Karcok 31

>!
Benyák_Zoltán IP

Ezúttal történelmi regény következzék. Bíró Szabolcs Anjouk sorozatából a kedvenc jelenetem.

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs

>!
Benyák_Zoltán IP

Jómagam és Bíró Szabolcs az Oroszlányi könyvtár vendégei voltunk nemrégiben, egy fantasztikus beszélgetős esten. Alább egy rövid összefoglaló a napról.

Kapcsolódó könyvek: Benyák Zoltán: A nagy illúzió · Benyák Zoltán: Az utolsó emberig · Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs · Benyák Zoltán

>!
Benyák_Zoltán IP

November 25. hétfőn az Oroszlányi Közösségi Színtér és Könyvtár vendégei leszünk Bíró Szabolcs írótársammal. Kezdés 17.00 Gyertek el, beszélgetni. Aki elég gyors, az kaphat egy Benyák-könyvjelzőt.

Kapcsolódó könyvek: Benyák Zoltán: Az utolsó emberig · Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs · Benyák Zoltán

2 hozzászólás
>!
Benyák_Zoltán IP

2019 utolsó nagy beszélgetése könyvekről, írásról, olvasásról, meg mindenről. :) Bíró Szabolcs, és jómagam ezúttal az Oroszlányi Közösségi Színtér és Könyvtár vendégei leszünk egy nagyszerű estén! Gyertek el!

Helyszín és időpont a képen.

Kapcsolódó könyvek: Benyák Zoltán: A nagy illúzió · Benyák Zoltán: Az utolsó emberig · Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs · Benyák Zoltán

>!
Benyák_Zoltán IP

Segesd – Író olvasó találka.
Bíró Szabolccsal és Németh Péter moderátorral beszélgettünk egy különleges malomból átalakított épületben. Az utolsó emberigről, az Anjouk sorozatról, A nagy illúzióról.

Kapcsolódó könyvek: Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs · Benyák Zoltán

Hirdetés
>!
Lyanna P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

A négy karcsú márványpillér határolta térben, a talpazaton négy angyal állt, ők testesítették meg az Arisztotelész, majd később Aquinói Szent Tamás által megnevezett négy sarkalatos erényt: az okosságot, a mértékletességet, az igazságosságot és a lelki erősséget. A négy szárnyas lény tartotta vállain az egykori királyné szarkofágját, melynek oldalain Mária gyermekei jelentek meg – mind trónuson ülve, kis csúcsíves fülkékben, mintegy virrasztva anyjuk örök ravatalánál. Középütt Szent Lajos, Toulouse püspöke, két oldalán Martell Károly és Bölcs Róbert. Mellettük, mindkét irányba tovahaladva, Durazzo János, Tarantói Fülöp, Rajmund-Berengár, Péter, a szerzetes János-Trisztán és a leányok: Margit, Mária, Blanka, Beatrix és Eleonóra.
A szarkofág fedelén Mária királyné feküdt – fiatalon, gyönyörűen, az idők végezetéig. Fején korona, testén királynői palást, keresztbe fektetett két kezében jogar és országalma. A ravatal sátorfüggönyét két angyal húzta félre a fekvő királyné szobra elől, aki mögött szintén két angyal állt, tömjénfüstölővel és szenteltvízhintővel. E két angyal között újabb szobor örökítette meg Szent Lajos püspököt, mintha ő végezné a beszentelést, búcsúzva szeretett édesanyjától.
Ám a sienai Tino di Camaino mester lélegzetelállító műve még itt sem ért véget. A baldachinba foglalt emlékmű hatszögletű ravatalsátra fölött az aranyozott márványpillérek aprólékosan díszített csúcsívet tartottak, melynek legmagasabb pontján Szent Mihály arkangyal őrködött. Közte és a felravatalozott királyné között még több alakot is fel lehetett fedezni: az áldó Krisztus domborművét, közvetlenül a ravatal sátra felett pedig trónuson Szűz Máriát, a mennyek királyné asszonyát, ölében a kis Jézussal, akihez oldalról egy újabb angyal vezeti oda a térdeplő királynét.
Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/korom/10728822556/

Kapcsolódó könyvek: Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Kapcsolódó alkotók: Bíró Szabolcs

>!
ursus MP
Történelem

Kép forrása: 11.kerulet.ittlakunk.hu

A napokban olvastam egy interjút a neves hadtörténésszel, B. Szabó Jánossal*, s ennek nyomán jelentkezett régi vesszőparipám, aminek a kifejtésére sem mód, sem hely nem kínálkozik a |MERÍTÉS |MOLYrágta_történelem rovatában. Annál inkább itt :)

REGÉNY ÉS TÖRTÉNELEM
– avagy mit kezdjünk kedvenc műfajunkkal?

A történelmi regény nem történelem, hanem irodalom. Olyan művészi produktum, amely történelmi közegbe helyezve beszél el egy történetet. Minősége az író tehetségének, hitelessége** tájékozottságának és szándékának függvénye. Ha a tájékozottságot tekintjük, le kell szögeznünk, hogy a regényíró nem tudományos kutató (kivéve, ha történész ír a fő kutatási területéhez köthető regényt), aki a vonatkozó szakirodalom megbízható ismeretével, módszertani, forráskritikai tudással felvértezve merül el eredeti nyelvű források tanulmányozásában abból a célból, hogy új tudományos minőséget hozzon létre. A regényíró laikus érdeklődőként igyekszik megismerni a kort, amelyben regényalakjait mozgatni fogja. Olvasóként nem tudhatjuk, hogy ez a megismerési folyamat mennyire volt mélyreható („széles körű”), mint ahogy azt sem, hogy milyen arányban irányult professzionális tanulmányok, esszék, monográfiák, tehát tényleges tudományos vagy ismeretterjesztő munkák, esetleg eredeti források tanulmányozására, vagy kisebb-nagyobb mértékben műkedvelők vagy képzettségük ellenére tudománytalan területre tévedtek munkái is belekeveredtek a szórásba. Az író szándéka legalább ennyire lényeges: vajon a megismerhető történelmi valóságot kívánja-e bemutatni, esetleg csak hangulatfestésnek használja a múltat, avagy valamelyik politikai szekértábor kedvelt toposzait akarja megerősíteni, irodalmi eszközökkel alátámasztani?

A tudomány folyamatos vitában halad előre, mely vita állomásait az időnként létrejövő konszenzusok (tudományos eredmények) fémjelzik. A történelmi regény hitelességének egyik ismérve, hogy a szerző mennyire tartja magát a témájához kapcsolódó tudományos konszenzusokhoz. Amennyiben egy adott kérdésben még nem jött létre konszenzus (esetleg azért, mert a tudomány állása szerint még nem volt rá mód), választania kell a felmerült lehetőségek közül. Kitűnő példa erre Jean M. Auel munkássága. Auel az „A föld gyermekei” című sorozatában a neandervölgyi emberek jelbeszéddel kommunikálnak, mert a szerző az anyaggyűjtésig felmerült variációk közül ezt választotta. A regényben így szerepel, noha egyáltalán nem biztos, hogy a neandervölgyiek nem jutottak el legalább a szituatív beszéd (gesztusok és egyszerű szavak együttese) szintjére, sőt, egy 2006-os vizsgálat kimutatta, hogy mind genetikailag, mind antropológiailag alkalmasak voltak a tagolt beszédre. Persze Auel sorozatának első kötete jóval 2006. előtt készült, tehát a szerző csupán a kutatás egy korábbi állásából meríthetett. Más a helyzet, ha az író figyelmen kívül hagyja az újabb tudományos eredményeket vagy akár a megszületett konszenzust. Bán Mórnak rendelkezésére álltak a mohácsi csatával kapcsolatos újabb kutatási eredmények, a Hunyadi ciklust mégis a csata tudományos elemzésének egyik, évtizedekkel korábbi verziójára építve kezdte, Szentmihályi Szabó Péter pedig az „Avarok gyűrűje” című regényében László Gyula „kettős honfoglalás” teóriájára építette fel a cselekményt, azaz egy bizonyos körökben népszerű, de a történettudományban szakszerűen megcáfolt őstörténeti verziót öntött irodalmi formába. A hitelesség szempontjából – részben vagy egészben – az említett művek mindegyike csorbát szenved, az alkotói szándék azonban különbözik.

Auel őskorban játszódó regényének példájával jól illusztrálható a történelmi regény meghatározó hendikepje a történettudománnyal szemben. A tudomány alapvető ismérve az önreflexióra való képesség, amire a történelmi regény képtelen. A tudomány, ha lassan is, de mindig előrébb lép; ismertnek vett események és jelenségek kerülnek új megvilágításba újabb források, régészeti leletek, genetikai vizsgálatok, stb. alapján. Akárhányszor maguk a korábbi bizonyítások közreadói revideálják addigi eredményeiket, s ha nem teszik, megteszik helyettük a tudóstársak. Sokszor nem is gondoljuk, de jól dokumentált eseménysorokkal kapcsolatban is kerülhet elő újabb forrásanyag. Például – mint B. Szabó kifejti – a most éppen regényfolyamba betonozandó Hunyadi-korról jelentős mennyiségű írásos anyag vár feldolgozásra külföldi múzeumokban és levéltárakban, hasonló módon a várháborúk időszakának részletesebb feltérképezése is lehetővé válik.

Bebetonozás? Regényben? Nos, igen. A tudományos művekkel ellentétben, amit egy regénybe beleír a szerző, az úgy is marad. Senki sem írja újra a könyvét, ha kiderül, hogy a valóságban másképp folytak le az események, vagy a műben szereplő egyes történelmi alakokat idővel más megvilágításba helyezi a tudomány. Ebből következően például Herczeg Ferenc, Harsányi Zsolt, de olyan igényes, esetenként akár az olvasmányosság rovására is a hitelességhez ragaszkodó szerzők, mint Makkai Sándor vagy Passuth László művei is elavultnak számítanak a hitelesség szempontjából, és a tudomány előrehaladtával ez lesz a sorsa a történelmi információk valós tartalmára kényes kortárs szerzők, Urbánszki László, Benkő László, Trux Béla, Bíró Szabolcs és mások könyveinek is. Amennyiben egy történelmi regény évtizedekkel születése után is hitelesnek számít, az nem feltétlenül az író erénye, lehet a tudomány hibája is, ha a tudósok hosszú ideig nem vizsgálódtak az adott területen.

Mindezek fényében kimondható: a történelem nem ismerhető meg történelmi regényekből. A történelmi tárgyú irodalmi mű, még ha a jelen tudományos színvonalán hitelesnek tekinthető is, elsősorban illusztráció; úgy viszonyul a történettudományhoz, ahogy mondjuk a Tolkien és Rowling műveiből készült filmek az eredeti regényekhez. Ha valaki történelmi regényekből akarná megismerni az emberiség vagy akár saját népe múltját, az olyan lenne, mintha egy könyvben csak a képeket nézegetné. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes (urambocsá': ne kéne) történelmi regényeket olvasnunk, s ezek ne közvetíthetnének olyan információkat, amelyek segítségével megérezhetünk valamit régi korok légköréből. Mindössze tudatosítani kell magunkban, hogy a történelmi regény a maga komplexitásában ható műalkotás, amelynek nem a tényszerű információátadás az elsődleges feladata, noha az ismerhető tényekhez való ragaszkodás jeles alkotói erény, amely nemcsak a történetet, hanem az alkotó szándékát is hitelessé teszi. Bármennyire „magába szippant” is egy mű, s bármilyen mértékben érezzük, hogy általa közelebb kerültünk egy történelmi korszakhoz, érdemes utánanéznünk tudományos vagy ismeretterjesztő könyvekben, esetleg mérvadó online történelmi portálokon az olvasottaknak. Különösen a közbeszédben gyakran előforduló témák esetében, amelyeknél a politikai vagy azzá erőszakolt felhangok elterelhetik az olvasók figyelmét a valóság keresésének szükségességéről. Ezt a lépést kihagyva könnyen megeshet, hogy miközben jó érzéssel hajtjuk rá a borítót kedvenc könyvünk utolsó oldalára, nem is sejtjük: lényegében mesét olvastunk.

*A B. Szabó interjú: http://ujkor.hu/content/a-kozepkori-hadtorteneti-kutata…
**A történelmi regényről általában, és a hitelességről különösen: https://konyvtamasz.wordpress.com/2014/09/08/conn-iggul…

Kapcsolódó könyvek: Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye · Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe · Szentmihályi Szabó Péter: Avarok gyűrűje · László Gyula: A „kettős honfoglalás”

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Szentmihályi Szabó Péter: Avarok gyűrűje
László Gyula: A „kettős honfoglalás”

Kapcsolódó alkotók: Bán Mór · Makkai Sándor · Herczeg Ferenc · Passuth László · Szentmihályi Szabó Péter · B. Szabó János · Benkő László · Jean M. Auel · Harsányi Zsolt · Bíró Szabolcs · Urbánszki László · Trux Béla