!

Bernard Law Montgomery brit

Tudástár · 13 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévMontgomery, Bernard Law
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 1

Bernard Law Montgomery: Montgomery tábornagy emlékiratai

Népszerű idézetek

haban>!

Mindnyájan hozzászoktunk a meleghez, de a sivatag száraz, Szicília viszont párás volt.
A mögöttes területen a katonák minden ruhát levetettek magukról, amit csak tudtak, sőt egyesek széles karimájú szicíliai szalmakalapot viseltek. Jól emlékszem egy esetre, amely akkor történt, amikor nyitott gépkocsimban az arcvonalra hajtottam. Szemben láttam egy tehergépkocsit egy katonával, aki nyilvánvalóan teljesen pucéran ült a vezetői ülésen és selyem cilinder volt a fején. Amikor a tehergépkocsi elhaladt mellettem, vezetője kihajolt a fülkéből, levette cilinderét és gáláns mozdulattal meglengette felém. Elfogott a harsány nevetés. Bár addig, ameddig a katonák jól harcoltak és megnyerték az ütközeteket, nem sokat törődtem az öltözködéssel, egyszeriben eszembe ötlött, hogy vannak határok. Amikor visszamentem parancsnokságomra, kiadtam az öltözködésre vonatkozó egyetlen parancsomat a 8. hadseregben. Ez a következőképpen hangzott: „A 8. hadseregben tilos cilindert viselni.”

162. oldal, 11. fejezet - Szicíliai invázió (Kossuh, 1996)

robertbardos P>!

Azt a tényt, hogy a Brit Expedíciós Erő Dunkerque-en keresztül elmenekült, sokan a brit fegyverek nagy győzelmének tekintették. Emlékszem, velem együtt hányan undorodtak, amikor látták a Londonban és másutt korzózó katonákat, zubbonyuk ujján színes szalaggal, amelyre a Dunkerque szó volt hímezve. Azt gondolták, hogy hősök és a polgári lakosság is azt hitte, hogy azok. Az emberek nem értették meg, hogy a brit szárazföldi hadsereg Dunkerque-nél megsemmisitő vereséget szenvedett és szigetországunk súlyos veszélyben van.

58. oldal (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

Másnap, július 27-én estére a miniszterelnök több felelős személyt meghívott vacsorára, hogy találkozzanak Eisenhowerral. Én nagyon hamar értesültem a történtekről.
Eisenhower panaszkodott amiatt, hogy Dempsey az egész harcot az amerikaiakra hagyja. Felhívták figyelmét az én alapvető stratégiámra, vagyis, hogy a bal szárnyamon keményen kell harcolni, hogy arra a szárnyra vonjuk a németeket, s ezalatt a jobb szárny előretörhessen. A jelenlévők rámutattak arra, hogy ő jóváhagyta ezt a stratégiát és annak megvalósítása folyamatban van, a német páncélos erők zömét állandóan leköti a brit arcvonal. Eisenhower semmit sem tudott felhozni ezek ellen az érvek ellen. Utána megkérdezte, miért nem tudok egyidőben mindkét arcvonalszakaszon nagy támadásokat indítani, ahogy az oroszok. Erre közölték vele, hogy a németek hadműveleti sűrűsége Normandiában két és félszer akkora, mint az orosz arcvonalon és a mi erőfölényünk csak mintegy 25 százalék az oroszok 300 százalékos fölényéhez viszonyítva. Mi nyilvánvalóan nem vagyunk olyan helyzetben, hogy az egész arcvonalon általános támadást indítsunk; a németek éppen ezt szeretnék és ez nem lenne összhangban az elfogadott stratégiánkkal. Már megindítottunk (július 25-én) egy kitörő hadműveletet a jobb szárnyon. Ez egy “mindent bele” támadás, és gyorsan fokozódik eleje. A 2. angol hadsereg harcol, hogy a bal szárnyon lekösse a németeket. Végre ott tartunk, hogy teljesen beérnek stratégiánk gyümölcsei. Hát akkor mi a baj?

256. oldal - A normandiai ütközet, 1944. június 6. - augusztus 19. (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

Mindig tudtam, hogy amikor a hadvezetésről van szó, Ike és én két ellentétes pólus vagyunk. Az én katonai elméletem azon alapult, hogy fel kell borítani az ellenség egyensúlyát, miközben saját magunk megőrizzük az egyensúlyunkat. Mindig úgy terveztem, hogy az ellenséget széles arcvonalon tartalékai bevetésére kényszerítsem a védelmén támadt lyukak betömésére; miután ez megtörtént, saját tartalékaimat keskeny arcvonalon vetettem be és kemény csapást mértem. Amikor felhasználtam tartalékaimat, mindig arra törekedtem, hogy gyorsan friss tartalékokat képezzek. Olyan vélemény alakult ki bennem, hogy a legfelsőbb parancsnokság magas rangú tisztjei nem értik, mit jelent az “egyensúly” elmélete a hadműveletek irányításában. Én 1940 óta ütközetek vívása közben tanultam meg, és ebből a tapasztalatból tudom, mennyire segít megkímélni az emberéletet.

257. oldal - A normandiai ütközet, 1944. június 6. - augusztus 19. (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

A brit szárazföldi haderőben az élet abban az időben az első világháború előtt, nagyon különbözött a mostanitól. Az embernek bizonyos dolgokat meg kellett tennie, mivel a hagyomány megkövetelte. Amikor Peshawarban első ízben léptem be ezredem tiszti étkezdéjébe, még egy tiszt tartózkodott a teremben. Első hozzám intézett szava az volt, hogy “igyunk”, és csengetett a pincérnek. Tél közepe volt India határvidékén és kemény hideg; nem voltam szomjas. De a pincér hozta a két whiskyt szódával, és nem volt menekvés. Az egyiket megittam. Ekkor ízleltem alkoholt életemben először.
Minden újonnan jöttnek tisztelgő látogatást kellett tennie a helyőrség többi alakulatánál, és ott kellett hagynia a névjegyét a tiszti étkezdén. Az embert minden tiszti étkezdében itallal kínálták és közölték, hogy ez elől sohasem szabad kitérni. Azt is megmondták, hogy sohasem szabad limonádét vagy alkoholmentes italt rendelni. Ha az ember az ezred tiszti étkezdéjében töltött egy délutánt, tekintélyes mennyiségű alkoholt fogyasztott, és a fiatal tiszt hamar megtanult inni. Azóta is utálom az alkoholt.

17-18. oldal (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

Én megjelentem e bámulatos ember előtt, hogy szóbeli vizsgát tegyek. Egyik vérben forgó szemével rám nézett és így szólt: Első kérdés: “Hányszor ürít székletet az öszvér 24 óra alatt?”
Nem ilyen kérdést vártam, és abban az időben nem tűnt nekem a dolog olyan jelentősnek, amely megkívánja egy törekvő fiatal tiszttől, aki mindent elkövet szakmája fortélyainak elsajátításáért, hogy nagy figyelmet fordítson rá. De tévedtem: a probléma fontos volt.

19. oldal (Zrínyi, 1981)

1 hozzászólás
robertbardos P>!

Emlékszem, mennyire megdöbbentem, amikor meglátogattam egy alakulatot, és megkérdeztem a parancsnokot, hogy tisztjeit részesíti-e kiképzésben és hogyan. A parancsnok tétovázás nélkül azt felelte, hogy ezt a feladatot a helyettesére bízta. Később aznap véletlenül találkoztam a helyettessel, és megszólítottam: “Tudomásom szerint ön a felelős az egység tisztjeinek képzéséért. Mondja meg, hogy csinálja.” Az illető azt felelte, hogy a továbbképzést nem ő, hanem a parancsnok végzi. Megparancsoltam, hogy az alakulat számára azonnal keressenek új parancsnokot, világos volt, hogy a tiszteket senki sem képezte tovább.

104. oldal (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

De most nem volt sem puskám, sem szuronyom, csupán egy éles kardom és egy nagy némettel álltam szemben, aki éppen lelőni készült. A hadseregbeli rövid pályafutásom alatt senki sem tanított meg arra, hogyan kell egy németet karddal megölni. Az egyetlen kardgyakorlat, amelyet ismertem, a karddal való tisztelgés volt, amelyre egy törzsőrmester oktatott bennünket a laktanya gyakorlóterén.
Az azonnali döntéstől nyilvánvalóan az életem függött. Egy ugrással a németre vetettem magamat, és ahogy csak bírtam, a lába közé rúgtam. A rúgás pontosan eltalálta az érzékeny pontot.

24. oldal (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

Harry Truman Emlékirataiban az írja, hogy a történelem tanulmányozásából megtanulta: "A vezető az az ember, akiben megvan az a képesség, hogy másokkal megtetesse azt, amit azok nem akarnak megtenni, sőt még szívesen is tegyék.”

70. oldal (Zrínyi, 1981)

robertbardos P>!

A hadműveletek tervezésekor minden főparancsnoknak számvetést kell készítenie a harc megvívására, és mindig két ütközettel előre kell gondolnia – arra, amelyre készül és a következőre – úgyhogy az egyik ütközetben elért sikert ugródeszkának használhassa fel a következőhöz. Arra kell törekednie, hogy olvasni tudjon ellenfelének gondolataiban, hogy előre elképzelje, hogyan fog reagálni az ellenség az ő manővereire és gyors lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy megelőzze az ellenség beavatkozását saját terveibe.

77. oldal (Zrínyi, 1981)