!

Berta Ádám magyar

1974. december 29. (Szeged) –

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
Életrajz

Képek 1

Könyvei 6

Berta Ádám: Miki nem finnyás
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal
Berta Ádám: A kígyó feje
Berta Ádám: Baleset az építkezésen
Berta Ádám: A haramiák
Berta Ádám: Egon nem fáradt

Fordításai 27

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Stephen King: Rémálmok bazára
J. Kenner: Édes rabság
Rachel Gibson: Jégbe zárt szívek
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Karin Slaughter: Nadragulya
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Karin Slaughter: Sebek
Karin Slaughter: Sikoly

Antológiák 6

Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Cserna-Szabó András – Darida Benedek (szerk.): A teremtés koronája
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Király Levente (szerk.): Körkép 2015
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Turi Márton (szerk.): Utópia 501

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Eszébe jutott a toklász. Alsó tagozatban toklászokat dobáltak a lányok hajába, de valahogy máshogy hívták őket. Az volt a szex.

16. oldal, Mosquitoes on the Beach

Kapcsolódó szócikkek: toklász
31 hozzászólás
Csabi P>!

– Nem attól vizes a hal, mert a többiek is vizesek, hanem mert vízben úszik – mondja, mikor hazafelé sétálnak.

72. oldal

13 hozzászólás
gesztenye63 P>!

– Azt hiszed, a feleséged vagy a kölyköd a tiéd, mert ugyanabból a hűtőből szeditek ki a kaját, ugyanarra a folyosóra nyílik a hálószobátok. Közben meg? A laptop a lényeg meg a mobil. Hiába vagytok együtt testben, az e-mail meg a Messenger meg a sok fotócsere komoly, ellenálló gyökérszőröket növeszt. Hidd el, egyszerűen képtelenség kontrollálni, hogy hol jár az agyuk.

76. oldal

7 hozzászólás
balagesh IP>!

Az embernek ne legyen menedzserbetegsége, mert akkor ő akar minden lenni: masiniszta meg kalauz meg utas. A végén meg még sín is, de akkor átmegy rajta a vonat.

231–232. oldal (11)

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Náluk otthon így vették el a nehézségek, a megrázkódtatások élét: impotensen topogtak, sertepertéltek a megtörtént baj körül, amíg az egész valahogy ki nem fáradt.

balagesh IP>!

Ami belül kedvességnek indul, kívülről meghunyászkodás.

15. oldal (1)

gesztenye63 P>!

Nem új felismerés, de beleborzongott. Régen tudta, hogy lesz egy pillanat, amikor bizonyos dolgokat már nincs kitől megkérdezni. Nem csak azt, hogy hol készült a kép, kitől kapta az anyja ezt a fura sapkát, vagy magának vette-e, pontosan hány éves volt ezen, és minek örült. Hanem egyebekre sem tud rákérdezni. Távoli rokonok biztos akadnak, ám hiába, az ember nem adathordozó.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mulandóság
Csabi P>!

A lerohadt mopedot bevágtuk egy bozótba a határban, előtte azért még lefotóztam a telómmal. Szar gép volt, de az a régifajta szar, én meg kicsit mindig ráizgulok a retrófilingre. Hiába, az új cuccok se jobbak, csak azok valahogy tök másképp csesződnek el, nincs bennük semmi romantika.

62. oldal

Csabi P>!

NYUGTALANSÁG

Az asztal végében ül egy szörny. Vacsorázunk. Senki nem tudja, mióta tart vagy ismétlődik ez az étkezés. El kell döntenem, én ez vagyok-e, aki itt eszik, vagy valaki más, például az, aki most rögtön kisétál ebből a nyomasztó házból, és soha többé nem tér vissza.

A döntésben hátráltat, hogy sajnos csak kilencéves vagyok. A szörny a féltestvérem. Ha fel mernék nézni, látnám, hogy nem szörny, hanem egy vak, szellemi fogyatékos fiú, aki örökké dühös. Nem merek felnézni. Így azt se látom, hogy apa, anya és a nővérem fel mernek-e nézni.

Az étel rossz, viszont szerencsére kevés. Felmerül a kérdés, akkor miért nyúlik ennyire hosszúra az étkezés. Talán épp amiatt tűnik ilyen hosszúnak, mert kevés az ennivaló. Ahogy kezd kiürülni a tányérom, minden falat egyre kisebb. Már az elsőt sem kívántam, úgyhogy tök mindegy.

Elegáns házban lakunk. Apa rettentő magas, neki van a világon a legkeskenyebb csípője. Ugyanakkora, mint az enyém. Csak ha állunk, épp egyvonalban van a homlokommal. Apa hol katona, hol ideggyógyász. Barna tányérsapkája és fehér köpenye is van. Az orra vörös és bibircsókos. A képe is vörös. A szeme táskás, a szeme fehérje gyanús árnyalatú. Természetesen alkoholista, de ez későbbi betoldás. Körülbelül a féltestvérem halálának évében jut majd tudomásomra. Akkor már huszonnyolc éves leszek. Ugyanennél az asztalnál. Még mindig. Rossz belegondolni. A szörny teste ívben megfeszül, hanyatt fekszik, már nem fetreng, keze ökölbe szorul. Mintha mindig is ökölbe szorult volna, de most végleg úgy maradt. Görcs. Ideggörcs. Felmondta a szolgálatot a szervezete. Apa négy évvel élte túl. Volt négy nyugodt éve, de nyilván nem tudta értékelni.

A szörny gyorsan, mohón eszik. A tányért is pillanat alatt kinyalja. Hiába nem nézek oda, tisztában vagyok vele. Orra apró, homloka alacsony. Az orra és ajka közötti távolság kicsi. Egész koponyája aprócska. Állandóan mérges. A vacsora akkor ér véget, amikor már nem kér enni.

117. oldal

1 hozzászólás
ppeva P>!

A könyvesboltba ment, és vett egy példányt a Moby Dickből. Herman Melville regénye már megvolt otthon, régebbi kiadásban. Fény és árnyék, feketeség és fehérség, gondolta. Felütötte a könyvet, és találomra elolvasott egy mondatot: „Amint így regélték egymásnak szentségtelen kalandjaikat, szörnyű rémmeséiket a vidámság szavaival, amint durva nevetésük kisziszegett belőlük, mint a lángok a kemencéből; amint a szigonyosok ide-oda hadonásztak előttük hatalmas villás rúdjaikkal és merőkanalaikkal; amint a szél üvöltött, a tenger táncolt, a hajó nyöszörgött és bukdácsolt, és mégis kitartóan nyilallt tovább vörös poklával a tenger, az éj sötétjében, és megvetően harapdálta a szájában levő fehér csontot, és gonoszul köpködött körös-körül mindenfelé; a vademberekkel és tűzzel megrakott, hullát égető, a sötétség feketeségébe merülő, száguldó Pequod mintha anyagba öntött mása lett volna megszállott parancsnoka lelkének.”* Féloldalasan felhúzta a száját. A délelőttöt és a délután elejét azzal töltötte, hogy száz, nagyjából azonos hosszúságú részre osztotta fel a regényt. Ehhez külön táblázatot készített, amelyet kinyomtatott. A következő öt hónapban szinte kizárólag olvasással és tűnődéssel töltötte a munkanapokat. A halaszthatatlan ügyeket a nap elejére és végére csoportosította. Átfutotta az e-mailjeit, leadta, amit tényleg muszáj volt leadnia, ez nagyjából egy órát vett igénybe. A délután kettőkor kezdődő értekezleteken helyettesével képviseltette magát. Ha sugdolóztak is a háta mögött, nem foglalkozott vele. Elolvasta az aznapra kijelölt passzust, tűnődött a bálnán, Ahab kapitányon, fényen és árnyékon, a tenger és a szárazföld kettősségének természetén. Úgy érezte, feketén-fehéren ott van előtte minden, amit az életről tudnia kell.

* Szász Imre fordítása

259-260. oldal

1 hozzászólás