!

Bessenyei Gábor magyar

1985. július 28. –

Bessenyei_Gábor IP
158 figyelő · 0 figyelt · 7 értékelés · 0 polc · 98 karc · 0 észlelés
Teljes névBessenyei Gábor
NemFérfi
Honlaphttp://bessenyeigabor.blogspot.hu/
Facebookhttps://www.facebook.com/bessenyei.gabor/

Könyvei 4

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok
Bessenyei Gábor: A feledés folyója
Bessenyei Gábor: A háború lelke

Kapcsolódó sorozatok: Az Olimposz legyőzése

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vörös pöttyös könyvek, Kaméleon könyvek

Kapcsolódó zóna

!

Bessenyei Gábor

25 tag · 62 karc · Utolsó karc: 2019. szeptember 4., 14:37 · Bővebben


Népszerű idézetek

>!
K_A_Hikari

– (…) Amit elmesélsz, abban hiszel. Amiben pedig hiszel, az létezik.

160. oldal

>!
Könyvmolyképző KU

Egy világos farmert húzott magára , ami mindenütt rátapadt, leginkább a fenekére, amit én is szemrevételezhettem, amikor megfordult. Hirtelen azt sem tudtam, hogy szabad-e ezt nekem nézni. Ez vajon már stírölésnek számít? Kicsit olyan lettem, mint a mesebeli okos lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Néztem is a fenekét, meg nem is.

>!
johnrider

Adria megrángatta Eriket.
– Juj! Megtarthatjuk? Megtarthatjuk? – viccelődött.
– És mit mondunk a szüleinknek? Hogy van egy halálistennőnk, de szobatiszta?

415. oldal - 42. fejezet

>!
Könyvmolyképző KU

– Nincs de! Tudom, hogy ijesztő, de tedd azt, amit ilyenkor tennünk kell. Fojtsd el!
– Mi?
– Férfiak vagyunk. Arról vagyunk híresek, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Minden nehéz helyzetben, évezredek óta. Ez ilyen evolúciós cucc nálunk.
– Te honnan szeded ezeket az elméleteket?
– Így van és kész. Fojtsd el a félelmeid, fojtsd el a vágyaid, legyél kimért az érzelmek terén.
– Oké.
– Nem kell magabiztosnak lenned, csak annak kell látszanod.

>!
K_A_Hikari

Tiltakozhatsz vagy erősködhetsz, de ami vagy, azon úgysem változtathatsz.

50. oldal

>!
Könyvmolyképző KU

– Fogd meg! – mondta Lili, és a kezembe nyomta a fél pár cipőjét, majd a másikat is levette.
– Mit csinálsz?
– Csak nem gondoltad, hogy hét emeletet magas sarkúban mászok meg?
Lili harisnyás lábát bámultam. Ezt ő is észrevehette, mert megemelte a szemöldökét.
– Hányas lábad van neked? – próbáltam terelni. – Majdnem akkora, mint az enyém.
Lili maga alá gyűrte a lábujjait, majd kissé bosszankodva szólalt meg:
– Magad elé nézz, ne engem bámulj!
Ezután szinte szökkenve indult felfelé, én meg utána.
– Hát persze! – gonoszkodtam, de akkor valami kegyetlenül hasba vágott. A lépcsőkorlát egyik fémrácsa elgörbülve lógott ki a helyéről, én pedig pont beleszaladtam.
– Mondtam, hogy az utat figyeld – pillantott vissza rám Lili vigyorogva. – Lesz még néhány ilyen, jó helyen tartsd a szemed.

>!
Könyvmolyképző KU

– A játszótéren tilos dohányozni – ült mellém Lili.
– Leszarom – gyújtottam meg a cigim. – Egy rohadt gyerek sincs itt.
– Akkor adj egyet nekem is!
– Utálom a cigit tarhálókat – nyúltam vissza a zsebembe a dobozért.
– Ne félj, nem fog az egészségemre válni…
Elmosolyodtam, és ezzel végleg megenyhültem.

>!
Könyvmolyképző KU

– Ha igazak a hírek, lehet jobban is jártál, hogy kimaradt neked… – sejtelmeskedtem.
– Miről beszélsz?
– Tudod, a fiúknak folyosóként közös zuhanyzójuk van…
– Igen, a lányoknak is.
– És hát látjuk egymást zuhanyzás közben, és hát… Petrákot a folyosótársai Mikrobinak nevezték el…
– Mikrobinak? – csodálkozott Emma. – Ezt nem értem… Ó! Ez de gonosz…
A homlokának támasztotta a kezét, és lehajtott fejjel, csendesen kuncogott, de ez inkább volt kínos, mint önfeledt nevetés. Enyhe pír lepte el az arcát, amitől még szebb lett.
– És neked mi a beceneved? – nézett fel hirtelen, kis gonoszsággal a tekintetében.
Elkerekedett a szemen, éreztem, hogy most én vörösödök. Sokáig csak hebegni tudtam, mire végre sikerült kinyögnöm egy értelmes mondatot.
– Nem mindenkit… arról… neveznek el.

>!
Könyvmolyképző KU

– A szomszédok átjöttek múlt vasárnap, hogy mi volt az a lárma, amit csaptál. Az egyikük már a rendőrséget akarta hívni, mert azt hitték, valami őrült vagy.
– Úgy is éreztem magam – vettem le a cipőm.
– Az is voltál, de nem ez a lényeg. Az egyik szomszéd azt hitte, hogy a fiúm vagy – háborodott fel Lili.
– Hé, azért ennyire nem kellene kiakadni ezen. Nagyon is jól járnál velem!
– Egy őrülttel? – nevetett fel Lili, majd belém karolt, és a kupiszoba felé vezetett. – De nem az a felháborító, hogy a fiúmnak néztek, hanem hogy ilyen ajtócsapkodós őrülteket képzelnek el mellém.