!

Bernard Lewis amerikai brit

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévLewis, Bernard
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 6

Bernard Lewis: Iszlám
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció
Bernard Lewis: Az iszlám válsága
Bernard Lewis: The Assassins
Bernard Lewis: What Went Wrong?
Bernard Lewis: Semites and Anti-Semites

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa

Szerkesztései 1

Bernard Lewis (szerk.): Welt des Islams

Népszerű idézetek

GTM>!

1989. február 14-én Khomeini ajatollah új távlatokat adott a kérdésnek. Ezen a napon ugyanis fatvát, rendelkezést bocsátott ki, halálbüntetést szabva a Londonban élő muszlim regényíróra, Salman Rushdie-ra, a Sátáni versek szerzőjére. A művet az ajatollah értelmezésében „az iszlám, a Próféta és a Korán ellen állították össze és nyomtatták ki”. Eddig Khomeini fatvája még belül marad a síita joggyakorlaton. Csakhogy ebben a fatvában egy további lépést tesz, és kiterjeszti a halálbüntetést „mindazokra, akik részt vettek a megjelentetésében, illetve akik tisztában vannak a tartalmával”, azaz vélhetően a nem muszlin nyomdászokra, kiadókra és a könyv brit, amerikai és más nemzetiségű terjesztőire.
[…]
Ez volt az első alkalom, amikor muszlim jogtudósok nem muszlimok felett nem muszlim területen maguknak követelik a törvénykezés jogát. Azóta már mások is, muszlimok és nem muszlimok egyaránt követik ezt az utat.

43. oldal, Írás. hagyomány és törvény

Bernard Lewis: Iszlám Nép és vallás

Kapcsolódó szócikkek: 1989 · Salman Rushdie
Cicu>!

A politikai modernizáció semmivel sem halad jobban – sőt talán még rosszabbul halad – mint a katonai és a gazdasági. Számos iszlám ország kísérletezett különféle demokratikus intézményekkel. […] Az eredmény, Törökország kivételével, jóformán teljes csőd.

159. oldal

Cicu>!

A legtöbb muszlim nem fundamentalista, és a legtöbb fundamentalista nem terrorista, ám napjaink terroristáinak többsége muszlim, és büszkén vállalja vallási hovatartozását. A muszlimok érthető módon rossz néven veszik, amikor a média a terrorista mozgalmak és cselekedetek kapcsán az „iszlám” kifejezést használja, és azt kérdezik, miért nem azonosítja a média hasonlóképpen „keresztényként” az ír és a baszk terrorizmust és terroristákat. A válasz egyszerű és kézenfekvő − ők nem ekként határozzák meg magukat.

180. oldal

GTM>!

Egy korai, a Prófétának tulajdonított mondás ezt tartja: „A közösségemen belüli véleménykülönbség része Isten kegyelmének”, vagyis az egyet nem értés nemhogy megengedhető, egyenesen jó dolog.

Írás, hagyomány és törvény

Bernard Lewis: Iszlám Nép és vallás

GTM>!

Korábban, ha a hitetlenek saját területükön valamiképpen támadták a prófétát, az nem zavarta a muszlimokat. Még a muszlim területeken élő hitetleneket is csak ritkán büntették ilyesmiért. A klasszikus iszlám jogtudósok gondosan kifejtették, hogy az eltűrt hitetlen alattvaló nem büntethető olyasmiért, ami hitetlensége része. Ezt az elvet általánosan elismerték és elfogadták. A középkori és kora újkori keresztény irodalomban és képzőművészetben bevett gyakorlat volt a Próféta elutasítása, sőt gyalázása, ez azonban a muszlimokat nem zavarta, és nem is érdekelte.

44. oldal, Írás, hagyomány és törvény.

Bernard Lewis: Iszlám Nép és vallás

Cicu>!

Az iszlám forradalmi hullámának számos összetevője van. Ezek egyike a megalázottság érzése: egy embercsoport, mely ahhoz szokott, hogy önmagát az isteni igazság kizárólagos letéteményesének tekintse, és az Ő akaratának megfelelően igyekezzen eljuttatni azt a hitetlenekhez, hirtelen azt veszi észre, hogy ugyanazon hitetlenek uralmuk alá hajtották és kizsákmányolják, és még ha meg is szűnik a függés, még mindig erősen érvényesülnek az életét megváltoztató hatások, amelyek az igazi iszlámtól eltérő utakra terelik a csoportot. A megalázottsághoz frusztráció járult, minthogy egymás után próbáltattak ki és vallottak kudarcot a különféle, többnyire nyugatról importált gyógymódok.
Az újjászületés kellékeként a megalázottság és frusztráció mellé egy harmadik komponens is társul – egy újfajta magabiztosság és hatalomtudat. Ez az 1973-as olajválság eredménye, amelynek során az olajexportáló arab országok a kitermelt olaj mennyiségét és árát egyaránt nagyon hatékony fegyverként tudták használni az Izraellel háborúzó Egyiptom érdekében.
Az ebből fakadó gazdagságot, büszkeséget és önbizalmat megerősítette egy további elem — a megvetés. Az Európával és Amerikával közelebbről megismerkedő muszlim látogatók kezdték erkölcsi degenerációként és a nyugati civilizáció ebből következő gyengeségeként érzékelni és értékelni azt, amit tapasztaltak.

49-50. oldal

Cicu>!

A feszültségek fokozódásának, az ideológiák elbizonytalanodásának, az elkötelezettségek lanyhulásának és az intézmények erodálódásának idején egy iszlám fogalmakkal kifejezett ideológia számos előnnyel szolgált: a csoportidentitás, szolidaritás és kirekesztés érzelmileg ismerős alapjával; a legitimáció és a hatalom elfogadható alapjával; azonnal érthető elvekkel mind a jelen kritikája, mind egy jövőre vonatkozó program számára. Ezek révén az iszlám a leghatékonyabban mozgósító szimbólumokat és jelszavakat tudta kínálni, akár egy ügy vagy egy rezsim mellett, akár ellene.

50-51. oldal

Cicu>!

Az iszlám egyike a világ nagy vallásainak. Nyomorult, szürke életeknek adott méltóságot és értelmet. Megtanított különböző rasszokhoz tartozó embereket testvériségben, különböző hiten lévőket viszonylagos toleranciában egymás mellett élni. Megteremtett egy nagyszerű civilizációt, amelyben a muszlimokon kívül mások is alkotó és hasznos életet éltek, és amelynek eredményei az egész világot gazdagították. Ám az iszlámnak, hasonlóan más vallásokhoz, vannak olyan periódusai, amikor egyes követőiben a gyűlölködésre és erőszakra való hajlamot szítja. A mi balszerencsénk, hogy olyankor vagyunk kénytelenek konfrontálódni az iszlám világ egy részével, amikor az éppen egy ilyen perióduson megy keresztül, és amikor a gyűlölet legnagyobb hányada – noha korántsem egésze — ellenünk irányul.

53. oldal

Cicu>!

A muszlim történelem tizennégy századának nagyobb hányadában a dzsihádot általában a muszlim hatalom védelméért vagy kiterjesztéséért vívott fegyveres küzdelemként értelmezték. A muszlim hagyományban a világ két házra oszlik: az iszlám házára (dár al-iszlám), amelyet muszlimok kormányoznak és amelyben a muszlim jogrend uralkodik, valamint a háború házára (dár al-harb), a világ többi részére, amelyet még mindig hitetlenek laknak, és ami fontosabb, kormányoznak. Értelemszerűen a dzsihád kötelezettsége továbbra is fennáll, és fenn fog állni, legfeljebb időszakos fegyverszünetekkel, mindaddig, amíg az egész világ el nem fogadja a muszlim hitet, vagy alá nem veti magát a muszlim uralomnak.

60-61. oldal

Cicu>!

Ha a fundamentalisták jól számítanak, és sikerrel vívják a háborújukat, akkor sötét jövő vár a világra, különösen azon részére, ahol muszlimok élnek.

212. oldal