Benedek Szabolcs magyar

Úgy van kitalálva a világ, hogy előbb-utóbb helyükre rázódnak a dolgok.

131. oldal

A bölcs ember órája soha nem siet, kedves barátom.

187. oldal

Van, ami van, lesz, ami lesz.

197. oldal

Az embernek voltaképpen nem is volna szabad mást cselekednie, mint szerelmesnek és művésznek lenni.

– A magyarokat ez érdekli a legjobban. A történelem. A múlt, amit ők valami félreértés kapcsán dicsőnek tartanak.

88. oldal

A József Attila-lakótelep olyan volt, akár egy falu – tele ismerős arcokkal, azzal a különbséggel, hogy míg vidéken üdvözölték egymást az emberek, itt nem köszöntünk senkinek.

178. oldal

– A fiumei cápát mindig akkor szedik elő, amikor nem tudják mivel megtölteni a lapot. Érti, Imre? Bevált újságírói fogás. Amikor semmi nem történik, akkor megírjuk a fiumei cápát.

11. oldal

A tanév akkor is papírgyűjtéssel kezdődött.
Szerettünk papírt gyűjteni. Kaland volt, együttlét, élmény.

251. oldal

Elképesztő, kedves kolléga, ugye?
Színtisztára olyan, mintha regényben szerepelnénk. Egy borzalmas regényben, amelynek szeretnénk mielőbb a végére érni.

311. oldal

Tudja, éjszaka egészen másak az emberek. Ami napfénynél, világosban esetleg nem látszik, az előtűnik a sötétben. Amint eltűnik az égről a Nap, az ember letolja magáról a civilizáció béklyóit, és úrrá lesznek rajta az ösztönei.

279. oldal