Bertolt Brecht német

Bertolt Brecht 1898. február 10.-én Augsburgban született.
Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakórházban szolgált.
Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Emellett dolgozott Max Reinhardt és Erwin Piscator színházában is. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált és 1929-ben Helene Weigel színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte, ezt a művét magyarra Vas István fordította. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx A tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletariátus szolgálatába kívánta állítani. Brecht és Weill együttműködésének legsikeresebb darabja a Lipcsében 1930-ban, majd Berlinben 1931-ben bemutatott náciellenes musical, a Mahagonny városának tündöklése és bukása.
Brecht nézetei és állásfoglalásai miatt – amelyekkel keményen ütközött a Harmadik Birodalom rendszerével – 1933-ban elhagyta hazáját, s számos európai ország megjárása után végül az Egyesült Államokba emigrált. Hazájában, Németországban írásait és darabjait betiltották. Legjelentősebb drámáit a háború ideje alatt az emigrációban írta náciellenes drámáit, amelyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935–38), a Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, – amely a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet –, A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie, az Állítsátok meg Arturo Uit (1941), melyet a mai magyar színházi életben, ill. repertoárban is ritkán lehet fellelni – aktuális áthallásai miatt, A kaukázusi krétakör című drámáját, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel. és az. Mindezek az epikus színház általa kidolgozott elméletén alapultak.
Részben ennek az időszaknak, részben a háború utáni konszolidációs évek történéseinek, művészi törekvéseinek tanúja az 1938-55 közötti Munkanapló.
A szerző miután Amerika ellenes tevékenységgel vádolták feleségével 1947-ben visszatért Európába, előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedett le.
1949 – Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, melyet feleségével együtt vezetett. A színház a brecht-i hagyományokon ma is Berlin legjobb színháza a közvélemény szerint.
Munkássága elismeréseként 1953 – Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani.
1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
Brecht színházelmélete nagy hatással volt a modern színházi törekvésekre, innovációi, színházi kísérletei azonban – paradox módon – eredményes átvételük és alkalmazásuk nyomán is, méltánytalanul, szinte a színházi köznyelv részévé váltak. Számomra nagyon szimpatikus célok és törekvések, nemcsak szerzőként, de dramaturgként, rendezőként is kiváló volt, ezért nevezhetjük Brechtet, a 20. századi színház egyik megújítójának.

Forrás: Wiki-net

Brecht drámáiról mindig egy Karinthy tárca jut eszembe az Utolsó palackpostából, ahol egy színházban ül, és az idős Brecht jelenlétében elemzi egy fiatal szerző drámáját, aki a fiatal Brecht. A modern dráma egyik legnagyobb alakja, bár én sok kortársát jobban kedvelem, de mégis az a korszak, ahonnan a drámák végre tényleg érdekesek, és elég komplettek ahhoz, hogy ne csak szerelmi szálakkal operáljanak.