatatlan belső monológokkal illusztrált főhősök – Vian mégis képes képregényszerű könnyedséggel előadni mindezt, ami sokak szemében talán kétes, de nagy dicsőség. Egyébként szigorúan tematikai szempontból mindenképpen a Sullivan-művek közé kellene besorolnunk a Kalandárium/Alvilágjárók című munkát is, amit sosem akart a nagyközönség elé tárni, noha jóval ügyesebb és jobb lett, mint a karrierjét megnyitó Venyigeszú….

A drámaírói pálya hősünk legszerencsétlenebb, mégis legérdekesebb alkotói periódusa volt. Színpadra szánt művei sosem futottak be, sikert nem arattak, maximum botrányt kavartak. A Köpök a sírotokra színmű-változatát a korabeli közvélemény azért ítélte el, mert elhagyta a regényben domináló szaftos erotikát – noha magát a könyvet éppen a túlzásba vitt szexualitása miatt vetette meg a francia kulturális elit. A Mindenkit megnyúzunk nagyon korán, szinte rögtön a háború után leszámolt néhány hamis mítosszal és ideálképpel, sokak szemében kvázi hazaárulóvá téve a szerzőt, a Birodalomépítők/Schmürz pedig a saját nevén kiadott regények környezetét megidézve egy többszörösen rétegzett, bonyolult, erősen jelképes történetté vált. Ezek a művek szinte kivétel nélkül Vian halála után nyerték el az őket megillető elismerést, ám műkedvelő szemmel nézve önjogukon is sikeresek lehettek volna – ez valószínűleg csak idő kérdése volt.

Az utolsó, de nagyon fontos szelet a novellaíró, a fordító, a költő, a színész és a zenész Vian egyvelege, amire idehaza még meglehetősen korlátozott a rálátásunk. Dalszövegeiből és verseiből még nem született gyűjteményes kiadás, novellái pedig a saját nevén megjelent regényeinek világát idézik meg, ám ezekből sokszor az szűrődött le számomra, hogy rövid formában a félig képzelt, félig szatirikus univerzumok (vagy egyetlen univerzum?) nem feltétlenül működőképesek. Zenei téren nemzetközi forgalmazásban jó pár válogatás elérhető tőle, ezek némelyike a hozzá köthető sanzonslágereket gyűjti össze (oszlopos tagja volt a franciaországi rock ’n rollt létrehozó zenészközösségnek), amikben hol előadóként, hol zenészként, szerzőként, fordítóként működött közre. Ő maga amúgy multi-instrumentalista volt, de a közönség manapság a trombitát tekinti fő hangszerének.

Művészként tehát Vian, bár látszólag link, öntörvényű, egydimenziós alkotó volt (értsd. egyféleképpen írt, groteszk szatíraszerzőként), valójában a kifejezési módok közötti válogatása és kísérletezése nagyon is sokszínű bibliográfiát hozott létre. Több irodalmi területen kipróbálta magát, megtalálta az átmenetet az írott és a zenei kreatív folyamat között, és közismertebb szövegei is nagyon széles érzelmi és értelmi skálán mozogtak. A külvilág számára első blikkre valóban link Vian talán Colin egyfajta ártatlan megtestesülése lehetne: egy dologtalan dandy, aki nem árt senkinek, és csakis széles mosollyal, vagy teljes összeomlással reagál az élet éles fordulataira. A valóság azonban az, hogy Boris személyisége ott van minden hősében, Angelben, Annában és Wolfban is, attól függően, élete mely szakaszát élte éppen. Bohém jellem, nagy gondolatokkal és érzésekkel, kimondottan összetett és paranormális önkifejezési hajlammal – talán ez Boris Vian.

Halála igazi viani tragikomédia: amikor a Köpök a sírotokra** alapján készült film bemutatójára várt, heves vitába keveredett a rendezővel, majd szívrohamot kapott, összeesett, és a kórházba szállítás közben hunyt el. Karrierjét és életét szorosan végigkísérte a fehér nőkön bosszút álló fehér néger története, mely először felszabadította, majd szellemi fogságba ejtette, és végül meg is ölte. Halála óriási veszteség lehetett a francia kultúrának, bár úgy tűnik, muszáj volt távoznia az élők sorából ahhoz, hogy az emberek felfedezzék művészetének sajátos szépségét.

*Bár ezek a sztorik mélyen a felszín alatt komoly kritikái a fasizmusnak, az erőszakos szépségideálnak, a nőkkel szemben tiszteletlen macsó életfelfogásnak, a homofóbiának és intoleranciának.
**Ez természetesen nem a kultikus, többször betiltott amerikai film és annak remake-je, hanem egy francia fércmunka, itt írtam róla korábban: https://moly.hu/karcok/1004050

>!
Frank_Spielmann I

Boris Vian

VIanhoz képest a legtöbb író színtelennek és unalmasnak tűnik. Pedig színesek azok is, csak ott a színek ugyanazok, mint a mi világunkban. Viannál piros a fű, a szoba összemegy, ha a lakója beteg, a kutya beszél, a macska kocsmában anekdotázik… stb.

9 hozzászólás
>!
kata__

Boris Vian

Hiánycikk egy olyan szótár, ahol a zseni mellé csak egyszerűen az Ő neve kerül.

>!
Masni_the_blogger

Boris Vian

Boris Vian az a fajta író , akiből évszázadonként egy születik. Abszurdi humorral fűszerezett szürrealizmus ez jelemzi Vian stílusát. A regényei felnőtteknek írt mesék. Amitől az ember szíve hevesen ver mert újra éli azt az érzést,amikor még tudta mi a képzelet és nem ölte ki belőle a munka a fantázia szeretettét.

>!
Anna_Király

Boris Vian

Egy barátnőm nyomta a kezembe a Tajtékos napokat. Nem tudtam, mit tartok a kezemben, nem ismertem se a történetet, se az írót, csak azt tudtam, hogy ez az ő kedvenc könyve. Hát kinyitottam.
Bevallom, kellett idő, mire félig-meddig beleolvadtam a világába, de mikor becsuktam, csak egyetlen gondolatom volt. Ez az ember zseniálisan őrült! Őrülten zseniális.

>!
Arianrhod MP

Boris Vian

Vianra vonatkozóan egyszer ezt írtam a blogomban:

"Végszóul, emlékszem Boris Vian egyik szívem csücskét képező regényére, a Tajtékos napokra. A főhős barátja Jean-Sol Partre-rajongó, az író minden művét rohan megvenni, minden pénzét a gyűjtemény gyarapítására költi. Így a legújabb mű, a WC-papírtekercsre írott darab a vágyálma.

Na igen, nem finom kritika, de bárki számára azonnal érthető, nem? Pedig több mint 50 éve írta!

A kérdéses Partre-mű irodalmi értékéről nem szerzünk tudomást ugyan, de az, hogy már a leggyatrább módon kinyomtatva is vagyonokba kerül, fémjelzi Vian nézőpontját. Ma meg a fércműirók – például Roberts – WC-papír minőségű irományait fényes, színes, aranybetűs, nagyon dizájnos kötésben kapjuk meg vagyonokért, és ez a másik véglet.

Vian mindig szarkasztikus humoráról, végletesen acerbikus stílusáról volt ismert. Egy társaságba járt egy időben Jean-Paul Satre-ral és az egzisztencialista írókkal, bizonyos szempontból becsülte műveiket, de nem tartozott közéjük. Ő nem komolykodva és tudálékosan filozofált, durván, élesen, jól érthető allegóriákba burkoltan fejezte ki cseppet sem hízelgő véleményét a környező világról."

>!
Sceurpien I

Boris Vian

Nekem kicsit túl abszurd, túl bölcsész, de legalább mindezt értelmes történetek köré csavarja fel, nem a semmiről beszél.


Népszerű idézetek

>!
Mafia I

…a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.

5. oldal

4 hozzászólás
>!
ede

Már nem rágta az utóbbi napok nyugtalansága, úgy érezte, narancs alakú a szíve.

12 hozzászólás
>!
Kági

– Jaj! – mondta Colin. – Mivel tartozom?
– Nagyon sokkal – felelte a gyógynok. – Legjobb lenne, ha leütne, és elrohanna fizetés nélkül…

109. oldal

>!
worsi ASP

Majdnem mindig jókedve volt, a maradék idejét pedig alvással töltötte.

7. oldal

>!
csartak MP

Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat.

45. oldal

>!
judkacag

Olyan aranyos volt, hogy látni lehetett kék és mályvaszín gondolatait, amint ide-oda járnak a kezén az erekben.

>!
encsy_eszter

Az emberek nem változnak meg. A dolgok változnak.

>!
Sárhelyi_Erika I

– (…) nem is mondta, Nicolas, hogy van egy unokahuga.
– Nővérem rossz útra tért, uram – mondta Nicolas. – Filozófiát tanult. Ilyesmivel nem dicsekszik az ember egy olyan familiában, amely büszke hagyományaira.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alise · Nicolas
>!
Kági

– Jó napot – mondta Chloé.
– Csókolom… a… Magát Duke Ellington hangszerelte?- kérdezte Colin, aztán elszaladt, mert meg volt róla győződve, hogy butaságot beszélt.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Duke Ellington
>!
krlany I+SMP

Immár fényes nappal volt, és Corinne a tájat nézte, amely azonban ezt észrevéve szemérmesen bebújt egy nyúlüregbe.

154. oldal Utazás Konosztrovba

2 hozzászólás