!

Boldizsár Iván magyar

1912. október 30. (Budapest) – 1988. december 22. (Budapest)

Teljes névBettelheim Iván, később Bethlen Iván, 1934-től Boldizsár Iván
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Boldizsár_Iván

Könyvei 32

Boldizsár Iván: A félelem iskolája
Boldizsár Iván: Rokonok és idegenek
Boldizsár Iván: Zsiráffal Angliában
Boldizsár Iván: New York percről percre
Boldizsár Iván: Halálaim
Boldizsár Iván: A filozófus oroszlán
Boldizsár Iván: A szárnyas ló
Boldizsár Iván: Don – Buda – Párizs
Boldizsár Iván: Keser-édes
Boldizsár Iván: Az angyal lába

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjáró, Harminc Év, Tények és tanúk, Magyarország felfedezése (II.)

Szerkesztései 2

Boldizsár Iván (szerk.): Az ellentétek párbeszéde
Boldizsár Iván (szerk.): Magyarország

Fordításai 17

Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban
Jean Effel: Ádám és Éva regénye
Jean Effel: Az ember teremtése
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja
Joseph Roth: Radetzky-induló / A kapucinus kripta
Richard Hughes: Szélvihar Jamaikában / Örvényben
Joseph Roth: Radetzky-induló
James Aldridge: A diplomata

Illusztrálásai 1

Boldizsár Iván: Zsiráffal Angliában

Antológiák 15

Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Kardos György (szerk.): Körkép 82
Kardos György (szerk.): Körkép 80
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Kardos György (szerk.): Körkép 86
Sík Csaba (szerk.): Körkép 77
Kardos György (szerk.): Körkép 83
Sík Csaba (szerk.): Körkép 74
Sík Csaba (szerk.): Körkép 78
Kardos György (szerk.): Körkép 81

Népszerű alkotóértékelések

>!
Bla IP

Boldizsár Iván

Budapesten született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. A harmincas években a Névtelen Jegyző, az éj Nemzedék és a Nemzeti Újság munkatársa volt. 1938-tól a Pester Lloyd szerkesztője. Bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, szerkesztette a Szolgálat és Örás című sorozatot. 1939-ben jelent meg a Gazdag parasztok országa című könyve Dániáról, amelly nagy népszerűségre tett szert. A háborúban karpaszományos őrmesterként szolgált, s a II magyar hadsereg tagjaként hazajött a Dontól, kitüntetést kapott, s ember tudott maradni.1945-től az NPP tagja. 1946-ban a magyar küldöttség tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Magyarország első UNESCO-képviselője volt. 1945–1946-ban a Szabad Szó, 1945–1948-ban az Új Magyarország szerkesztője. 1947-től 1951-ig külügyi államtitkár. 1951 és 1955 között a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a Béke és Szabadság és a Hétfői Hírlap szerkesztője. Ez utóbbi első számának vezércikkében Boldizsár a Nagy Imre-kormány 1953–1954-es reformtevékenységét állította példának, sajtószabadságot, valódi népfrontpolitikát sürgetett. A Hétfői Hírlap október 29-i vezércikkét Boldizsár írta: a Véres lap című írás a Nagy Imre-kormány október 28-i politikai intézkedéseit üdvözölte. November 16-án a szovjetek letartóztatták, de a tiltakozások hatására szabadlábra helyezték. 1960-tól a New Hungarian Quarterly szerkesztője, 1968-tól a Színház főszerkesztője. 1970-től a Magyar PEN Klub elnöke, 1972-től az Országos Béketanács elnökhelyettese. 1984-ben a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották.
Munkásságának bírálói szerint „A két világháború közt mert baloldali lenni, a II. világháború utáni évtizedekben mert polgár lenni, ebben foglalható össze az ő különös attitűdje. Kellett ahhoz bátorság, hogy szerkessze Kovács Imre Néma Forradalom és A kivándorlás, vagy Szabó Zoltán Tardi helyzet és Cifra nyomorúság c. köteteit”.
1970-ben a Magyar Pen Club elnöke volt, 1972-től az Orsz. Béketanács elnökh.-e. 1984-ben a Nemzetközi Pen Club választotta elnökévé. Országgyűlési képviselő is volt. Én nagyon becsülöm és kedvelem írásait. Személyesen is volt alkalmam találkozni vele, könyveit személyre szólóan dedikálta számomra. A félelem iskolája, valamint a Halálaim c. novellásköteteivel maradandót alkotott 1956-ról, s a Rokonok és idegenek c. Világjárók sorozatban megjelent kötetével Franciaországról, New York, New York c. könyvével a városról számomra emlékezetesen tudósított. Gyermekként, ifjoncként vártam, lestem a televízióban 10 perces útleírás-felolvasásait. Nagyra becsülöm munkásságát, emberségét.
Egyszerűen zavar, hogy a wikipédia róla írt cikkelye egyoldalú és célzatosan hiányos.


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Ebéld után otthon csakugyan ledőltem egy kicsit. Nem sokat alhattam, amikor bejött Josette. Kezében hosszú zsinóron a telefon. „A szeretőd”.

17. oldal

>!
vargajudit P

Sokáig szégyelltem, hogy iszom, de azután azt olvastam valahol, hogy az életet nem lehet bódítószer nélkül elviselni.

100. oldal

>!
vargajudit P

Az ember nem mutatja ki az érzelmeit. Az örömet még lehet, módjával. De a fájdalmat, a szomorúságot, a félelmet és főképpen a szeretet megmutatását vissza kell tartani. Így tanították a Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról elnevezett híres Lubeck utcai zárdaiskolában, amelyet egyébként Marie-Louise néni alapított.

162. oldal

>!
Bla IP

– Gyere ülj ide a sarokba, hallgass végig. Nincs arról szó, hogy minfden éjjel itthon járnék álmomban. Aki ezt mondja neked, az nem is tudja, mi az igazi honvágy. De amikor az ember már hetek, hónapok óta úgy érzi, hogymegtalálta a helyét az új városban, akkor egyszerre éjszaka az álom hazaviszi Budapestre. Tizenhat év alatt sűrűn jártam haza, kóboroltam a pesti utcákon, bekukkantottam a volt Horváth-kertbe, labdáztam a Vérmezőn, tudod, hogy tabáni gyerekek voltunk. Átmentem az alagúton, rászaladtam a Lánchídre, bementem a pesti Belvárosba, a régibe és a József nádor korabelibe…

409. oldal

>!
vargajudit P

A rendházba a kápolnán át lehet bejutni, magyarázta nekem egy nagyon paposan borotvált fiatal férfi a Lágymányoson. A rendháznak vasalt ajtaja van. Csöngessek be, és amikor a kémlelőablakot kinyitják, mondjak egy latin jelmondatot. Talán azért esett rám a választás, mert tudok latinul. „Meg tudod jegyezni felírás nélkül?” – kérdezte a borotvált képű fiatal férfi. Megpróbálom. „Akkor figyelj ide. Így hangzik: Mette linguam tuam in anum meum, carissime pater. Mondd utánam!”
Nem mondtam. Nevettem is, bosszankodtam is. Te tudod, hogy ez mit jelent? – kérdeztem.
„Persze hogy tudom. Azt, hogy nyald ki.” (…)
Elmondtam a latin arcátlanságot.
„Te az enyémbe édes fiam” – hangzott az ajtó mögül. „Ezt a barátságos felszólítást nyilván Tádé atyához intézted.”

40-41. oldal

>!
Bla IP

Korán reggel indultunk, hogy minél több időnk maradjon. Kilenc órakor már Toledóban voltunk. A város csak akkor ébredt. A péklegény akkor szállította házhoz a hosszú, szalámi formájú, hófehér kenyereket.

86. oldal

>!
Bla IP

Illegális munkában jártas barátaim azt tanácsolták, legjobb reggel kilenckor hazamenni, mert akkor az éjszakai hekusok már alszanak, a nappaliak még a parancskiadásra várnak.
A tapasztalat abban az időben az életet jelentette.

21. oldal

>!
Roadway07 I

Vándor mondta először a szerkesztőségben, mindjárt a második bécsi döntés hírére, hogy most vesztettük el igazán Erdélyt. Ezt éreztük mi is, Szabó Zoltánnal, Kovács Imrével, de még egymás között is nehezünkre esett ilyen könyörtelenül kimondani. Örültünk Kolozsvárnak, Nagyváradnak, Székelyföldnek. Emlékszem, levettem a polcról Adyt és elolvastam a Kalota partjánt. Jártam ott Kereszturyval és Németh Lászlóval ama erdélyi utunk végén. A szívünk szakadt bele akkor, hogy ezek a „pompás magyarok”, „nyugodt, nagyságos arcok, ékes párták leesni-akarók” idegen országban élnek. Most ez megint magyar lesz. Nem lehetett nem örülni. Nem lehetett nem kétségbeesni, hiszen minden gondolatunk, vágyunk az volt, minden titkos és lehető nyílt cselekedetünk azért volt, hogy a németek veszítsék el a háborút. Mégis akkor erősebb volt az öröm ; az egész ország ujjongott. Még végiggondolni is nehezünkre esett, hogy a trianoni igazságtalanságot az a hatalom tette jóvá, amely maga a történelmi igazságtalanság.

>!
Roadway07 I

Azért utazom, hogy élvezzem a hazatérés gyönyörét.

223. oldal

>!
Bla IP

Kiugrottam, kinyitottam a hátsó ajtót, megnéztem nem fekszik e a kocsi padlóján ájultan. Megláttam az aktatáskát az ülésen. Észrevettem, hogy a bal hátsó ajtó csak lazán van becsukva."
Akkor arra gondolt, elszunnyadtam, rádőltem az ajtóra és kiestem. A Margit hídon tilos megfordulni, de nem törödött vele, megfordult és teljes sebességgel kezdett visszafelé száguldani. Közben figyelte a másik úttestet, nem heverek -e valahol összetörve, véres fővel a földön

174. oldal