!

Blaskó Mária erdélyi magyar magyar

1891. szeptember 20. (Lugos) – 1956. május 26. (Malsch b. Ettlingen, NSZK)

Teljes névBlaskó Mária Emília Terézia

Könyvei 22

Blaskó Mária: Pedró
Blaskó Mária: Történetek egy legendás kisfiúról
Blaskó Mária: Imádságos képeskönyvem
Blaskó Mária: Kacagó könnyek
Blaskó Mária: Napsugárka
Blaskó Mária: Multvári leányok
Blaskó Mária: Változnak az idők
Blaskó Mária: Anyuka
Blaskó Mária: A titok gyermekei
Blaskó Mária: Az Édesanya

Kapcsolódó sorozatok: Multvári leányok · Összes sorozat »


Népszerű idézetek

>!

«Tempora mutantur et nos mutamur in illis», Változnak az idők és velük változunk mi is, emberek – mondja a latin közmondás.

(első mondat)

>!

– Bárhogy is fogjanak hozzá valamihez, Isten magukkal lesz és segít mindaddig, amíg igazán jót akarnak és Őérte akarják.

30. oldal, 2. fejezet - A Balló „gründol” (Szent István Társulat, 1937)

>!

– (…) Ne felejtse el: a férfi sokszor nagyobb gyerek, mint a nő. És olyankor mindig a nő kell, hogy okosabb legyen.

56. oldal, 3. fejezet - Az alapítók (Szent István Társulat, 1937)

>!

– Dehogy csúfollak, Ballicám. Csak azt akarom, hogy világosan láss bele magadba te is. Nem gondolod, hogy az sem volna igazi szentség, ha apácák lennénk, de ott is csak feltűnősködnénk, kiélvezve, hogy milyen «extrák» vagyunk?

24. oldal, 2. fejezet - A dívány sarkában (Szent István Társulat, 1936)

>!

Lina belépett és knikszelt:
– Dícsértessék…
Balló felállt, előkelő pózzal támaszkodott a falnak és hanyagul nyújtotta kezét.
– Szervusz!
Hilda azonban az ájtatos köszöntésre olyat tett, mint mikor a bikának vörös posztót mutatnak. Fel sem kelt, végignyújtózkodott a kanapén, két kezét összefonta feje alatt és úgy kiáltott oda:
– Mondd, te azt hiszed, hogy mi egy plébániahivatal vagyunk? Barátnők egymást szervusszal szokták üdvözölni!
– Tudod, hogy én szeretem a keresztény köszöntést – felelt Schneider Lina kicsit erőltetetten szelíd hangon. – És különben is háromszáznapi búcsú jár vele.

26-27. oldal, 2. fejezet - A dívány sarkában (Szent István Társulat, 1936)

>!

Médi kacsintott egyet, aztán felnevetett. Negédesen vont egyet a vállán, majd megperdülve könnyedén futott a lépcsők felé… Könnyedén… ügyelt rá, hogy ne trappoljon olyan fiúsan, mint máskor szokott.
Mert Médi – életében most először – kacérkodott!

75. oldal, 6. fejezet - A kislány nagyleány lett... (Szent István Társulat, 1936)

>!

– Menjen a helyére! – szólt rá türelmetlenül az apáca. – Tőlem nincs miért bocsánatot kérnie, de egyet tanácsolok: Imádkozzék naponta öt Miatyánkot és öt Üdvözlégyet, hogy Isten irgalma ne engedje magát egyszer nagyot esni. Mert akik könnyen ítélkeznek mások felett, azok maguk szoktak a legnagyobbat bukni.

95. oldal, 8. fejezet - Vihar a tanteremben (Szent István Társulat, 1936)

>!

Zseniális embereknek legnagyobb nehézsége a gőg ellen küzdeni. Magamnál is tapasztaltam.

52. oldal, III. fejezet - Az alapítók

>!

Serdülő éveim felejthetetlen barátnőjével találkoztam össze.

(első mondat)