Bernard Cornwell brit

Tudja, mi a hosszú élet titka, Sharpe? Maradjon lőtávolon kívül. Ennyi! Ingyenes orvosi jó tanács!

166. oldal

– Menjen el a nagy hindu templom északi oldalához – kezdte az ezredes –, és sétáljon tovább abba az irányba! Kis híján a városfalig kell mennie! Akkor forduljon balra, és bal kéz felől észre fog venni egy templomot! Ennek is egy tehén lesz a kapuján!
– Miért van mindegyiknek tehén a kapuján, uram?
– Csak azért, amiért mi meg egy megkínzott férfi képét tesszük a templomainkba. Vallás.

245. oldal

Valamennyien magányosak vagyunk, és azért tapogatózunk a sötétben, hogy megragadjuk valaki kezét.

346. oldal (Alexandra, 2021)

A világ káoszban fogant, és káoszban is pusztul el. Az istenek alkották meg, és ők vetnek véget neki, amint egymással harcolnak, ám a világ születésének káosza és a világ végének káosza között rend honol, ezt a rendet pedig az esküvések tartják egyben, akár abroncsok a hordót.

238. oldal

– Úgy tettem, mintha amerikai lennék, uram.
– Mit csinált? – kérdezte Cathcart. – Dohánylevelet köpködött mindenfelé?

242. oldal

A nevem Uhtred. Uhtred fia vagyok, s unokája Uhtrednek, akinek atyját szintúgy Uhtrednek hívták.

(első mondat)

Örök igazság, hogy a legtöbb hadseregben azok maradnak hátul, akiknek kevés a bátorsága vagy csorba a fegyvere. A bátrak az élen küzdenek, a gyengék hátramaradnak, tehát, aki a hadsereg hátába tud kerülni, óriási mészárlást vihet végbe.

A világ végén, amikor az istenek megküzdenek egymással, az egész emberiségen eluralkodik majd az őrület, a folyók vize vérré válik, és sikolyok töltik majd be az eget, miközben az élet fája olyan hatalmas robajjal fordul ki a helyéből, ami még a legtávolabbi csillagokig is elhallatszik. Ám mindennek még nem érkezett el az ideje.

57. Oldal

– Magának van neve?
– Richard Sharpe, asszonyom. Richard Sharpe őrmester, Őfelsége 33. ezredéből.
– Richard – ízlelgette a nő –, illik magára. Oroszlánszívű Richard, igaz?
– Nagy harcos volt, asszonyom.
– A franciák ellen harcolt – mondta Simone rosszallóan.
– Valakinek azt is kellett – vigyorgott Sharpe
[…]
– Nem harcolhat a franciák ellen, őrmester – mondta Simone. – Nem hagyom.
– Ha bármikor arra kerülne a sor, asszonyom, szólok magának és akkor majd lefoghat.

112. oldal