Beregi Tamás magyar
| Katalógusnév | Beregi Tamás |
|---|---|
| Nem | férfi |
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Cherubion Fantasy Exkluzív Cherubion · Osiris Könyvek Cherubion
Antológiák 2
Népszerű idézetek
Az élmények intenzitása tágítja az időt. Ezért is van, gondolta Bertram, hogy a gyermek, aki számára minden tapasztalat új, élményszerű, annyira tágasnak, végtelennek érzi az időt. Aztán ahogy felnő, és már mindent rutinszerűen él meg, egyre gyorsabban száguld vele az idő. Egyedül az utazás változtathat ezen: olyankor az ember visszakerül a világra való folytonos rácsodálkozás állapotába.
324. oldal
És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani.
83. oldal
– Szerintem, ha tehetünk valamiről – sóhajtok –, akkor az az, hogy ilyen nagyok az igényeink. De ez meg azért van, mert idővel egyre több dolog válik fontossá egy nőben… Kamaszkoromban elég volt, ha egy csajnak hullámos és fekete volt a haja, már szerelmes voltam belé. Aztán az kellett, hogy szép legyen az arca, és okos is legyen hozzá. Később a szépség, az okosság és a kedvesség szentháromságában hittem, aztán már az is számított, hogy ugyanazokat a könyveket, filmeket, regényeket szeressük, szóval, hogy hasonló, vagy ugyanolyan legyen a világképünk. De most már ez sem elég. Az is lényeges, hogy legyen a lányban valami kacérság és romlottság, valami megfejthetetlen titok. És az is, hogy szép lábujjai legyenek, és hogy a jobb kezének kisujját erotikusan elhajlítsa a pohártól, amikor bort iszik. Minden nőd hozzárak egy kicsit az igényeidhez, mert mindegyik rendelkezik valami plusszal az előzőhöz képest… Úgyhogy minél több csajod van, illetve minél többel ismerkedsz meg, annál összetettebbé válik a boldogságképed. És paradox módon minél részletesebb, színesebb, árnyaltabb ez a kép, annál jobban feltűnik egy-egy kis részlet hiánya vagy elégtelensége. Szóval annál kisebb az esélye annak, hogy megtaláld ezt az ideális képet… Nem tudom, mi lesz így a végén…
188. oldal, Budapest: Európa, 2003
Az eredeti Doom, elavult grafikája ellenére, a mai napig az egyik legzsigeribb erejű FPS. Ahogy J. C. Herz elemzi Joystick Nation című könyvében, a Doom ereje, a shoot-'em-up élményen túl, valami egészen másban keresendő. „Más játékoknak remek a grafikája, de egyik sem volt képes megragadni a félelem ilyen mély, ősi szintjét…. A Doom azt a fajta rettegést teremtette meg, amelyet csak akkor élsz meg gyerekként, amikor kialszik a fény, és életre kelnek a szörnyek a szekrényben és az ágy alatt.”
316. oldal
Beregi Tamás: Pixelhősök 89% A számítógépes játékok első ötven éve
[…] Nyikolajjal, hiába futottak vissza és kérdezgették az embereket, nem látták-e a cicát, hiába néztek be a kapualjakba, és kisszegtek, egész addig, míg megfájdult a fülük és a fejük, mert tudni kell, hogy abban az országban mindenki csak kisszegéssel hívja a macskákat, ellentétben más országokkal, ahol ciccegnek, vagy tsitselnek, vagy pisszelnek, vagy miao-miaoznak, vagy micsio-micsioznak, vagy minka-minkáznak, vagy bista-bistáznak, vagy miou-miou-miouznak, vagy minou-minou-minouznak, vagy meow-meow-meowznak, vagy mis-mis-miselnek, vagy miez-miez-miezelnek és így tovább…
49. oldal
Hová tűnt a régi bulik mámora? Mi lett a régi híres helyekkel? Az FMK, a Tölgyfa, a Picasso Point az Erdős lassan legendává válik, mint annak idején a Tilos az Á; az Almássy teret bármikor bezárhatják, de az itteni bulikat már amúgy se nagyon látogatja a régi közönség. A quimbys Kiss Tibi többet van elvonókúrán, mint a színpadon, a Víg Mihály egyre sápadtabb minden egyes Balaton-koncerten, a Korai Öröm és a Másfél már a közönségnél is jobban unja a zenét, és közhely már a Boban Markovic Orkestar, a Besh 0' Drom és az Anima, meg a Yonderboi. A Kis Postás bezárt, a Wichmannból elmentek a régi, kedves csaposok, a Calgaryból pedig eltűnt, mint egy leselejtezett régi bútordarab, az öreg bárzongorista. A generációm lassan levonul a színről, és az a pár pszichopata, aki még megmaradt, apró kis szigetekre szorul vissza: ha bezárják az egyik helyet, átvándorolnak máshová, és minden vándorlás során lemorzsolódnak páran. Egyre kevesebben vagyunk, foszladozunk, hogy aztán végleg átadjuk a helyünket a jövő generációjának, akik már ugyanúgy undorodnak tőlünk, mint ahogy mi undorodtunk annak idején a bluesos és a rocker közönségtől.
269. oldal, Budapest: Európa, 2003
Éreztem az első pillanattól kezdve, ahogy felnézett a holdra a Marczibányi téren, hogy sosem fogom tudni megszerezni őt, hogy mindig marad valami kis titok a szemeiben és a mosolyában, amit nem fogok megfejteni. A baj nem is ez a titok volt, hanem az, hogy én meg akartam fejteni. Ez idővel egyre görcsösebbé tett: bizonyítani akartam mindenáron. Túl nyílt kártyákkal játszottam, már ott a Wichmannban, és nem hagytam egyetlen adut sem a kezemben. Talán ennyin múlta dolog.
És talán az időzítésen. Lehet, hogy ez minden dolgok lényege. Van, hogy két ember egymásnak született, mégis rosszkor találkoznak, így épp hogy csak összeérnek. Pár év, pár hónap, vagy akár pár nap: ennyin múlhat az egész. Micsoda ostobaság!
140. oldal