!

Benkei Ildikó

Könyvei 24

Benkei Ildikó: A fénygyújtogató
Benkei Ildikó: A Völgy lovasa
Benkei Ildikó: Angyal, vigyél hírt a csodáról
Benkei Ildikó: Ora et labora!
Benkei Ildikó – Jámbor László: Prófécia Szomolyáról
Benkei Ildikó: Válaszút vándora
Benkei Ildikó: Az aszúkirály
Benkei Ildikó: Fekete párduc a nemzet szolgálatában
Benkei Ildikó: Örvényben
Benkei Ildikó: Vetni kell, és várni aratásig

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarnak lenni Kairosz


Népszerű idézetek

Kek P>!

Azt tartja egy ír mondás, hogy akit az istenek szeretnek, azt sokáig meghagyják gyereknek.

38. oldal

Benkei Ildikó: A Völgy lovasa Kassai Lajos lovasíjásszal beszélget Benkei Ildikó

4 hozzászólás
Dominicana>!

Mit tesznek, ha netalán egy egyházi személyről kiderül ügynök múltja?
– […] Nagyon bonyolult ez a kérdés, mert nagyon sokakban munkál az az irracionális félelem, hogy az egyház sokat fog veszíteni tekintélyéből, ha föltárja a múltját. Szerintem akkor veszít, ha elhallgatja. Minden társadalmi presztízs ellenében a hívő ember tapasztalatából kell kiindulni: az Úr Krisztus csak azt tudta meggyógyítani, aki vagy bevallotta bűneit, vagy vágyott a gyógyulásra. Akinek bűne sincs és gyógyulni sem akar, az tudatzavaros ember, aki nincs tudatában betegségének, aki megváltásra szorul. Az egyház, ha ki volt szolgáltatva, ha vétkezett gyöngeségében, úgy éppen megújulásra, éppen a következő nemzedék, a holnap érdekében szükséges, hogy radikálisan bevallja bűneit. És ez tiszta nyereség. Mert ki más, ha nem mi? Azok tegyék inkább, akik mindent csak ettől az élettől várnak, akik ennek az életnek a nyomorúságba vannak beleágyazva, beleszőve? A keresztények nem ettől az élettől, és főleg nem a társadalmi presztízstől várnak feloldást vagy fel nem oldást. Halogatjuk, elodázzuk, pedig ha nem tesszük meg a mi életünkben, lebénít bennünket, és a következő nemzedékek tiszta indulását is nehézzé teszi. Ez az én véleményem, ugyanakkor megpróbálok szolidáris lenni azokkal, akiken látom, hogy hihetetlenül félnek ettől.

20-21. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

2 hozzászólás
Dominicana>!

A [katolikus egyház múltját feltáró] munkája során nyilván rábukkant olyan, akár közelebbi, távolabbi munkatársakra, akik érintettek [besúgók voltak].
– Hogyne. Nagyon sokra…
Hogy kezelte?
– Ez olyan dolog, mint amikor az embert először forró láz vagy hidegzuhany éri. Amikor először belefutottam egy elég terjedelmes jelentéssorba, amely a bencés rend húszéves történetét ölelte át, akkor belerendültem az alapokig, és azt mondtam, Úristen, nem is tudtam, milyen közösségbe léptem bele. Később még ért pár hasonlóan fájdalmas tapasztalat, de utána, azt kell mondanom, a hit és az öröm győzedelmeskedett bennem, és azt mondtam, a csoda nem az, hogyan volt, meg mi volt, az nem csoda, hanem az élettel vele járó mocsok. A csoda az, hogy itt vagyunk, és hogy egypáran tisztán megúszhattuk ezt, és emelt fővel mehetünk tovább. Én ezt ilyen felszabadító élményként éltem meg.

30-31. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

Dominicana>!

A Központi Szemináriumban, addigi pályafutásom csúcsán, esztergomi segédpüspökként és rektorként, hihetetlen honvágyat éreztem Pannonhalma iránt. Ezt a püspökök jelentős része nem ismeri, mert ők otthagynak egy katedrát vagy otthagynak esetleg egy plébániát, amikor kinevezik őket püspöknek. De egy szerzetes mindent odahagy, amikor a kolostorát elhagyja. Nekem Pannonhalma minden a Jóisten után. Ami az életemnek az értéke, azt ez a szó, hogy Pannonhalma, összefoglalja. Ebben benne van a kereszténységem, Jézus Krisztus, a keresztény örökség, a magyar örökségem, a misszió, mindaz, amit Szent Benedek regulája révén ajándékba kaptam, a bencés rendnek az ezeréves szolgálata, és az a következő ezer év, amit a saját szolgálatommal elő akarok készíteni. Tehát énnekem Pannonhalma az otthonom, a mennyei Jeruzsálemem, a mindenem. Ezt sokan nem értik. De hát ez olyan, mint a szerelem. Azt érti-e valaki, hogy mitől bolondok a szerelmesek?

35-36. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

1 hozzászólás
Dominicana>!

[A művi meddővé tétel és az eutanázia kérdéskörével kapcsolatban:]
– Isten a világ teremtése után az embert is megteremti saját képére és hasonlatosságára. Amilyen gyorsan eltűnik lelkünkből az istenkép, Isten tudata és ismerete, olyan nagy zavarba kerülünk önmagunkkal kapcsolatban, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen. Ha pedig zavarban vagyunk magunk felől akár egyénileg, akár társadalmilag, az Európai Unió vagy a szabad gondolkodás ihletésére olyan törvényeket hozunk, amelyek az emberi életet úgy kezelik, mint hogyha az a mi tulajdonunkban, a mi birtokunkban lenne. Ez a megközelítés a rombolást, a pusztulást hozza magával.

12. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

Dominicana>!

Volt már példa erre az élete során, hogy a humorérzéke segítette át vészhelyzetekben?
– Hogyne, nagyon sokszor. […] Az ember a komolyat elhárítja, de mihelyt egy szinttel feljebb tudom vinni a gondot, akkor talán még a megoldáshoz is közelebb jutottam. De ha nem is a megoldáshoz, a probléma elviseléséhez biztosan közelebb jutok. És ez néha nagyon fontos.

Elmesélek egy katonaélményt ennek illusztrálására. Karácsonykor eléggé magunkra voltunk hagyva a bajai laktanyában. Lusták voltak a katonák az ebédlőt takarítani, ezért csajkás ebédet kaptunk a télben. Valami jó zsíros csirkelábakat adtak, ami egy pillanat alatt belefagyott a csajkába. Utánunk ordítottak, hogy ha vége az ebédnek, tizenöt percet kapunk, hogy megtisztítsuk az edényeket. Mondom Domonkosnak, hogy te, a nagymama ezt otthon lúgos anyaggal szokta! Kimentünk a wc előterébe, és vettem az oda kitett hamuból, bekentem a zsíros csajkabelsőt, a hamu fölszedte a csajkából a felesleges zsiradékot, a megtisztított csajkát még lemostuk. Amikor így elkészültünk, a wc-ből Népszabadságot szereztünk, ami más célra volt ott, de azzal szépen kitöröltük, kipucoltunk csajkánkat. Amint én ezt nagy műgonddal csinálom, egyszer csak azt mondja Domonkos, hogy tudod, mit csinálunk? Karácsony van. A családok is, meg otthon, a kolostorban is, fehér asztalnál ülnek, te pedig a klozetban Népszabadságot keresel, hogy a tányérodat kitöröld! Az első döbbenettől könny szökött a szemembe, és utána elkezdtünk nevetni. Tragikusabban is felfoghattuk volna ezt a fajta kiszolgáltatottságot, de a humor segített. A katonatársak se tudták, hogy mi van velünk, mert olyan jóízűen nevettünk, kacarásztunk, és tudtuk, hogy min nevetünk: a nyomorúságunkon.

42-44. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

Kapcsolódó szócikkek: humorérzék · Népszabadság
Dominicana>!

Arra törekszünk, hogy az egyén az Istennel való kapcsolatát megtalálja, mert akkor a lényeget találta meg, akkor azt nem kell mindig segíteni, hanem a hitéből, az istenszeretetből meg tud élni, és az élet kihívásaira – emberi kapcsolatok, magány, betegség, halál – meg tudja adni a választ. Mert Istenből él. Ez a célkitűzés.

47. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

Dominicana>!

Az elkövetkező ezer évről beszél, ami nagy-nagy optimizmusra vall. Hiszi, hogy lesz ezer év múlva keresztény Magyarország?
– […] Emberi számítás szerint kevesebben lesznek, de a kevesebb még nem jelent erőtlenséget. Nem a statisztikai nagyság határozza meg egy közösség hatékonyságát. Magunkra vonatkozóan az gondolom, hogy Magyarország is tovább halad a szekularizáció útján, ez föltartóztathatatlan, viszont fel kellene építenünk egy egészséges, belső önvédelmet. Szeretném hozzátenni, hogy ez nem jelent elzárkózást, hanem az egészséges önvédelmi utakat feltárva meg kell keresni azt, hogy hogyan tudjuk az értékeinket megvédeni, továbbadni. […]
Milyen önvédelmi lépésekre gondol?
– Tudatosabb közösségi élet, családi élet, nagyobb figyelem a nevelésre.

58-59. oldal

Benkei Ildikó: Ora et labora! Várszegi Asztrikkal beszélget Benkei Ildikó

anika>!

Én a borommal a szeretetet üzenem, a barátságot, a megbékélést. Üzenem, hogy az élet akkor szép, amikor egymást segítjük az értékteremtésben. Akinek megüli a gyomrát ez a gondolat, amit a borommal együtt le kell „nyelnie”, az nem érzi a pincében jól magát. De egyre többen érzik jól magukat, és egyre többen jönnek ide azért, mert az élet egyszerű valóságával szeretnének találkozni. Itt találkozhatnak vele.

10. oldal

Benkei Ildikó – Jámbor László: Prófécia Szomolyáról Kaló Imre borásszal beszélget Benkei Ildikó és Jámbor László

Kek P>!

– Mellette az ön lakóháza? Ha nem tévedek, a Makovecz-iskolában tervezték.
– Igen, két kiváló Makovecz-tanítvány: Grátz Antal és Sziklai Ákos munkája. Fantasztikusan illesztették a tájba és az életembe ezeket az épületeket.
– „A tájba és az életembe.” Jó, hogyha ez a kettő összhangban van.
– Igen, összhangban kell lennie.

21. oldal

Benkei Ildikó: A Völgy lovasa Kassai Lajos lovasíjásszal beszélget Benkei Ildikó

Kapcsolódó szócikkek: Makovecz Imre