Bödőcs Tibor magyar
1982. december 11. (Zalaegerszeg) –
| Nem | férfi |
|---|---|
| Honlap | bodocstibor.hu |
| @Bodocs.Tibor.humorista |
Képek 2
Könyvei 2
Antológiák 2
Népszerű alkotóértékelések
Bödőcs Tibor
„Tibike” lassan igazi polihisztor lesz, a stand-up és az írás mellé kéne még valami neki, mondjuk egy gasztroblog vagy hasonló… de viccet félretéve: jól tette, hogy idejében kiszállt a Showder Klub-bagázsból és a saját lábára állt. Az önálló estjeit (legalábbis azt a hármat, ami a TV-ben ment) oda-vissza tudom, és lassan így vagyok az első (és remélhetőleg nem utolsó) kötetével is. Nem gyakorlott író, úgymond outsiderként érkezett a próza műfajába, abban viszont biztos vagyok, hogy ezentúl kicsit másképp kezeli majd a tollat. Írott szövegei is tele vannak emlékezetes poénokkal, így aki egy stand-upos könyvet vár és nem a szépirodalmi oldalról közelíti meg őket, fogja fel egy intellektuális humorestnek és akkor talán jobban fog tetszeni. Nagyon remélem, hogy hamarosan folytatja az írást. (A rövid írójellemzései mindenképpen lexikonba valók!)
Népszerű idézetek
Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!
25. oldal
Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig érő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.
Apa odaégette a szalonnáját.
Én nem.
Aztán cseréltünk.
Odaégett a szalonnám.
(Svéd gyerekvers)
160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)
„Elég a mottókból!” (Balzac)
160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)
Egy mondatban legyen népalany, nemzetállítmány, Jóisten, focilabda, „mindétig”, „az időtt”, „mondhatnók”, „pincnök”, csipetnyi Ottlik, optimális bináris keresőfák, Gödel, kávéskanál, Janis Joplin, édesapám, többi mondatrész. Legyen eleje, közepe, közepe eleje, eleje közepe, vége eleje, vége közepe eleje, eleje vége közepe eleje. Valahogy így. Kicsit nem figyelek oda, s cselekményt szövök (gombolyíííítok), szoktam volt lett lesz légyen mondhatni vala egykoron.
118. oldal, Esterházy Péter: Nagy Álmagyar Pornóparlamentarizmus
Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép, nem igaz?
65. oldal
Az orrszívó porszívó egy alkatrészét kereste most hosszan a sárga csekkek avarjában. Sárga csekk: közművek lombhullása. Orrszívót! Ő, ki egyszer, midőn azt kérdezte tőle egy huszártiszt az Eléggé Furcsán Csukló Hattyúhoz Címzett Fogadóban, hogy önkéntes magánnyugdíjpénztártag-e, nyomban azt kérte, nevezze meg segédeit, s pisztolyát kezdé porozni.
10-11. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba
– Hol van Máli, a púpos özvegy, ki csendes, bölcs magányban rókamangusztákat tenyésztett a Tabánban egy ódon pincegádorban?
Máli a mufurcos kányatej és a hempergetett pocokfülporc lekváros, zsendicés fuszulykával legavatottabb ismerője, készítője, degusztátora.
– Hol van Libanoni Erzsi az Orfeumból, kinek hangja, mint mikor a nagy diszkrécióval levetett férfinadrágból hullni kezd az aprópénz. Erzsi szemében görögtűz, bajuszkáján pörköltmaradék – ringatózott a nosztalgia csolnakján a Kárpátok szelidült kandúrja.
12. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba
