!

Berki Judit magyar

Könyvei 1

Berki Judit: Ülök a matracon

Fordításai 11

Kresley Cole: Vámpíréhség
Katie Fforde: Szerelmes levelek
Gail McHugh: Ütközés
Anna Godbersen: Luxe girl
Anna Godbersen: Luxe girl 2. – Pletykák
Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek
Lesley Pearse: Emlékek
Heather Gudenkauf: Utolsó lélegzetig
John Michael Greer: Mágikus lények kalauza
Cathy Glass: Nekem is van apukám!

Népszerű idézetek

>!
ShuShu

Ugyan már, mondta Gézu, ami egyszer véget ért, abból már legfeljebb kínlódás lehet, Doktor Bubó is megmondta, hogy kérem a következőt, úgyhogy fejezzük be a rinyálást, és koncentráljunk a jövőre.

21. oldal

>!
Cheril

Dehogyis, legyintett a Bóna, olyan kategória nincs, hogy félénk pasi, azt csak a nők találták ki saját maguk megnyugtatására. Ha egy pasi akar egy nőt, akkor tesz valamit érte, ha meg nem, akkor tök mindegy, ilyen egyszerű az egész.

75. oldal

>!
TiaRengia IMP

De hát senki sem akart egyedül maradni, felelte az Ildi. Dehogynem, folytatta a Bóna. Itt van például ő is. Amikor a Saci kirúgta, azt hitte, hogy kész, vége, mindjárt tökön szúrja magát, aztán viszont rájött, hogy nem is olyan nagy baj, hogy nincs állandó barátnője, így legalább minden szabadidejét a tetőkertjére tudja fordítani, amit például Saci egyáltalán nem értett meg. Először is átvette az irányítást, hogy akkor itt lesz a paradicsom, ott a krumpli, ott meg a fűszernövények, aztán meg folyamatosan azzal gyötörte, hogy pár száraz gaz fontosabb, mint ő meg a kapcsolatuk, és hogy a Bóna biztos látens meleg, mert nem igaz, hogy heteroszexuális férfit ilyen szinten érdekeljen a palántázás, ő meg hiába védekezett azzal, hogy így a Bálint gazda, meg úgy a Poldi bácsi.

74. oldal

>!
fülcimpa

Megőrjítenek a körülöttem levő önjelölt sztoikus bölcsek.

10. oldal

>!
TiaRengia IMP

Többek közt a Bóna, aki az általános iskola befejezése óta gyerekekkel személyesen nem találkozott, igen meglepődött a változáson, ami a nevelési elvekben az elmúlt húsz évben bekövetkezett, és nehezen jött ki a “nem” szót egyáltalán nem ismerő, Waldorf-ovis, hiperaktív Ádámkával. Ezt egyrészt megértettem, másrészt viszont talán nem kellett volna Damienkének szólítania, akkor sem, ha szerinte ma már rajtunk és néhány elmebeteg filmjunkie-n kívül senki sem ismeri az Ómen című klasszikust meg a benne szereplő sátáni kisfiút.

18. oldal

>!
TiaRengia IMP

És legalább jó volt, kérdezte a Bóna. Nem tudom, feleltem. Schnellparti egy ismeretlennel. Ismerős mozdulatok, szorosan zárt szem, kínos józanodás, bár azért beleadtam apait-anyait, elvégre mégiscsak a hazámat képviseltem. Azt is megemlítettem, hogy nem szedek semmit, amire ő állítólag megkérdezte, hogy helyezzük akkor sorsunkat Isten mindenható tenyerébe? Bízzuk rá, hogy leküldi-e hozzánk egyik angyalát? Helyezzük, feleltem, de azért jó lenne, ha ezt az óvszert most felhúzná.

109. oldal

>!
TiaRengia IMP

Amikor nyolcadikban magyarórán tanultuk a különböző költői eszközöket, mint például a fokozást, azoknál a soroknál, hogy „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz és legszebb a tél, annak ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél”, valami átsuhant rajtam, mintha megéreztem volna, hogy igen, ez az én jövőképem is.

32. oldal

>!
TiaRengia IMP

Első találkozásom a kutyával kissé sokkolóra sikerült, mert beültünk a Kiadóba kajálni, ami pedig egy rendes, állatbarát hely, Igornak még vizet is hoztak műanyag tálkában a földre, nem tudták, hogy ő csak széken tud ülni, a Kati szerint azért, mert ott érzi magát biztonságban, szerintem viszont azért, mert elkényeztetett és passzív-agresszív, mindenesetre ült a kutya velem szemben, és bámult rám a vérben úszó szemével, mert van valami betegsége, és a homeopátiás cseppek, amikkel a Kati kezeli, nem segítenek rajta, plusz a füléből valami elviselhetetlen bűz árad, ami szintén hasonlóan szelíd módszerrel, illetve hajgumival gyógyít, vagyis összegumizza a kutya fülét, amitől Igorka úgy néz ki, mint egy sógun, úgyhogy nem volt annyira egyszerű legyűrni a melegszendvicset.

65. oldal

>!
TiaRengia IMP

Ez van, felelte a Bori, így harminc körül már nem lehet válogatni, be kell érni a maradékkal. Nem azt mondja, hogy szerelem volt az első látásra, inkább egy racionális döntés, de hát mit csináljunk, most vagyunk a legnehezebb korban, akiket fiatalon elkaptak, azok még nem váltak el, úgyhogy el kell dönteni, vagy szeretők leszünk, vagy abbahagyjuk a finnyáskodást, és kicsit lejjebb szállunk a magas lóról. Hülyeség, felelte a Bóna, neki életében még ennyi nője nem volt, én viszont egyetértően bólogattam, bizony, bizony, amíg egy harmincas, egyedülálló pasi főnyereménynek számít, a nők más időszámítás alá esnek.

84. oldal

50 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP

(…) hosszú fejtegetésbe bocsátkozott arról, hogy ő igazából sosem volt semmilyen egészen, mert olyan földön született, ahol az egyik szomszédja román volt, a másik német, a harmadik török, szóval sosem volt tiszta elképzelése arról, hogy mit jelent ilyennek vagy olyannak lenni, meg különben is, számára a létezés pusztán kulturálisan meghatározott, de ezt biztos én is tudom, mert ha olvastam Joyce-ot angolul, akkor angol is vagyok. Ne haragudjon, válaszoltam, de Joyce-ot magyarul sem bírtam, pedig az Ulyssesnek többször is nekirugaszkodtam, viszont Philip Rothot például rengeteget olvastam eredetiben, de szerintem attól még nem lettem amerikai, sőt, valószínűleg zöldkártyát sem kapnék (…)

118-119. oldal

4 hozzászólás