!

Bibó István magyar

1911. augusztus 7. (Budapest) – 1979. május 10. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Bibó_István_(politikus)
Életrajz

Könyvei 19

Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után
Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV.
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
Bibó István: Bibó István összegyűjtött munkái I-IV.
Bibó István: Nietzsche
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem
Bibó István: Demokratikus Magyarország
Bibó István: 1956
Bibó István: Az európai politikai fejlődés értelme
Bibó István: Politikai hisztériák

Fordításai 4

Pierre Duchesne: Sacco és Vanzetti
A. M. Savarin – Jacques Meunier: Szilbako éneke
Hans Kelsen: Tiszta jogtan
Jacques de Launay: A fasizmus végnapjai Európában

Antológiák 1

Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár

Róla szóló könyvek 2

Balog Iván: Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában
Dénes Iván Zoltán (szerk.): A hatalom humanizálása

Népszerű alkotóértékelések


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

A francia forradalom az európai történelemnek egyszerre a legsikeresebb és a legsikertelenebb forradalma. A legsikeresebb azért, mert a társadalomnak olyan mértékű racionális átszervezését tette lehetővé, amekkora mértékű átszervezést az azelőtti forradalmak nem csináltak, és a legsikertelenebb azért, mert egy olyan méretű félelmet keltett fel, amiből a nyugati világ azóta sem tudott fölépülni.

Harmadik kötet (1971–1979) - Az európai társadalomfejlődés értelme

1 hozzászólás
>!
orvosi_székfű

Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.

173-174. oldal, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága

Bibó István: Demokratikus Magyarország Válogatás Bibó István tanulmányaiból

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia
>!
vargarockzsolt P

Demokrácia: a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.
A DEMOKRÁCIA ÉRTELMEZÉSE ÉS A FORRADALOM SZÜKSÉGESSÉGE KÖRÜLI ZAVAR 1945

A Magyar demokrácia válsága 50. oldal

11 hozzászólás
>!
L_Nagy_Balázs

A nyugati nemzetek teljesítményeinek nagysága éppen abban áll, hogy magától értetődő nyugalommal élik nemzeti életüket anélkül, hogy mint nemzet mindenáron felmutatni akarnának valamit.

>!
selfmadehell P

Így az alkat épsége sem meghatározott adottságok őrzéséből, hanem elsősorban a reagálóképesség épségéből áll. Ha egy egyén vagy közösség meghasonlik önmagával, elveszti önmagát, ez nem úgy történik, hogy valamelyik napon valahol elveszti azt a kiskátét, amelybe be van írva, hogy neki milyennek kell lennie. Hanem úgy, hogy valamilyen okból, valamilyen megrázkódtatás, valamilyen meggyávulás, valamilyen megzavarodás folytán elveszti az ép reagálóképességét, elveszti azt a képességét, hogy a valóságos helyzetet felmérje, ennek alapján a szükséges vagy lehetséges tennivalókat felismerje, s azokba bele is vágjon.

>!
selfmadehell P

Ferrero és mások nyomán mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a 17. század második felében és a 18. században általánossá vált módszeres, ember- és anyagkímélő, készleteket magával hurcoló és a hadakozást hivatásos katonákra és minél szűkebb területre korlátozó hadviselés a háború humanizálásának egy azóta utol nem ért magas fokát jelenti. Jellemző adalék erre, hogy a 18. század közepén csaknem szüntelenül folyó angol–francia tengerentúli háborúk ideje alatt London és Párizs között továbbra is fennállott az utazás lehetősége s a társadalmi és tudományos érintkezés. Lehet felháborodni egy olyan világon, melyben azalatt, míg a katonák vérben, sárban és mocsokban harcolnak egymással, elegáns urak, hölgyek és kulturált széplelkek finom formák között fenntartják egymással az érintkezést. Ezen azonban csak olyan szervezetű világ háborodhatik fel, amely a háborút a maga életéből mindenestül kikapcsolta. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor nem tagadhatjuk, hogy egy szabályozott, hadszíntérre korlátozott, párbajszerű háborúviselés jobb valami, mint az atomháború. A párbaj ostoba, korlátolt és középkori dolog, de a puszta ököljoghoz mérve magasrendű civilizációs fejlődés.
Ennek a párbajszerű, játékszabályokhoz kötött, humanizált hadviselésnek felelt meg az alkudozáson, kölcsönös területi engedményeken és kompenzációkon alapuló, a kényszert teljesen háttérbe szorító indulatmentes békekötésnek ugyancsak a 18. század nemzetközi jogában és politikai közszellemében kialakult rendszere. Mindez bele volt építve az európai monarchiának és az európai arisztokráciának történetileg kialakult, homogén politikai kultúrájába.
Az indulat nélküli háborúnak és a bosszú nélküli békekötésnek ebbe a világába vágott bele a rámenős, mindent kockára tevő, a hadszíntérből élő, pusztító hadviselésnek és a terrorisztikus békediktátumoknak a napóleoni rendszere.

>!
vargarockzsolt P

A válság összes elemeit összefoglalja s egyben megmagyarázza az az ellentét, mely a demokrácia helyes értelmezése tárgyában a két oldal között fennáll. E két szemben álló oldal, nevezzük őket egyszerűség kedvéért kisgazda oldalnak és kommunista oldalnak, kölcsönösen ajkbiggyesztve beszél a másik oldal demokráciájáról, és körülbelül úgy állítja be a kérdést, hogy Magyarországon addig nem lesz igazi demokrácia, amíg a másik fél ki nem kapcsolódik a játékból. A formulákat kedvelő elmék szoktak a nyugati fogalmazású és a keleti fogalmazású demokrácia ellentétéről beszélni. Valójában azonban a nyugati demokraták szemében a keleti demokrácia egyenlő a diktatúrával, a keleti demokraták szemében pedig a nyugati demokrácia egyenlő a reakcióval, s mindkét fél inkább csak udvariasságból használja a másikkal szemben a finomabbik kifejezést.

Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy itt elsősorban nem a demokrácia szervezeti kérdéseiről van szó, hanem a demokrácia belső atmoszférájáról. A nyugati – a magyarországi helyzetre áttéve: kisgazdapárti – stílusú demokráciánál a hangsúly a játékszabályokon van: gondos, precíz jogalkalmazáson, a szerzett jogok tiszteletén s a többségi elv fenntartás nélküli és zokszó nélküli elfogadásán; ezzel szemben a keleti, a kommunista atmoszférájú demokráciában a demokrácia mindenféle ellenfeleivel szemben való keménységen, ezeknek a demokrácia előnyeiből való kizárásán, továbbá közelebbről meg nem határozott, széles hatáskörrel bíró demokratikus ősszerveknek, pl. nemzeti bizottságoknak, termelési bizottságoknak, földigénylő bizottságoknak az életre hívásán, végül a demokratikus tömegakciók, sztrájkok és tüntetések jelentőségének a hangsúlyozásán. Az első beállítás szerint a demokrácia mindenekelőtt bizonyos eljárási módok összessége, a második beállítás szerint harci állapot.
A DEMOKRÁCIA ÉRTELMEZÉSE ÉS A FORRADALOM SZÜKSÉGESSÉGE KÖRÜLI ZAVAR 1945

A DEMOKRÁCIA ÉRTELMEZÉSE ÉS A FORRADALOM SZÜKSÉGESSÉGE KÖRÜLI ZAVAR 49. oldal

6 hozzászólás
>!
selfmadehell P

A létért való, egzisztenciális félelem lelkiállapota kiszelektálja a vita résztvevői közül a józan értelem képviselőit

>!
Véda MP

Miféle társadalmi képződmény az európai zsidóság? A magyar közéletben évtizedek óta úgy teszik fel a kérdést, hogy faj-e, vagy felekezet? … A kérdés … hamisan van feltéve. A cionisták, a nemzeti és politikai öntudattal bíró zsidók szerint a zsidóság sem nem faj, sem nem felekezet, hanem külön nemzet vagy nemzeti kisebbség. Ez így azonban csak a politikai öntudatú zsidókra igaz… Az egész zsidóság azonban nem egy nemzethez tartozik, nincs közös nemzeti tudata, sem közös állama… Egyetlen szóval, egyetlen formulával tehát nemigen lehet a zsidóság mai társadalmi helyzetét, mely a legkülönbözőbb irányokban való átmenet állapotában van, megragadni.
Amikor a következőkben zsidókról és zsidóságról beszélünk, akkor ez nem jelenti és nem jelentheti mindig ugyanazoknak az embereknek a körét, hanem egy változó kiterjedésű embercsoportot jelent aszerint, hogy milyen vonatkozásban van róla szó: … ha a zsidó vallásról, úgy a zsidó vallásúakat, ha a zsidó nemzetről vagy nemzeti kisebbségről, úgy a nemzeti öntudattal bírókat, ha a zsidók lelki vagy magatartási reakcióiról, akkor azokat, akik a zsidóság valamiféle közösségébe még beletartoznak, ha a környezetnek a zsidókkal szembeni reakcióiról van szó, akkor azokat jelenti, akiket a környezet zsidókként számon tart, ha pedig a zsidóüldözésekről van szó, akkor az üldözők által megszabott kört jelenti.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidó · zsidóság
>!
vargarockzsolt P

A fasizmus leglényegesebb eleme, a szocializmus, a legújabb kori európai társadalomfejlődés legfontosabb fejleménye, melynek eszmeisége két lényeges pontban összegezhető: az irányított gazdaság és az osztály nélküli társadalom eszményében. Erkölcsi eszménye a keresztény szeretet és az e világi igazságosság tanítása, s ebből születik az egyenlőség eszméje. Hogy érthetővé váljék, hogyan kapcsolódik a fasizmusban a szocializmus eszméjéhez a diktatúra és a nacionalizmus, ahhoz elsősorban a marxizmus ideológiájával kell tisztában lennünk, mert a fasizmus a marxizmusra való egyik lehetséges reakció. A marxizmus fogalmazta meg ugyanis először a szocializmus eszményét, de olyan elemekkel toldotta meg, amelyeknek nem kis szerepük volt abban, hogy reakcióként létrejött a fasizmus. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a történelmi materializmus, melynek egyik következménye éppen az lett, hogy a marxizmus harcot indított az egyház, a nemzet és a család ellen. S ezért ütközött a szocializmus eszméje kemény ellenállásba olyan csoportoknál, melyek a szocializmusban tulajdonképpen semmi kivetnivalót nem találtak volna, sőt érdekeik sokszor párhuzamosak voltak a proletariátus érdekeivel; de éppen abban különböztek a proletariátustól, hogy többé-kevésbé hagyományos világnézetűek lévén, készek lettek volna elfogadni a szocializmust mint politikai mozgalmat, de a marxizmust már nem mint vallást.
[…]
Míg tehát a marxizmus a szocializmus eszméjéhez a polgári forradalom eszmetárából a vallásellenességet és hagyományellenességet társította, addig a fasizálódó rétegek a szocializmushoz a nacionalista ideológiát kapcsolták. A fasizmus antidemokratizmusa pedig mintegy arra válasz, hogy a parlamentáris szociáldemokrácia összeházasította taktikájában a marxizmust a demokráciával.

Bibó István: Előadás a német nemzetiszocializmusról
Bibó István: Válogatott tanulmányok, 4. kötet 114-115. oldal

4. kötet 114-115. oldal