Bill Clinton amerikai

Éjfél körül busszal visszaindultam a szállodámba. Rajtam kívül egyetlen ember utazott rajta. Oleg Rakitónak hívták, és szebben beszélt angolul, mint én. Mindenfélét kérdezgetett, és elmesélte, hogy a kormánynak dolgozik, amivel gyakorlatilag beismerte, hogy neki kell szemmel tartania. Azt mondta, szeretné, ha másnap folytatnánk a beszélgetést reggeli mellett. Míg ettük a hideg szalonnát és a tojást, elmesélte, hogy minden héten elolvassa a Time-ot meg a Newsweek-et, és szereti Tom Jones-t, a brit popsztárt, akinek a felvételeihez feketén jutott hozzá. […] Nem Oleg volt az egyetlen barátságos orosz, akivel találkoztam. Nixon elnök enyhülési politikája jelentős eredményekkel járt. Pár hónapja az orosz televízió bemutatta a Holdra lépő amerikaiakat. Ez még ma is lázba hozta az embereket, akiket elbűvölt minden, ami amerikai volt. Irigyelték a szabadságunkat, és feltételezték, hogy nálunk mindenki gazdag. Valahányszor metrón utaztam, valaki mindig odajött, és büszkén mondta: „Én beszélek angolul! Isten hozott Moszkvában!” Egy este együtt vacsoráztam néhány szálló vendéggel meg egy helyi taxisofőrrel és a húgával. A lány valamivel többet ivott a kelleténél, és úgy döntött, hogy nálam marad. A bátyjának úgy kellett kivonszolnia a hotelből a hóesésbe, és begyömöszölni a taxiba. Máig sem tudom , a testvérét féltette-e, hogy a KGB elevenen nyúzza meg miattam, vagy csak engem nem tartott méltónak hozzá. p.163.

163. oldal

Nehezebb dolgom volt azonban amikor a melegek jogai kerültek terítékre. Két évvel korábban Jim Guy Tucker főügyész új büntető törvénykönyvet szavaztatott meg. Leegyszerűsítette és érthetővé tette a több mint százéves, bonyolult és egymást átfedő bűnügyi törvényeket. Kiküszöbölte az úgynevezett helyzeti bűncselekmény fogalmát, amelyet a Legfelsőbb Bíróság már megsemmisített. Az új törvények szerint ahhoz, hogy valami bűnténynek számítson először- szándékosan vagy gondatlanságból – el kell követni a tiltott tettet, az hogy a társadalom valamit nemkívánatosnak tart, még nem elegendő ehhez. Például az ittasság nem bűntény. A homoszexualitás sem bűntény, igaz ezt csak az új törvénykönyv megszavazása után fogadták el.
Bill Stancil-t, Fort Smith képviselőjét választókörzete konzervatív lelkipásztorai sokat szidalmazták, amiért ő is az új büntető törvénykönyvre szavazott. Azt vágták a fejéhez, hogy a homoszexualitás legalizálására adta voksát. Stancil amolyan derék jóravaló ember volt, az arkansasi középiskolai focicsapatok egyik legjobb edzője. Izmos, kaptafaállú törött orrcsontú fickó volt, az éleselméjűség pedig nem tartozott az erényei közé. Nem tudta elhinni, hogy a homoszexualitás legalizálására szavazott, és eltökélte, hogy helyrehozza a hibáját, mielőtt a vallási méltóságok megbüntetnék: beterjesztett hát egy törvényjavaslatot, amelyben indítványozta, hogy számítson minden homoszexuális aktus bűntettnek. És ez még nem volt elég – beadványában bűntettnek minősítette az állatokkal való fajtalankodást is, mire egyik szellemes kollégája megjegyezte: nem sok farmer élhet a körzetében. Stancil beadványa kínos részletességgel taglalta mindkét tiltott közösülési forma összes elképzelhető variációját, és azt hiszem, hogy a szöveg az erre fogékonyakat akármilyen pornóújságnál jobban kielégítette volna.
Semmiképpen nem akartuk közvetlen szavazásra bocsátani a törvényjavaslatot, és mivel a Legfelsőbb Bíróság még távol állt attól a 2003-as döntésétől, hogy a megegyezésen alapuló homoszexuális kapcsolatokat a magánélet sérthetetlenségéhez való jogokkal védelmezze, az sem lett volna megoldás, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítom a beadványt. Az egyetlen megoldásnak a lehető leghosszabb ideig való késleltetés látszott. A parlamentben három fiatal liberális szövetségesem is volt – Kent Rubens, Jody Mahoney és Richard Mays –, akik úgy döntöttek, hogy javaslatot tesznek a törvény módosítására. Híre ment, hogy valami készülődik, én is hozzácsapódtam egy csapathoz, s felmentünk a karzatra, hogy lássuk mi történik. Szövetségeseim egyike szólásra emelkedett és valóságos dicshimnuszt zengett Stancil beadványáról, mondván: itt volt az ideje, hogy végre valaki Arkansasban is felemelje a szavát az erkölcs védelmében. Az egyetlen gond, mondta a fickó, hogy a beadvány még tán mindig nem elég erélyes, ezért ő szeretne egy kis módosítást javasolni. Aztán teljesen komoly arccal javasolta, hogy minősítsenek bűncselekménynek minden házasságtörést, amelyet a törvényhozó testület tagjai követnek el az ülésszak ideje alatt . p.236.

236. oldal

Végigjártuk a legfontosabb templomokat, megnéztük a múzeumban a Van Goghokat, a Rijksmuseumban a Vermeerek-et és a Rembrandtokat. Záráskor úgy kellett felkérni, hogy hagyjuk el a varázslatos, ódon helyet. Kimentem a kabátunkért a ruhatárba, ahol már csak egyetlen ember állt előttem. Megfordult és akkor láttam hogy Rudolf Nurejev az. Pár szót váltottunk, Nurejev megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy csésze teához. Tudtam, hogy Aimée boldogan elfogadná, ám a bejárat előtt egy csinos fiatalember járkált izgatottan, gondterhelten összevonva a szemöldökét. Nyilvánvalóan Nurejevet várta, így kihagytam a lehetőséget. Évekkel később, már kormányzó koromban, ugyanabban a szállodában laktunk a tajvani Tajpejben. Egyszer késő este, miután mindketten eleget tettünk hivatalos kötelességeinknek, mégis sikerült meginnunk együtt a csésze teát, noha Nurejev akkor már nem emlékezett első találkozásunkra. p.161.

161. oldal