Beretz Katalin

De mi az a rengeteg fehér a láthatáron? Gólyák! Szívem hangosan dobban. Mint fehér szőnyeg, olyan tőlük a láthatár. A levegőben tölcsér alakban kering a többi. Hazakészülnek Európába, itt gyülekeznek. Pár hét és ott sétál egy részük a gólyákról híres, harangvirágos tapolcai, szentgyörgyhegyi réteken. Bárcsak üzenetet küldhetnék velük szegény jó édesanyámnak!

54. oldal

Érdekes napom van ma Arushában. Megismerem Bernhard Grzimek világhírű természettudóst, aki fiával saját repülőjén érkezett két éve, hogy Kelet-Afrika állat- és növényvilágát filmezzék. Ugyanekkor találkozom még a zseniális színművésszel, Chaplinnel és gyönyörű leányaival is.

78. oldal

Négy derék fekete szolgámmal -egy szakáccsal, egy preparátormesterrel, egy fegyverhordozóval és egy autószerelővel – megkezdem gyűjtőmunkámat „kittenbergeri” körülmények között. Ernest Hemingwaytől, a híres írótól vásároltam ugyanis egy sárga színű, kimustrált terepjárót hétezer schillingért. Ő az év nagy részét dél-tanganyikai, iringai birtokán tölti gyermekeivel, akik nagy passzióval gazdálkodnak, az egyik fia pedig vadásziskolába jár.

95. oldal

Személyes ügyekkel sohasem hozakodtam elő, amiért sok álmatlan éjszakán át lelkiismeret-furdalás gyötör. Jó barátaimra gondolok, akik jó néhányan Recsken és más embert próbáló borzalmas helyzetben összeszorított ököllel tűrik a rendszer igazságtalanságát és kegyetlenkedését. Lehetnék az ő helyzetükben, de engem – ha borotvaélen táncolok is – a sors különleges pozícióba helyezett. Az, aki átélte az akkori idők viharait, talán megbocsát nekem…

29. oldal

Tizenkét éves kishúgomat, Katit pedig a tanév közben tanácsolták el mint osztályidegent az államosított budapesti Szent Margit apácazárdából.

38. oldal

1956. október 23. A nap örök betűkkel vésődik a magyar történelembe. Forradalom Magyarországon? Lehetséges ez? De nem álmodom, mert tele van vele az egész világ sajtója. Országunk talán legdrámaibb napjait éli. Szembeszállt a hatalmas Szovjetunióval!

71. oldal

November 4. Mindennek vége. Reggel négy órakor a szovjet páncélosok lerohanják az egész országot. A főváros ágyútűz alatt van. Az oroszok Kádárral és Münnichhel ellenkormányt alakítanak. A rettenet a tetőfokra hágott. Népem hősiessége leírhatatlan. A világ úgyszólván minden részében a döbbenet lesz úrrá, de mit használ mindez? Ma veszítettem el örökre hazámat!

71. oldal

Kádár! Egy régi kép elevenedik meg emlékezetemben, az 1949-es évi karácsonyom, a „tízekkel”. Ő is ott volt köztük. Micsoda nevek, szereplők ezek a magyar történelemben! Rajk Lászlót azóta kivégezték, Donáth Ferencnek a jugoszláv követség adott menedéket! És Kádár? Most róla beszél az egész világ!

72. oldal

Rákosi pedig, aki egyébként kitűnő puskás – mert a Szovjetunióban bőven volt lehetősége gyakorlatot szerezni –, fácánkakas helyett tyúkot lő. Fejemet rosszallóan csóválom. Látható szemrehányással nézek rá, megjegyezve:
– Hát ez tyúk!
– Magának minden porcikája reakciós, még a fácánja is, mert amikor még fent repült, kakas volt, de mire leesett, tyúk lett belőle…

26. oldal

Alig teszek pár lépést, amikor egy bokorból kibújva ott áll közvetlen előttem támadó helyzetben, farkát felvágva a támadó bivalybika. Lövésre már nincs lehetőség, így a bal vállamon lévő puskát magamhoz szorítva, a jobb kezemben a véreb vezetőszíját markolva
ugrom hirtelen oldalra a hörögve rám rontó bivaly elől. Tervem nem sikerül, mert ő is megváltoztatja hirtelen mozgásának irányát és lerohan a fekete sátán. Feldob a levegőbe és talán még a földet sem érem el, máris ismét feltűz a szarvára, s egy nagy szaltóval repülök a magasba. Földet érve a sötét tömeg teljes súlyával rám veti magát és „dolgozik” rajtam. Még észlelem, hogy a kutyám belemar a testemet gyömöszölő állat orrába, mire az elrohan. A mélységes csendben érzem, hogy a vérem egyhangúan csepeg a száraz falevelekre, kutyám nyalogatja sebeimet, majd rám borul a sötétség.

119. oldal