!

Berda József magyar

1902. február 1. (Budapest) – 1966. július 6. (Budapest)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Életrajz

Könyvei 8

Berda József: Berda József összegyűjtött versei
Berda József: Berda József válogatott versei
Berda József: Száguldj, szabadság!
Berda József: Fény és árnyék
Berda József: Magamhoz méltón
Berda József: Égni! Elégni!
Berda József: Férfihangon
Berda József: Örökkévaló lobogással

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra

Antológiák 10

Lukács László (szerk.): Innen és túl
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Domokos Mátyás (szerk.): Kezek dicsérete
Csukás István (szerk.): Koncert
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Bokor László (szerk.): Kortársak József Attiláról I-III.
Bihari Sándor (szerk.): „A megszolgált örökkévalóság”
Alszeghy Zsolt – Kállay Miklós (szerk.): Az élet ritmusa
Graf Rezső (szerk.): Koszorú

Róla szóló könyvek 5

Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek
Vargha Kálmán: Berda József
Illés György: Szellemidézés

Népszerű idézetek

Jesper_Olsen >!

VÁNDORÉNEK

Nosza, lendítsd meg magad olyan
légy, mint a csikó s hajrá! fel,
fel a hegyekbe, mind magasabbra!
Csak addig élsz, míg bátorít barangoló
kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre
felfelébb; megállás nélkül menni, menni,
csavarogni, hogy élj teli tűzzel, s lásd
a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elől!
Öregek, s ti fiatalok – halljátok; el ne
hagyjátok már magatokat; repüljetek,
repüljetek ki a szabadba, a szabadság ölébe
erre mindig lesz idő! Nincs máshol édesebb,
szerelmesebb pihenés! Otthon gyötrődni mindig,
szoba rabjának lenni? nincs, nincs ennél
nagyobb büntetés! Inkább nem élni többé, ha
netán megbénulna lábam s tespednem
kellene félhalottként! –
Óh, hegyek, völgyek és erdők végtelen
vonulata: a ti fiatal fiatok vagyok még,
ne hagyjatok megöregedni soha már!

383. oldal

Helewise>!

Részeg sikoltás

Alleluja! csurog a tavasz.
És elárad bennem a Végtelenség.
A mezők ime már elindultak
a holnapi utópiák felé.
Ó!
mennyire visszaadtam magam – magamnak!
Most azt is elfelejtem, hogy
a kérdőjeles borzalmak folytatása vagyok.
Ó szent, szent, szent az Élet!
végignevet rajtam a nap és
a kicsattant rügyek
részeg duhajra perditenek.
Most, most nagyon szeretnék
hinni valamiben,
ami nincsen talán.
Halihó!
hinni a bennem feltámadt
és bennem meghalt
bitangszép fiatalságban!

616-617. oldal (Helikon, 2003)