Betty Cavanna amerikai

Victoria úgy érezte, mintha a saját szíve vágta volna gyomorszájon.

28. oldal

A könyvek tapintható, érzékelhető dolgok: sokkal könnyebb bánni velük, mint az emberekkel.

78. oldal

Victoria egyre kisebbnek és kisebbnek érezte magát; az a veszély fenyegette, hogy eltűnik, mint a meseországbeli Alice a nyúl vermében.

127. oldal (Móra, 1977)

Az ember nem gyűlöli a macskát azért, hogy megöli a madarat, mert ez a természete. Nem haragudhatsz rám azért, mert szívélyes vagyok: ez az én természetem.

209. oldal

A Louisburg téren karácsonyi énekeket énekelnek, és a Beacon Hill valamennyi házának az ablakában gyertyák égnek, igazi gyertyák."

Betty Cavanna: Mintha nővérek lennénk

-…Több ember, jobb hangulat.
„Ez az anyám egész filozófiája, egyetlen mondatban összegezve” – gondolta Victoria…

194. oldal (Móra, 1977)

– Igazán barátnőd? – kérdezte Pietro, amikor lemenekültek a lépcsőn, elhagyták a múzeumot, és az esőben a kocsihoz siettek.
– Nem bizalmas barátnőm – vallotta be őszintén Victoria –, de gyerekkora óta ismerem.
Pietro megkönnyebbülten sóhajtott.
– Akkor nem kell bocsánatot kérnem, hogy elvonszoltalak.
– Miért csináltad? Nincs semmi programunk.
– Persze, hogy nincs. Csak gondoltam, hogy ez az unalmas lány…
– Chrissy? De hiszen olyan közkedvelt, olyan sikere van a fiúknál.
– Erény az?
– Hát nem?
– Azt hiszem – mondta Pietro, és becsapta a kocsi ajtaját –, ez a fiúktól függ. Lehet, hogy a larrimore-i fiatalemberek ítélőképessége még nem alakult ki. Vagy téged is nagyon körülvesznek?
– Ó, nem – vallotta meg Victoria. – Inkább olyan különcnek tartanak. Úgy látszik, én nem tudok úgy és olyan dolgokról beszélni, mint Chrissy.
– Úristen! – robbant ki Pietro. Megindította a motort, de ahelyett, hogy kiügyeskedte volna a kocsit a forgalomba, hirtelen szembefordult Victoriával. – Nézd – mondta komolyan. – Ez a lány buta; csinos, sületlen kis liba. Ezzel szemben te tökéletesen természetes vagy. Maradj csak te ilyen, Victoria. Ne irigyeld az olyan lányokat, mint Chrissy.

116. oldal