Bertrand Russell brit
1872. május 18. (Trellech, Monmouthshire, Egyesült Királyság) – 1970. február 2. (Penrhyndeudraeth, Wales, Egyesült Királyság)
Tudástár · 34 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
Teljes név | Bertrand Arthur William Russell |
---|---|
Katalógusnév | Russell, Bertrand |
Könyvei 22
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Filozófiai kiskönyvtár Európa · Gondolkodók Gondolat · Filozófia mesterei Kossuth · Természet és Társadalom · Világkönyvtár Révai · Civil Szellem Typotex · Életrajzok Európa · Filozófiai kiskönyvtár Kossuth
Antológiák 2
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Mint egyetemi hallgató, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tanárok az egyetemen teljesen feleslegesek. Az előadásoknak semmi hasznát nem láttam, és ekkor megfogadtam, ha majd egyszer belőlem is előadó lesz, nem fogom magamat abba a tévhitbe ringatni, hogy előadásaimnak bármi haszna van. Ehhez a fogadalmamhoz hű is maradtam.
99. oldal
Bertrand Russell: Önéletrajz 1872-1914
… nem gondolom, hogy a vallás elfogadásának valódi oka bármi kapcsolatban lenne az intellektuális érveléssel. Az emberek érzelmi alapon fogadják el a vallást. Gyakran hallani, hogy nem lenne szabad támadni a vallást, mert a vallás erényessé teszi az embereket.
Ezt mondják, de én ezt nem vettem észre. Önök bizonyára ismerik ennek az érvnek a paródiáját Samuel Butler könyvében, az Erewhon Revisited-ben (Újabb látogatás Erewhonban). Ebben egy bizonyos Higgs megérkezik egy távoli országba, majd miután eltöltött ott egy bizonyos időt, léghajóval elhagyja az országot. Húsz évvel később visszatér az országba, és azt látja, hogy egy új vallás jött létre, amely őt imádja, mint a „Nap Gyermekét”, és azt tartják róla, hogy a mennybe ment. Épp akkor tartják a Mennybemenetel Ünnepét, és Higgs hallja, ahogyan Hanky és Panky professzor, a Nap Gyermeke-kultusz főpapjai beszélgetnek, és azt mondják, hogy még sohasem látták a Higgs nevű embert, és remélik, nem is fogják. Higgs felháborodva odamegy a főpapokhoz, és közli velük: „Leleplezem ezt az egész csalást, és megmondom Erewhon népének, hogy csak én voltam, Higgs, egy ember, és egy léghajóval szálltam föl”. A főpapok válasza: „Nem szabad megtenned, mert ennek az országnak minden erkölcse ehhez a mítoszhoz kötődik, s ha megtudják, hogy nem mentél mennybe, mind gonoszakká lesznek”; majd miután meggyőzik erről Higgset, Higgs titokban távozik.
Ez tehát az alapgondolat – hogy mindannyian gonoszak lennénk, ha nem tartanánk magunkat a keresztény valláshoz. Nekem úgy tűnik, hogy éppen akik tartották hozzá magukat, azok közül került ki a leggonoszabb emberek nagy része. Azt a furcsa összefüggést figyelhetjük meg, hogy minél erősebb volt egy adott időszakban a vallás, minél mélyebb volt a dogmákba vetett hit, annál nagyobb volt a kegyetlenség és annál rosszabbul alakultak a dolgok.
Egyáltalán nem intellektuális érvek késztetik az embereket arra, hogy higgyenek Istenben. A legtöbb ember azért hisz Istenben, mert kisgyermek korától ezt tanították neki, s ez a fő ok.
A következő leginkább hathatós ok pedig, azt hiszem, a biztonságra törekvés, annak az érzése, hogy van egy „nagy testvér”, aki gondoskodik rólunk. Ez igen lényeges szerepet játszik az emberek azon vágyában,hogy higgyenek Istenben.
A boldog életnek bizonyos fokig föltétele a csendes élet, mivel az igazi életöröm csak a csend és nyugalom atmoszférájában tud megfoganni.
/Bertrand Russel/
134. oldal · Bertrand Russell
Louisa Thomsen Brits: Hygge 68% Harmónia dán módra
A filozófia értéke tulajdonképpen nagyrészt éppen bizonytalanságában keresendő. Az az ember, akinek sejtelme sincs a filozófiáról, úgy éli le életét, hogy mindvégig be van zárva előítéletei börtönébe, melyeket a „józan észből”, korának és nemzetének közkeletű vélekedéseiből, és olyan meggyőződésekből merít, amelyeket eszének tudatos használata nélkül egyszerűen átvett.
Az még csak érthető, hogy a férfiak, akiknek felsőbbsége forgott kockán, megvadultak. De az már igazán furcsa volt, hány és hány asszony, s hozzá milyen eltökéltséggel, igyekezett meghosszabbítani a női nem alárendeltségét. Nem emlékszem rá, hogy a négerek vagy az orosz jobbágyok valaha is heves agitációt folytattak volna felszabadításuk ellen. A nők politikai jogainak legkiemelkedőbb ellenzője maga Viktória királynő volt.
263. oldal