Boris Luban-Plozza

Az egzisztenciális szorongás elnevezését voltaképpen az egzisztencialista filozófiának és a filozofikus irányultságú pszichoterápiáknak (logoterápia, létanalízis) köszönheti. Ez újabb időkben ismertté vált szorongás-meghatározás leginkább Kierkegaard szorongás-fogalmának felel meg: általános szorongás, mivel a létezés felett nem tudunk uralkodni. Pszichológiailag ezt az önmegvalósítás miatti szorongásnak is nevezhetnénk. Riemann (1961) szintetizálta a pszichoanalitikus és a filozófiai szempontokat, és e szorongás négy alapformáját nevezte meg:
– az önátadástól való szorongás, mert énveszteségként és függőségként éljük át;
– az önállósulástól való szorongás, mert védtelenségként és elszigetelődésként éljük át;
– a változástól való szorongás, mert elmúlásként és bizonytalanságként éljük át;
– a kényszerűségtől való szorongás, mert véglegességként és szabadságvesztésként éljük át.

134. oldal

Amikor az újszülött elválasztódik az anyai szervezettől, legelőször lélegeznie kell. Az első felsírás fejezi be a születésig fennálló apnoét és egyidejűleg a gyermeki szervezet első önálló életmegnyilvánulásának felel meg. A légzés és az autonómia kapcsolata kiolthatatlanul bevésődik a szervezetbe.
A légzés az önkifejezésnek is eszköze, amit jól kifejez az olaszok által használt szófordulat: „aver l’aria di…” (levegője van valamire). A légzés valóban visszatükrözi az emocionális és affektív folyamatokat és megbízhatóbban tárja fel ezeket, mint bármelyik más vegetatív működés: a szomorúság csökkenti a légzés mélységét, míg az öröm emeli, a szorongóknak legtöbbször felületes vagy szabálytalan a légzésük.

29. oldal

Az alvás megvédi a szervezetet a kimerültség ártalmas hatásaitól. Normális esetben az alvás – mint az éhség a szokásos étkezési időben – a megszokott alvásidőben következik be.
Életünk egyharmadát átalusszuk;ez időtartam nagysága mutatja, hogy az alvás egyike az ember legfontosabb szükségleteinek. Lehetővé teszi az emberi szervezet életfontosságú regenerációját és ellazulását. Ezzel a funkcióval nem tudatvesztés áll be, hanem akaratlanul zajló központi-vegetatív szabályozások jönnek létre.

74. oldal

A tárgyvesztés élmények rendkívül gyakran szerepelnek egy pszichoszomatikus betegség kezdetén. … „a tárgy tényleges vagy fenyegető vagy képzeletbeli elvesztésének folyamata”. Tipikus példák a tárgyvesztés-élményekre: a vonatkoztatási személyektől (pl. hozzátartozók) való átmeneti vagy tartós elszakadás, tevékenységek, hivatás elvesztése.
A pszichoszomatikus betegek nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelően fel tudják dolgozni tárgyvesztéses élményeiket. Ingatag önértékelési érzésük (nárcisztikus zavar) miatt nárcisztikus bántalmaknak élik meg azokat. A veszteség legyőzetlen marad. Ennek következtében a betegnél depresszió jelentkezhet, amelyben elhatalmasodik a beteg „given up- giving up” érzése. … A depresszióhoz aztán újabb testi zavar társulhat.

23. oldal

A fejfájások, mint kísérő tünetek is előfordulhatnak:
1. Heveny traumára vagy akut konfliktusra bekövetkezett pszichoszomatikus reakcióként. Ezekre példákat mindannyian saját tapasztalatunkból ismerünk: ilyenek pl. a különösen felizgató, bosszantó élménye utáni fejfájások.
A rövid idejűek bosszúság, ellenségesség vagy düh helyett jönnek létre, de keletkezhetnek kimerültség vagy érvényesülési konfliktus miatt kialakult belső vagy külső kihívásra adott reakcióként is. Így találunk az ún. feszüléses fejfájásnál kiváltó helyzet gyanánt olyan megfeszítettséget – talán teljesítmény – konfliktus miatt –, amelynek belső feloldására a betegnek nincs lehetősége.
2. Hibás lelki fejlődés keretei között. Itt különbséget kel tennünk a konfliktust tudatosan feldolgozó, egyszerű és a konfliktust a tudattalanban elfojtó hibás lelki fejlődés között.
Az egyszerű, hibás lelki fejlődésre példa a … kimerülésese depresszió. Ez hosszantartó, affektív megterhelések következményeként keletkezik és rendszerint három szakaszban zajlik le. Az első aszténiás-hoperesztéziás stádiumban a betegek mindenekelőtt izgatottak és nagyon érzékenyek. A második stádiumban a szomatikus bántalmak jönnek létre, ezek között az első helyen a fejfájás áll. Először a harmadik stádiumban keletkezik végülis sajátos depressziós tünetsor a pszichés oldalon és lép fel az idegrendszer kimerülése a szomatikus oldalon (tipikus depressziós „fejfájás-szindróma” a felnőtt élet második felében).
A hibás érzelmi adaptáció példáinak a tudattalanba fojtott konfliktusokkal jellemezhető ún. neurotikus fejlődések és a szűkebb értelemben vett pszichoszomatikus megbetegedések nevezhetők. Mindkét formában igen gyakori tünet a fejfájás.
3. Pszichopátiás egyéneknél a fejfájások lehangoltság állapotaiban és megterheléses helyzetekben alakulnak ki.

73. oldal

Jóllehet sajátosan fejfájós személyiségről nem beszélhetünk, mégis halmozottan fordul elő fejfájásban szenvedő betegeknél szorongásos roham, fokozott ambíció, uralkodni vágyás, perfekcionista hajlam és az ezzel járó tartós túlterheltség. A betegben az általa magasra helyezett igényeknek a valóságos lehetőségekkel történő összeütközése szorongáshoz, elnyomott agresszivitáshoz és frusztrációhoz vezet. Ezek a krónikus feszültség szomatikus alaptendenciájában fejeződnek ki. Összefoglalóan: a beteg akarata és képességei közti konfliktusról beszélhetünk.
A migrénes rohamok sajátos egységet képeznek a fejfájásos formák között. Főleg féloldali, lüktető fájdalom, émelygés, hányás, fényiszony és neurológiai kísérő tünetek jellemzik. A betegekben legtöbbször elfojtott ellenségesség deríthető ki. Ez Fromm-Reichmann szerint „ellenséges, irigy beállítódásként, főleg az intellektuális teljesítmény ellen irányul.

74. oldal

Az evési szokásokban az ember lelkiállapota és affektív szükségletei tükröződnek; egyidejűleg befolyásolják egymást. Emellett nem lehet eltekinteni attól, milyen szorosan kapcsolódik a szeretet témája az evéssel. Ez számos köznyelvi fordulatban is kifejeződik. Beszélünk „szereleméhségről” és arról, hogy „a férfi szívét a gyomrán át lehet meghódítani”, vagy valakit „szívesen felfalnánk”. Végül evési szervünk, a száj is egy életen át megmarad a gyengédség és szeretet szolgálatában. A táplálkozásnak és a szeretetnek ez az összekapcsoltsága a fejlődés igen korai szakaszára utal vissza.
A táplálkozás mellett különösen az emésztőrendszer alkalmas arra, hogy szomatikusan fejezze i a biztonság és elfogadottság iránti problematikát: az evés ugyanis a lét biztosításához szükséges szerzésnek, míg az emésztés a tulajon értékesítésének és kezelésének ősi formáját képviseli.

56. oldal

Megkülönböztetünk:
1. Elalvászavarokat, melyek alapját tudatközeli konfliktusok képezik. Gyakran neurotikus fejlődés talaján keletkeznek.
Számos elalvási zavarban szenvedő beteg pszichikus feszültsége azt tükrözi vissza, hogy képtelenek „kikapcsolni”, szorongásaiktól, félelmeiktől és hiába próbálkoznak az élményekben gazdag nap folyamán felhalmozódott „nervzóus” energiájuktól megszabadulni. Az alvást elrabló zavarokhoz számíthatók a leküzdetlen konfliktusok, a felelősség- és munka-túlterhelés, a szokatlan élmények vagy sorscsapások. Az álmatlannál ezekhez nemsokára egy további komponens is csatlakozik: szorongásos várakozás amiatt, hogy a következő éjszakát is álmatlanul kell eltölteniük. Ez akár „ágyszorongássá” fokozódhat. Az alvásban ilyen módon megzavart egyének egész nap fáradtak. Ahogyan azonban eljön az idő a lefekvéshez, elfogja őket – talán éppen az ág láttára – az esedékes alvástalan éjszaka miatti szorongás; az elalvást ezután nyugtalanságuk és izgatottságuk akadályozza meg.
A beteg tudja, mi tartja őt ébren, de nem képes ezen a feszültségen úrrá lenni. Akkor a nappali problémák megoldódnak, megszűnik az álmatlanság – addig, amíg nem lép fel a következő helyzet.
2. Átalvási zavarokat. Ezek alapját tudattól távoli konfliktusok képezik. A neurotikus fejlődés végponjtán e betegekben a szorongásos és agresszív indulataik számukra többé már nem megközelíthetőek, mégis megnyilvánulnak véget nem érő töprengésekben, anélkül, hogy ezeknek sajátos alapjait felismernék. Az elfojtott, fel nem dolgozott élmények elsősorban – esetleg az álomban – a realitáskontrollal válnak felismerhetőkké. Ezért, hogy a pszichikus megterhelés elől az egén kitérhessen, ismétlődő felébredések következnek be.