Benvenuto Cellini olasz

Pompeo azonban most nem ment egyenesen haza, hanem a Chiavica sarkán levő mindenes-boltba tért be, s itt időzött valameddig, míg dolgát nem végezte; bár én meghallottam közben, hogy nagyon elhencegett, mint bánt el velem, végzete mégis az lett, hogy éppen akkor lépett ki a boltból, amikor én a sarokra léptem; két cimborája azonnal szétvált, s szorosan maguk közé fogták, így indultak tovább. Én pedig megragadtam hegyes kis tőrömet, kiszakítottam őt két társa közül, megragadtam a mellét, de oly villámgyorsan, s oly vakmerően, hogy két társának eszébe sem juthatott rajta segíteni. Az arcába akartam szúrni, de rémületében megrándította a fejét, félrefordult, s tőröm a füle alatt szaladt belé; csak kétszer szúrtam meg mindössze, de már a második döfésre holtan rogyott kezem közül a földre, noha nem volt szándékomban megölni; de ahogy a közmondás tartja, a szúrásokat nem előzetes megállapodás szerint teszi az ember.

113. oldal (Második könyv, 3. fejezet) /Olcsó Könyvtár, 1972/

hogyha valami már a sors kezében van, nem lehet azon segíteni, nem lehet rá leselkedő rosszabb sorsa elől megmenteni

Ha egy házban soká s nyugton akarsz lenni:
tisztán élj, kezedhez ne tapadjon semmi.

Első könyv, II. fejezet

Légy már csöndben ott, te sátáni fajzat, menj s maradj nyugton. Ezek a szavak franciául így hangzanak: Phe phe Satan phe phe Satan ale phe. Nekem, aki nagyszerűen megtanultam franciául, mikor ezt hallom, eszembe jutott, hogy Dante mit akart mondani, amikor mesterével, Vergiliusszal belép a pokol kapuján.