!

Bolgár György magyar

Könyvei 23

Bolgár György: Vágy
Bolgár György: Vasárnap délután a Grande Jatte-szigeten
Bolgár György: Lökhajtásos Katica
Bolgár György: Valami bűzlik
Bolgár György: A New York Times-sztori
Bolgár György: Orbán-mesék
Bolgár György: Made in Hungary or Made by Hungarians
Bolgár György: Beszéljük meg!
Bolgár György: Férfi és női dolgok könyve
Bolgár György: New York, időszámítás előtt

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Színház folyóirat drámamellékletei · Új termés

Antológiák 2

Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Csukás István (szerk.): Koncert

Népszerű idézetek

GergelyBerni>!

… csak azt szeretném tudni, hogy az ember
néha miért olyan, mint az állat?

71. oldal - Az emberség

Ninácska P>!

Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, szokták mondani és írni (én is valami ilyesmit sütöttem ki magunkról, bár a pillanat nem művelt semmit), de megismerni, az már sok-sok pillanat műve kell hogy legyen, ráadásul a mi esetünkben a meglátni-tól a megszeretni-ig is csak sokára jutottunk el, ehelyett a meglátni és megkívánni forgatókönyvet játszottuk el.

25. oldal

kiA_S>!

férfit akart csókolni, mégpedig ezt a férfit, és maga sem hitte, hogy ez mennyire különlegesen izgató és sokkal férfiasabb érzés, mint egy nővel tenni ugyanezt; abban ugyanis van valami finomkodás és megjátszás, kötelezően és magamutogatóan fölényes, míg a férfi a férfival úgy csókolózik, ahogy párbajozna: nyíltan és őszíntén.

101. oldal

>!

…ám a lényeg az, hogy a II. világháború előtt és alatt a rossz, velejéig bűnös náci oldalon próbáltuk helyrehozni ezt az igazságtalanságot, a végeredmény pedig újabb vereség, majd a trianoni határok párizsi megpecsételése lett. Immár visszavonhatatlanul, annak ellenére, hogy a magyarok nem kis része ma sem képes belenyugodni a megtörténtekbe, és nemcsak a dicső múltba réved, hanem még a sosem volt magyar nagyságot is képes „megidézni”, kitalálni magának, közben pedig másokat gyűlölni, lenézni.

pelika_Bp>!

Mindenki magyar. Na jó, elismerem, ez persze túlzás, még ha van is ilyen érzése néha az embernek. Akkor inkább mondjuk így: ha nem is magyar mindenki, előbb-utóbb kiderül, hogy valami köze van a magyarokhoz. Ahhoz képest ugyanis, hogy milyen kevesen vagyunk, gyakran botlunk bele magyarokba a világ legkülönbözőbb részein. Magyarországi magyarokba, Magyarországról elszármazott magyarokba, az elszármazottak leszármazottaiba, vagy valakibe, aki legalább látott már magyart, pedig a nagy számok törvénye alapján soha nem is láthatott volna.

(első mondat)

GergelyBerni>!

Még ahhoz is bátorság kell,
hogy valaki bevallja: nem bátor,…

72. oldal - A' bátorság

cassiesdream>!

Ha ez a gazdag ügyvéd, aki fejest ugorva az ismeretlenbe és a bizonytalanba képes volt őt minden előzmény nélkül feleségül kérni, akkor neki is képesnek kell lennie igent mondani. A magától értetődő és kínálkozó válasz ugyanis a nem lett volna, míg az igenhez formabontó bátorság volt szükséges és valamiféle megérzés, valamint az a fölfedezés, hogy az a másik ember, aki ilyen őrültséget kezdeményez, lényegében ugyanolyan, mint ő. Meg fogjuk érteni egymást – erre a következtetésre jutott Madeleine…

39. oldal

Ninácska P>!

Klára megfogta Andrét, és elcipelte a minisztérium épülete felé. Ide figyelj, te barom, mondta neki lágyan és szenvedéllyel, mert Klára akkor is puha tudott maradni, ha szavai keményen csattantak. Abban a pillanatban, amikor te belépsz oda, látszólag elindulsz a karrier útján, holott véged van. Nincs visszaút. Itt az utcán járnak a normális emberek, a normális buszok, a normális autók, te már csak hivatalos látogatást fogsz tenni a mi utcáinkon. Ez egy másik pálya, egy másik világ. Nem azért, mert létezik az „ők és mi”, hanem azért, mert oda csak úgy lehet bejutni, ha beemelik az embert. Ne áltasd magad azzal, hogy te jót akarsz, sőt, hogy jó irányba fogod terelni a dolgokat. Nincs jó irány. Az egész irány, úgy, ahogy van, rossz. Akármerre próbálod terelni a terelhetőket, semmi nem fog változni. Csak a mi viszonyunk. Annak vége lesz, még ha nem akarjuk, akkor is, sóhajtott Klára, és André hitt is neki, meg nem is.

35. oldal

Ninácska P>!

A gyűrűmmel mindig hadilábon álltam (ha nem hadikézen), és bár a házassághoz állítólag szükség volt rá (legalábbis a feleségem szerint), majdnem sikerül megakadályoznom, hogy vegyünk magunknak, mert egyik rondább volt, mint a másik, és nemcsak én tartottam magamtól és tőle is idegennek az arany kissé édeskés csillogását, hanem ő maga is kifejezetten utálkozott a gyűrűpróbák közben, ám amikor már majdnem föllélegeztem, hogy na ugye, akkor minek vegyünk ilyen szörnyűséget az ujjunkra, egyszer csak felcsattant, mondván, a farkadra bezzeg illik az a ronda, lucskos gyűrűm, mocskos élvezettel hangsúlyozva a lucskost, és így pontot téve a vita végére ki is választottuk, azaz ő választotta a legkevésbé édeskéset, engem pedig nem nagyon érdekelt, legyen meg az ő akarata, ámen, de már az első pillanattól kezdve zavart, hogy a gyűrűsujjam mintha meg volna bilincselve, ezért aztán forgattam balra, forgattam jobbra, húzkodtam le, húzkodtam vissza, nem hagyott nyugodni, még akkor sem, amikor levettem, és letettem valahová, előfordult, hogy napokig nem volt rajtam, de a hüvelykujjammal állandóan piszkáltam a gyűrűsujjam tövét, mintha csak ott lenne a gyűrű, kínzott a léte, kínzott a hiánya, ha rajtam volt, le akartam venni, ha nem volt rajtam, őrülten csavargattam az ujjamon a helyét, ott éreztem, mint állítólag az amputáltak a lábukat, a házasság szimbólumát, na persze, amely még szép, hogy kínoz.

58. oldal

cassiesdream>!

Lenyűgözte az örökmozgó, megfoghatatlan Párizs. Minduntalan a kezei közé akarta szorítani, és maga alá akarta gyűrni, és amikor úgy érezte, kisiklik a markából, újból utána akart rohanni, és el akart benne veszni.

191. oldal