!

Biegelbauer Pál

Könyvei 5

Biegelbauer Pál: Gyógyító illatok
Biegelbauer Pál: Az egészség szívében
Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?
Biegelbauer Pál: Beszélgetések Biegelbauer Pállal
Biegelbauer Pál: A Fény Könye

Kiemelt alkotóértékelések

Georgina77 P>!

Biegelbauer Pál

Spirituális téren nagy-nagy veszteség, hogy ő már nem lehet az élők sorában. Gondolatai mindig agytekervény-megmozgatók, mélységek feltárói.


Népszerű idézetek

kékcseresznye>!

A szó eszmélet,
a csend eszméletlen.

A szó kétséges,
A csend egységes.

A hozzánk szóló szavak
gyermeklelkünk játékai.
Míg játszunk, csendben vagyunk.

A szív üzenete nem a dobbanás,
hanem a dobbanások közti
időtlen csend.

Reményem, hogy e könyv
gyermeklelked
csendszülő játéka lesz.

Szavai – szívem dobbanásai,
üzenete – a szavak közti csend.

kékcseresznye>!

Szenvedéseink tárgya: a HIÁNY
valakinek vagy valaminek a hiánya.
Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs
– akár elvesztettük, akár elvették –
vagy úgy, hogy másoknak van,
de nekem nincs.
Minden szenvedésünk mögött a hiány,
a nincs, a nemlét áll.
Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani
nem lehet. Mert a hiányt,
a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,
vagy átvenni. Mert nincs.

kékcseresznye>!

Saját szenvedésünk magánybazártságának
tragikumát még mélyebben éljük meg,
amikor mi toporgunk
a másik szenvedésének partján.
Segítenénk, de nem lehet.
Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk:
a hiányt, a nincset nem vehetjük át.
Megoszthatatlan.
Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.

A rossz titka az, hogy nincs.
Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagy
valami nincs, aki vagy ami – szerintünk –
kéne, hogy legyen.

Cicu>!

Kora gyermekkorunk keserves felismerése,hogy szívünk nyitottságával visszaél környezetünk.
Rádöbbenünk, hogy törékeny mécs őrzi szívünk szeretetlángját. Minden érzelmi zsarolás, legyen tettese akár a szülő vagy bárki, akitől függünk, minden „haragszom rád” sebet ejt rajtunk, összetör.
Válaszul bekeményítünk. azaz kiépítjük a védelem erős falát. A félelem, hogy ismét összetöri szívünket a minket fondorlatos erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani kívánó szándék, távolságtartásra, az „én házam, az én váram” megteremtésére ösztönöz. A nem kis erőfeszítést kívánó törekvés eredménnyel jár.

Védetté, erőssé válunk…és iszonyatosan magányossá.

A kifosztástól való félelem arra késztet,hogy feltételrendszert dolgozzak ki:
Kik és milyenek legyenek azok, akiket hajlandó vagyok beengedni immáron erősen védett, jól zárt belső világomba.
„Igényes vagyok”, mondjuk, és nem vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi zsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másik a mi helyesnek vélt szándékunk szerint cselekedjék, hisz mi is így teszünk.Védelmi vonalunk, várunk erős fala a mások elvárásainak való megfelelés és a saját elvárásainknak való megfeleltetés építőköveiből épült.
Belső világunk érintetlen maradt.
Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy megosszuk szívünket a másikkal.
Minden, a másiknak-megfelelés-szerep nem más, mint a befogadásért,az elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk, miközben sóvárgó szemmel lesünk a másikra védelmi falunk, magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.

kékcseresznye>!

A természet nem ismer jót és nem ismer rosszat.
A természet nem ismer és ezáltal nem minősít.
A természet van.

Csak az minősít , aki ismer. Aki evett
a „jó és rossz tudásának a fájáról”.

Ismeri annyi, mint különbséget tenni.
Ismerni annyi, mint elválasztani.
A „rossz” titka az, hogy nincs.
A rossz léthiány.

A természet nem ismer hiányt, nem ismeri
a nincset, mert a nincs – nincs.

kékcseresznye>!

A másik rossz döntései és a döntéseiből
fakadó cselekedetei zavarnak bennünket,
mert nem illeszkednek a mi „jó”
világunkba.
A mi „jó világunk” a Valóság teljességéhe
mérve hiányos, mert a „rossz” kirekesztetté
el nem fogadottá vált.

A Teljesség el nem fogadott része, a mi
teljességhiányunk jelenik meg betegség
formájában.

A betegség a teljesség, az egész-ség
hiánya.

kékcseresznye>!

A csak a tünetek felszámolását célzó
gyógyító tevékenység eredménytelen.
A gyógyulás látszatát kelti,
felszíni tapasz csupán.
A belső egyensúlyvesztés, új megjelenési
formát találva, ismét a felszínre tör,
új tüneteket hozva létre.

kékcseresznye>!

Korrumpálódott emberlétünk vaksága,
hogy problémáink, nehézségeink okát
a minket körülvevő világban látjuk,
önmagunkon kívül: a körülmények azok,
amelyek boldogtalanságunk forrásai.