!

Beney Zsuzsa magyar

1930. április 21. (Budapest) – 2006. július 12. (Leányfalu)

Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Beney_Zsuzsa

Könyvei 18

Beney Zsuzsa: Se tűz, se éj
Beney Zsuzsa: Összegyűjtött versek I-III.
Beney Zsuzsa: Cérnahangra
Beney Zsuzsa: Szó és csend között
Beney Zsuzsa: A gondolat metaforái
Beney Zsuzsa: Napló, előtte és utána
Beney Zsuzsa: Tűzföldi táj
Beney Zsuzsa: Nyitva van az aranykapu
Beney Zsuzsa: Tél
Beney Zsuzsa: Két parton

Fordításai 6

Tennessee Williams: Drámák
Emily Dickinson: Emily Dickinson versei
Tennessee Williams: Az ifjúság szép madara
Kormos István – Vajda Miklós (szerk.): Észak-amerikai költők antológiája
Karig Sára – Walter Lowenfels (szerk.): Hol van Vietnam?
Hadewijch: A lélek nyelvén

Antológiák 4

Lukács László (szerk.): Innen és túl
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Duna

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A meghalás szörnyűsége nem más, mint a halálnak, ennek a furcsa módon mégiscsak megszemélyesített hatalmas, falánk, természetfeletti létezőnek tökéletes közönye irántunk, a mi vágyaink, könyörgésünk, az időhúzás kényszerítő manőverei iránt; tökéletes idegenség, mely ugyanakkor maga a mohóság is.

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás
>!
imma A+P

BENEY ZSUZSA
HOGYAN VÁRTALAK?

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

8. oldal · Beney Zsuzsa

T. Aszódi Éva (szerk.): Nefelejcs Szép magyar versek kisiskolásoknak

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · születés · terhesség
>!
Kek P

Valóságosabb voltál e kegyetlen
télnél, te lélekké lett képzelet.
Léted és nemléted hóviharából
nem menekülhetek.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
>!
FontolvaHaladó

Madár, láthatatlan a csapda, melybe estél
hálód felismered-e, mibe keveredtél?
Nem fogott meg senki sem, repülhetnél messze
zöld erdőben, kék mezőn, senki sem keresne.

Mégis maradsz, nem hagyod képzelt kalitkádat
te vagy aki magadat rácsaiba zártad.
Rabságodban épített rossz fészekre ültél
éppen aki üldözött, ahhoz menekültél.

III. kötet, 57. oldal

>!
Evodia

Gyöngyöcském,kis lelkem
elvisz a nyár
fél dióból
könnyű bárkán
elsodor az éji ár
Jaj ,könnyű bárkán
elsodor az ár
Könnyű dér belepte
elárvult helyed
hol keressem messze gördült arany kelyhedet?
Jaj!
Fagyban,csillagkék hidegben
egy madár dalát hallom
koronám rajt világít sárga
koronád.
Jaj!

Virágsirató

>!
Kek P

POR

Nem gyűlölök semmit jobban a pornál
a szobák sarkaiban s az értelemben.
De már nem tudok takarítani.
Nem a munkához nincs erőm, hanem a tisztasághoz.

Homályban élek. Szó szerint homályban.
Szemeim már nem bírják a napot.
Szívem sem tűri meg részvétetek.
Nem nézek bátran szembe a halállal.

Mert nincs halálkapu, csak lassú porladás.
A sár és a piszok belepi életünket.
Összegyűlik lelkünk sarkaiban,
nem léphetünk a fénybe, ha belefulladunk.

43. oldal

>!
Kek P

A fa

Minden évben meghal, megszületik,
de létezése nem hal meg a télben.
És mégis halandó: ág-koronáját
egyszer majd széttöredezi az a szél,

mely még sehol sincs. Törzsét széthasítja
egy villám, mely még alszik az időben.
Ahogy elmúlása a létezésben,
ahogy őbenne a tél és tavasz

lüktetése. Ahogy önmaga tudása a csend
teljességében. Több mint a szavak
hálóján áthulló levelek surrogása.
Nem időben gyökerező teremtmény.

67. oldal

>!
Kek P

A fordító

Belép a versbe. Szikla. Összezárul
mögötte, kővé lesz ő maga is.
A csontok celláiba és az ívek
árkádjaiba lassan beszívódik.

De míg ő megfagy, átforrósodik
körötte az anyag, végül megolvad,
és az izzó magmából kivirágzik
egy új alakzat: sivatagi rózsa.

Ő maga pedig a kőből a kőbe
csukódik, feltámad, megsemmisül
azon az úton, mely testén keresztül
vezet át a teljesből az egészbe.

83. oldal

>!
CloudPainter

Az a teljesség, amit ember és világ harmóni-
ájának érzünk, csak egy másik szembe mé-
lyedve érhető el – az ezüstpillantás nemcsak
a kettéosztott lelkeket, hanem az egységében
helyreállt lelket és a világot is összekapcsol-
ja. Csak az egymásba mélyedt két szem ké-
pes, bár a másik tekintete kitölti látómezejét,
a világ teljességének meglátására. A betelt-
ség nem akadályozza meg a látómező gaz-
dagodását – csak éppen nem a fizikai világ
megérthető törvényei szerint.

II. kötet, 239. o.

>!
eperturmix

(…) de amikor a hajnal fordul a reggelbe, a decemberi éjszaka reggelébe, mely nappal már, de mégsem világosodik, s ha majd igen, nem a színek áttetsző és megkülönböztethető ragyogásába, hanem abba a tompa szürkébe, a barnának és a szürkének abba az összevegyült, elmosódott derengésébe, mely lefojtja a színeket, mely nem engedi kitörni őket (…)

25. oldal (Hajnal és reggel között)

Kapcsolódó szócikkek: reggel