Benedek István Gábor magyar

…az embernek elsősorban önmagán kell segíteni. Akiben viszont megvan a tett lehetősége, de semmit nem csinál, sőt kívülről várja sorsa jobbra fordulását, azt nem szabad támogatni.

Nos, amit most elmesélek, az olyan régen esett meg, hogy talán nem is novellába, inkább történelmi eszmefuttatásba kívánkozna, De mit keresne egy balek zsidó holmi hivatalos históriában?

(első mondat)

… Dávid, aki ugyan megkövetelte, hogy a katona meghaljon érte, de hogy meghajoljon előtte, azt nem kívánta.

77. oldal

Tegyen meg nekem valamit. Mondjon rám áldást, de zsidóul. Annyi a bajom, olyan rohadt az életem, hátha könnyít rajtam a héber ima.

Furcsa lelki helyzet a menekülés. Az ember helyesen teszi, ha nem néz vissza, nem rágódik a kialakult helyzeten, átugrik ok-okozati összefüggéseken, s csak előre néz. És mindig a pillanatnyi feladat foglalkoztatja. Abban elmerül, ott teljes figyelemével helytáll, s ezzel visszafogja magában a fantáziálást, a töprengést, a szomorúságot.

Dávid Debrecenben – 384. o.

– És vajon mit akarna Bonaparte, ha bevonulna ide? – kérdezte.
– Tudakolja inkább azt, mit akarnának tőle a magyarok. A főurak nem fogadnák odaadással, ebben biztos lehet. A magyar arisztokraták, a mágnások, végül is jól megvannak Béccsel, s ha néha pörölnek is, ez az összetartozásuk jele. A párizsi forradalom eseményei, a guillotine-ok egy akolba terelték valamennyiüket. Nálunk véresen leszámoltak a rokonszenvezőkkel, s hihetetlenül erős, népes besúgóhálózatot építettek ki. Vagyis Bonapartét ez a díszes spiontársaság sem fogja repesve várni. Ha az örökös konzul megígéri, hogy a nemesek továbbra sem fizetnek adót, megtarthatják jobbágyaikat, s persze a robotot, a deresjogot, talán köszöntenék. A katolikus egyház és a klérushoz kötődő klientúra nyilvánvaló, hogy elutasítja a francia rendet. És akkor ki marad? A reformátusok, akik félnek a pápista franciáktól? Tudják, önök, hogy nemrég itt az egyik faluban lázongás támadt, mert a lakosság, a nép nem engedte, hogy a gyerekeket, az ördög praktikájára, írni-olvasni tanítsák? Azt mondták: ha a kisfiúk, a kislányok könyvet vesznek a kezükbe, lassan, de biztosan a szüleik ellen fordulnak és megtagadják anyjukat-apjukat. Velük akar majd Bonaparte új világot teremteni?!

Hoidusco kalandjai – 449-450. o.

Hadd iktassak ide valamit. A filiszteus élet ugyanis vonzó. Az áldozati ünnepi eseményeket lehetett kedvelni. Tánc, dal, szeretkezések, kedélyes ivászatok kísérték ezeket az összejöveteleket.

83. oldal

– Képzelje – mondta a nővérke –, a szállodát, ahol dolgozik, két teljes hétre lezárják. A vendégek és alkalmazottak ott kerülnek karanténba. – „Vesztegzár a Grand Hotelban” – tette hozzá, s mert a közismert Rejtő-könyvre célzott, jókedvűen felnevetett.

57. oldal

Szegvári azt fejtegette, mennyire helytelen, hogy csak itallal lehet letegeződni nálunk.
– Én legszívesebben egy kiadós töltött káposztával ennék mindenkivel pertut – szögezte le.

283. oldal

Szegény Krajcsák Katalint a Parlament egyik női fodrásza vezette tévútra. Egy ízben haját nemcsak szőkére festette, hanem gyönyörű loknikba is rendezte. És azt mondta, ezzel a megoldással máris több évet fiatalodott. A képviselőnő ilyenformán jóval magabiztosabb lehet. Ez kellett Halásznénak, aki másra sem vágyott, mint a kiszámítható, szavatolt sikerre Tehát hetente megújította a frizuráját, s ha netán megbomlott egy-egy oldallokni a fején, már kifejezetten rosszul érezte magát. Kényszeressé vált nála ez a képzet. Egy ízben a tíznapos moszkvai hivatalos útja azért ment tönkre, mert a pártszállóban, a híres Lomovkán, a fodrásznő elrontotta a frizuráját, teljesen rossz helyen fésülte ki, és borzasztóan fésülte be a kérdéses tincset. És ezzel nemcsak elrontotta a kedvét, hanem fölingerelte úgy, hogy ráordított. A házigazdák udvariasan elfogadták modortalanságát, bocsánatot kértek, de ő olybá vette, hogy női bája, kedvessége, határozottsága győzedelmeskedett ugyan, s ha nem sikerült is a program száz százalékosan, annak kizárólagos oka a picinyke hiba a haján.
Innentől kezdve kizárólag saját mércéjének megfelelően lépett ki a nyilvánosság elé: tökéletes frizurával, öltözékben és sminkkel. Nem tudta, hogy a háta mögött nevetnek rajta, és „loknis libának” csúfolják.

249. oldal