!

Bolesław Prus lengyel

1847. augusztus 20. (Hrubieszów, Lengyel Királyság) – 1912. május 19. (Varsó)

Teljes névAleksander Głowacki
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Bolesław_Prus

Könyvei 2

Bolesław Prus: A fáraó
Bolesław Prus: A bábu

Antológiák 1

Kovács Endre (szerk.): Klasszikus lengyel elbeszélők

Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

Mert balga az az ember, aki a gyors lábú gazella módjára gyorsan hátat fordít a könyveknek, alacsony annak az elméje, ő maga hasonlatos a szamárhoz, amely ütéseket kap, hasonlatos a sükethez, aki nem hall, és csak kézzel lehet vele beszélni. De ha nagy is bennem a jó szándék a tudományokhoz, nem fuvalkodom fel a magam bölcsességében, hanem mindenki szavát meghallgatom, mert mindenkitől lehet valamit tanulni, a jeles bölcsekre pedig a legnagyobb tisztelettel tekintek…

583. oldal, Harmadik könyv, nyolcadik fejezet

2 hozzászólás
>!
Zsucsima

Az istenek néha megbocsátják, ha elárulják a titkaikat, de az emberek soha…

Második könyv Ötödik fejezet

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Mert ők isten szolgái – fortyant fel a herceg –, mert félnek az istenek büntető kezétől…
A föníciai elnevette magát.
– Sok templomot láttam már a különféle országokban – mondta aztán –, a templomokban pedig kisebb – nagyobb istenszobrokat, fából, köböl faragott képeket, sőt aranyszobrot is. De istenekkel nem akadtam még össze soha…
– Istenkáromló! – pirított rá Ramszesz. – Én láttam az istent, éreztem kezét a vállamon, és hallottam a hangját…
– Ugyan hol?
– Háthor szentélyében: az előcsarnokokban is, a cellámban is.
– Nappal? – kérdezte Hiram.
– Nem, éjjel… – felelte a herceg, és gondolkodóba esett.
– Te, kegyes herceg, éjjel hallottad az istenek szavát, és válladon érezted az istenek kezét – ismételte a föníciai, minden szót erősen hangsúlyozva. – Éjjel sok mindent lehet látni. Hogy esett ez a dolog?
– A szentélyben láthatatlan kéz ragadta meg a fejem, vállam, lábam, de esküszöm…
– Csitt! – vágott a szavába Hiram mosolyogva. – Hiábavalóságra nem szabad esküdni.
Eleven, okos szemével hosszan szemébe nézett, és látva, hogy az ifjúban megmozdult a kételkedés, tovább folytatta:
– Mondok én neked valamit, uram. Tapasztalatlan vagy te még, cselszövések hálója fonódik körülötted, én meg már nagyapádnak és atyádnak is a barátja voltam. Teszek neked egy szolgálatot. Gyere el egy éjjel Astóreth templomába… de titoktartást fogadsz… Gyere el, aztán meggyőződhetsz róla, miféle istenek szólnak hozzád és érintenek meg a templomokban.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cselszövés · templom · titoktartás
>!
julianus

A herceg elfordult, és egy másik csoportot vett észre, nőket, gyerekeket.
Egy öreg férfi volt közöttük.
– Azok is rabok?
– Nem, legkegyesebb uram. Ez egy család, amely egy megfojtásra ítélt bűnös holttestére vár… Ni, már vezetik is a kamrába… – mondta a felügyelő. Majd a kis csoporthoz fordult:
– Csak még egy kicsit legyetek türelemmel, jóemberek, egyszeriben megkapjátok a holttestet.
– Nagyon köszönjük, jó urunk – felelte az öreg, aki bizonyosan az apja volt a halálraítéltnek. – Már tegnap este eljöttünk hazulról, a len ott maradt a földön, és most árad a folyó!

11.fejezet

1 hozzászólás
>!
igazszívű_kecske 

– Nem lesz háború.
– Hát akkor Ausztria minek fegyverkezik?
– A hatvan millió forintra gondolsz? Be akarja kebelezni Boszniát és Hercegovinát.
Ignacy úr szembogara kitágul.
– Ausztria akarja bekebelezni? – kérdezte. – De minek?
– Minek? – nevetett Wokulski. – Azért, mert Törökország nem akadályozhatja meg benne.
– És Anglia?
– Anglia megkapja az ellenértéket.
– Törökország rovására?
– Természetesen, mindig így van, ha két erős összevész, akkor mindig a harmadik, a gyenge húzza a rövidebbet.
– És az igazság? – kiáltotta Ignacy.
– Az igazság az, hogy az erősek növekednek és szaporodnak, a gyengék meg elpusztulnak. Ha nem így volna, a világ valóságos aggokházává változna, ez pedig igazán nem lenne igazság.

I. kötet, 4. Hazatérés, 37-38. oldal, Kriterion Könyvkiadó, București, 1988

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Ausztria · Bosznia-Hercegovina · Törökország
>!
ppeva P

– Fiúk! – ordította teli torokból a mi főhadnagyunk is, aki nemrég szökött meg a papneveldéből. – Megfutottunk, mert a svábok többen voltak, de most oldalba kapjuk őket, azt az oszlopot, la! Látjátok?… Mindjárt jön az erősítés: a harmadik zászlóalj és a tartalék… Éljen Magyarország!…
– Meg én is… – morogta Kratochwill.

150-151. oldal

>!
padamak

Ezen a mulandó világon csak a bölcsesség állandó. És jaj annak, aki felhő módjára elsuhanó dolgokért cserbenhagyja az örökkévaló dolgokat! Szíve sehol se talál nyugtot, értelme pedig úgy ingadozik, mint viharban a csónak.

626. oldal - Harmadik könyv, Tizenegyedik fejezet (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966)

>!
R_Kingaa 

„Az idő a legjobb tanácsadó!”

410. oldal, 2.rész, 12. fejezet

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Az eleinte elmosódó hangok megerősödtek, úgyhogy minden szót tisztán meg lehetett hallani, és amint a menet elvonult, a hangok is szétverődtek az oszlopok között, majd egyre halkultak. Végre teljesen elenyésztek. „Ezek az emberek mégsem csupán esznek, isznak és kincseket gyűjtenek – gondolta Ramszesz –, hanem szolgálatot is teljesítenek, még éjjel is… Bár… sok haszna van belőle annak a szobornak!”
A herceg nemegyszer látta, hogy a határvédő istenszobrokat más nomoszbeli lakosok sárral bemocskolják, vagy idegen származású zsoldosezredek katonái nyíllal, parittyával lövöldöznek rájuk. Ha az istenek nem háborodnak fel a gyalázaton, akkor nyilván nem sokat törődnek az imádsággal, körmenetekkel se.
„Különben is ki látta az isteneket?!” – mondta magában a herceg.

201. oldal

>!
R_Kingaa 

…jobb a szegény bölcsesség, mint a balga gazdagság.

366. oldal, 2. könyv, 9. fejezet