Bödőcs Tibor magyar
1982. december 11. (Zalaegerszeg) –
| Nem | Férfi |
|---|---|
| Honlap | http://www.bodocstibor.hu/ |
| Wikipédia | https://hu.wikipedia.org/wiki/Bödőcs_Tibor |
| https://www.facebook.com/Bodocs.Tibor.humorista/?fref=ts |
Képek 2
Könyvei 2
Antológiák 1
Népszerű alkotóértékelések
Bödőcs Tibor
„Tibike” lassan igazi polihisztor lesz, a stand-up és az írás mellé kéne még valami neki, mondjuk egy gasztroblog vagy hasonló… de viccet félretéve: jól tette, hogy idejében kiszállt a Showder Klub-bagázsból és a saját lábára állt. Az önálló estjeit (legalábbis azt a hármat, ami a TV-ben ment) oda-vissza tudom, és lassan így vagyok az első (és remélhetőleg nem utolsó) kötetével is. Nem gyakorlott író, úgymond outsiderként érkezett a próza műfajába, abban viszont biztos vagyok, hogy ezentúl kicsit másképp kezeli majd a tollat. Írott szövegei is tele vannak emlékezetes poénokkal, így aki egy stand-upos könyvet vár és nem a szépirodalmi oldalról közelíti meg őket, fogja fel egy intellektuális humorestnek és akkor talán jobban fog tetszeni. Nagyon remélem, hogy hamarosan folytatja az írást. (A rövid írójellemzései mindenképpen lexikonba valók!)
Népszerű idézetek
Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!
25. oldal
Tripperem van, de a kolera miatt nem vettem eddig észre.
207. oldal, Jászberényi Sándor: Antifront
Apa odaégette a szalonnáját.
Én nem.
Aztán cseréltünk.
Odaégett a szalonnám.
(Svéd gyerekvers)
160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)
„Elég a mottókból!” (Balzac)
160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)
Egy mondatban legyen népalany, nemzetállítmány, Jóisten, focilabda, „mindétig”, „az időtt”, „mondhatnók”, „pincnök”, csipetnyi Ottlik, optimális bináris keresőfák, Gödel, kávéskanál, Janis Joplin, édesapám, többi mondatrész. Legyen eleje, közepe, közepe eleje, eleje közepe, vége eleje, vége közepe eleje, eleje vége közepe eleje. Valahogy így. Kicsit nem figyelek oda, s cselekményt szövök (gombolyíííítok), szoktam volt lett lesz légyen mondhatni vala egykoron.
118. oldal, Esterházy Péter: Nagy Álmagyar Pornóparlamentarizmus
– Hol van Máli, a púpos özvegy, ki csendes, bölcs magányban rókamangusztákat tenyésztett a Tabánban egy ódon pincegádorban?
Máli a mufurcos kányatej és a hempergetett pocokfülporc lekváros, zsendicés fuszulykával legavatottabb ismerője, készítője, degusztátora.
– Hol van Libanoni Erzsi az Orfeumból, kinek hangja, mint mikor a nagy diszkrécióval levetett férfinadrágból hullni kezd az aprópénz. Erzsi szemében görögtűz, bajuszkáján pörköltmaradék – ringatózott a nosztalgia csolnakján a Kárpátok szelidült kandúrja.
12. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba
Az orrszívó porszívó egy alkatrészét kereste most hosszan a sárga csekkek avarjában. Sárga csekk: közművek lombhullása. Orrszívót! Ő, ki egyszer, midőn azt kérdezte tőle egy huszártiszt az Eléggé Furcsán Csukló Hattyúhoz Címzett Fogadóban, hogy önkéntes magánnyugdíjpénztártag-e, nyomban azt kérte, nevezze meg segédeit, s pisztolyát kezdé porozni.
10-11. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba
Ahogy egy nyugalmazott hermelinbuzerátor mondta a Zöld Zsiráfhoz címzett kocsmában: a szépség belülről fakad, csak nem mindig ér ki a felszínre, emitt az Óváros tér, hát nem gyönyörű? Az intellektus nehéz bilincsei könnyen lehullnak a ma emberéről, de Önök ne feledkezzenek meg arról, hogy az európai kultúra nem más, mint az antikvitás morzsapartija, hisz olyan civilizációban élünk, mintha mindannyian ugyanazt a tévécsatornát néznénk, ahol egész nap csak ajánló megy, de Önök jobb, ha tőlem tudják, hogy egy-egy kocsmapult többet tud az ember végső dolgairól, mint a freudisták összes kanapéi, most pedig átmasírozunk a Károly-hídon, libuskáim!
186. oldal: Bohumil Hrabal: Nosztalgiázni tilos!
