Bolgár György magyar
1946. július 15. (Budapest) –
Katalógusnév | Bolgár György |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 25
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány · Új termés Magvető
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Szépnek lenni annyi, mint százméteres síkfutásban 90 méteres előnnyel indulni.
93. oldal
… csak azt szeretném tudni, hogy az ember
néha miért olyan, mint az állat?
71. oldal - Az emberség
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, szokták mondani és írni (én is valami ilyesmit sütöttem ki magunkról, bár a pillanat nem művelt semmit), de megismerni, az már sok-sok pillanat műve kell hogy legyen, ráadásul a mi esetünkben a meglátni-tól a megszeretni-ig is csak sokára jutottunk el, ehelyett a meglátni és megkívánni forgatókönyvet játszottuk el.
25. oldal
Hogy tartózkodó, mert tud hallgatni és figyelni, amikor mások beszélnek, bár az emberek általában azért beszélnek, hogy ne hallják meg a többiek hangját.
92. oldal
férfit akart csókolni, mégpedig ezt a férfit, és maga sem hitte, hogy ez mennyire különlegesen izgató és sokkal férfiasabb érzés, mint egy nővel tenni ugyanezt; abban ugyanis van valami finomkodás és megjátszás, kötelezően és magamutogatóan fölényes, míg a férfi a férfival úgy csókolózik, ahogy párbajozna: nyíltan és őszíntén.
101. oldal
Klára megfogta Andrét, és elcipelte a minisztérium épülete felé. Ide figyelj, te barom, mondta neki lágyan és szenvedéllyel, mert Klára akkor is puha tudott maradni, ha szavai keményen csattantak. Abban a pillanatban, amikor te belépsz oda, látszólag elindulsz a karrier útján, holott véged van. Nincs visszaút. Itt az utcán járnak a normális emberek, a normális buszok, a normális autók, te már csak hivatalos látogatást fogsz tenni a mi utcáinkon. Ez egy másik pálya, egy másik világ. Nem azért, mert létezik az „ők és mi”, hanem azért, mert oda csak úgy lehet bejutni, ha beemelik az embert. Ne áltasd magad azzal, hogy te jót akarsz, sőt, hogy jó irányba fogod terelni a dolgokat. Nincs jó irány. Az egész irány, úgy, ahogy van, rossz. Akármerre próbálod terelni a terelhetőket, semmi nem fog változni. Csak a mi viszonyunk. Annak vége lesz, még ha nem akarjuk, akkor is, sóhajtott Klára, és André hitt is neki, meg nem is.
35. oldal
Ha szeretkezünk, az jár a fejemben, hogy meg fogok halni. A karjaiban. Magához szorít ez a gyönyörű lány, és én meghalok. Amilyen pechem van. Vagy amilyen szerencsém. Ezt még nem döntöttem el.
Ahhoz, hogy biztosak legyünk magunkban, vagy hülyeség kell, vagy az ösztönök teljes szabadsága. Az oroszlán biztos magában. Mert nem tudja, mi az, hogy bizonytalan. Zsákmány kell neki, elejti, megeszi, kétségek nem kínozzák. A gazella is biztos önmagában, gyors, kecses, még akkor is, ha az oroszlán nála biztosabb, gyorsabb, és mindenképpen erősebb. Az ember azonban képes felmérni, hogy a zsákmány nem mindig ejthető el, estére az ember éhen is maradhat, sőt zsákmányul is eshet. Csak az ember képes felmérni, hogy hiába menekül eszeveszett gyorsasággal, mindig akadhat valaki, aki utoléri. A határtalan emberi önbizalomnak is van határa.
33. oldal, III/1 - A beszéd (Ulpiusz-ház, 2003)