!

Benjámin László magyar

1915. december 5. (Budapest) – 1986. augusztus 18. (Budapest)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 15

Benjámin László: Kis magyar antológia
Benjámin László: Ötödik évszak
Benjámin László: Tüzet akartam
Benjámin László: Vidám ABC
Benjámin László: Tűzzel, késsel
Benjámin László: Írom ráadásnak
Benjámin László: Sziklarajzok
Benjámin László: Egyetlen élet
Benjámin László: Összegyűjtött versek
Benjámin László – Kassák Lajos – Garai Gábor – Simon Lajos: 77 vers Leninről

Szerkesztései 1

Benjámin László – Dobozy Imre – Fekete Gyula – Vészi Endre (szerk.): Jelenlét

Fordításai 13

Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék
Lakits Pál (szerk.): Szamártestamentum
Ivan Goran Kovačić: Tömegsír
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
William Butler Yeats: Versek
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus legszebb versei
Vujicsics D. Sztoján – Kormos István (szerk.): Jugoszláv költők antológiája
Havas Ervin (szerk.): A tűz virágai
Kardos László (szerk.): A szovjet költészet antológiája
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok

Antológiák 17

Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa

Róla szóló könyvek 3

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Imre Katalin (szerk.): Arcképek a magyar szocialista irodalomból
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló

Népszerű idézetek

Carmilla >!

Küldjetek olyan könyveket, hogy jó legyen a végük.
(…)

157. oldal, Nazim Hikmet: Levél, melyet a börtönből kaptam (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Bla I>!

Tavasz van, milyen szép tavasz van,
de jó futkosni a szabadban,
a fű magas, sűrű a lomb,
csíz búvik ott és vadgalamb,
száll a gyermekek nevetése.
Tavasz, vidámság- ez a béke!

Carmilla >!

    Később egy kis incidens tört ki. Két férfi hátba szúrta egymást. De aztán együtt ittak tovább.

192. oldal, Végh Antal: Lélekmentés az éjszakában (Magvető, 1966)

1 hozzászólás
Carmilla >!

(…) És hirtelen elém állt egy észbontó, kéjgyönyör nő, talpig feketében.
— Jöjj és ne kérdezz! — mondta; és galléromnál fogva felvitt egy mocskos kis szobába.
— De hát ki vagy te? — kérdeztem borzongva és megsemmisülten a rám váró gyönyöröktől.
— Semiramis vagyok, Babilónia éjfekete királynője! Egyébként semmi közöd hozzá!
    Magához rántott; és az elkövetkező három usque háromésfél perc maga volt az örökkévalóság, a dzsungel és az őskáosz.
    Mire magamhoz tértem, fülcimpáim cafatokban lógtak a vállamra.

173. oldal, Thurzó Gábor: Jóska és Puciné (Magvető, 1966)

Carmilla >!

(…)
Éjszaka van.
Nagy vita színhelye a patika.
— Hallja-é Don Jósé,
kutya egy népség, szavamra,
ez a liberális-banda.
— Oh, nyugodjék meg kegyelmed!
Itt lesznek majd húshagyókedd
után a konzervatívek,
gazdálkodni azok tudnak,
de maguknak.
(…)

147-148. oldal, Antonio Machado: Egy nap költeménye (Szépirodalmi, 1962)

Carmilla >!

(…) És olvasom az éppenolyan fejfáról az éppenolyan betűket:
                        BALLA GÉZA ÉLT 97 ÉVET
Mért kellett ilyen korán elmennie? Az igaz, hogy mindig beteges volt. De ha én akkor azt mondom neki, hogy tisztaság fél egészség, ha én akkor sípcsonton rúgom, ha veszek neki kettőért sültgesztenyét, most is élne, míg meg nem halna.

12. oldal, Darvas József: Alkoholista csapadék (Magvető, 1966)

Carmilla >!

6
Tudvalevő, hogy abból lesz a költő,
ki a világon semmihez sem ért,
kinek savanyú mindenféle szőlő —
ügyefogyottat, így hát az se sért,
ha leránt bármely oktalan kamasz már
s amúgy félvállról munkámban kioktat.
Köszönet érte. Istenuccse, használ!
Ha másra nem, hát szerénységre szoktat.

7. oldal, Önéletrajzi részlet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: költő · szerénység
Carmilla >!

(…)
Elmegyek meghalni,
    minden voltam a földön csak boldog soha
    nem, bélpoklosok csörgője kezemben, áll-
    jatok félre utamból, senki ne sírjon utánam,
    egy bánattal kevesebb lesz a világon,
    elmegyek meghalni —

46. oldal, Elmegyek meghalni (Szépirodalmi, 1962)

Bla I>!

Vádlottnak és ügyésznek
és tanúnak álltam én
a perben, hol az ítélet
joga nem az enyém

Carmilla >!

Kiürül estére a semmi.
Ami nincs, a holdra világít.
Árva növendék, most hová?
Részegen dűlöngnek a járműk.

Hol vagytok, lányok, gyönge rímek?
Nyújtanátok egy marék hamvat.
Verejték pottyan a kövekre,
a kifeszített körútakra.

A kánikula stációján
halálomat kigombolom.
Hiába mégis! Most látom csak,
hogy leszakadt róla a gomb.

És ami begombolva nincsen,
azt kigombolni hogy lehet?
Kiáltok a gyémánt falaknak,
de az éjszaka nem felel.

Béna nyelvek a háztetők.
Összepréselt fogak a kertek.
Karomra veszem kishalálom.
A nyakkendőt is levetettem.

Sírjatok értem, ereszek!
Csontvázamat öleld meg, város!
Nemsokára itt a december
és zálogházban a télihalálom.

123-124. oldal, Pilinszky János: A halál gombja (Magvető, 1966)