Boethius római

Mert a sors valamennyi csapása közt az tesz a legboldogtalanabbá, hogy hajdan boldogok voltunk.

32. oldal, Második könyv (Európa, 1979)

Egy tirannus, aki megtapasztalta a rangjával járó veszedelmeket, az uralom félelmetes voltát a fej felett fenyegetően függő karddal jelképezte. Mit ér hát ez a hatalom, ha a mardosó aggodalmat nem tarthatja, a rettegés tőrdöféseit el nem kerülheti? Mert a királyok is szeretnének nyugodtan élni, csakhogy nem képesek erre; s még dicsekszenek a hatalmukkal! Holott szerinted hatalmas-e az, aki, mint láthatod, nem tudja szándékát megvalósítani? Hatalmasnak tartod-e azt, aki testőrség nélkül moccanni se mer, és azoktól, akiknek réme, maga jobban fél, mint ők tőle, s szolgáitól függ az, hogy „hatalmas” lehessen?

61-62. oldal, Harmadik könyv (Európa, 1979)

Csatát, ádáz csatát vívtok mindenfajta sorssal: ha balsors, hogy le ne gyűrjön, ha jó sors, hogy meg ne rontson!

122. oldal, Negyedik könyv (Európa, 1979)

…amiként a tisztességes emberek számára maga a tisztesség a jutalom, azonképp a becstelenek számára maga a hitványság a büntetés.

100. oldal

– […] ha az embereknek olyan szemük volna, mint – Arisztophanésszel szólva – Lünkeusznak, azaz tekintetük áthatolna minden akadályon: vajon a szemre híres-szép Alkibiadész veséjébe látva nem találnák-e fertelmesen csúfnak őt? Azaz ha te szépnek látszol, nem a te érdemed az, hanem a nézők látásának a gyarlósága teszi.

66. oldal, Harmadik könyv (Európa, 1979)

Mert hajlamosak vagyunk a hitványságra, ez talán természetünk fogyatékossága, de hogy minden galádságot, amit csak egy gazember kigondolhat az ártatlanság rovására, el lehessen követni az Isten szeme láttára – ez iszonyú! Tanítványaid egyike nem alaptalanul tette hát fel a kérdést: „Ha van Isten, honnan a rossz? S honnan a jó, ha nincs?”

A gyönyör, ki néki hódol,
Hegyes ösztökével űzi.
Olyan ő, akár a kis méh:
Finom ízű mézet ad, s már
Tovaröppen, és a szívbe
Beletört fullánkja éget

65. oldal

Ám kit félelem és a vágya rángat,
S báb csak, nem veti meg sehol se lábát:
Pajzsát dobja el az, feladja posztját,
S készít – verni önnön kezére – láncot.

11. oldal

[…] semmi sem nyomorúságos, csak ha annak tartod, s viszont: a megelégedetten tűrőnek minden sors – boldog sors.

34

Ki hatalmat akar: legyen úrrá
A vad indulatok birodalmán,
S a nyakát megadóan a vágyak
Rút járma alá ne eressze.

62. oldal, Harmadik könyv (Európa, 1979)