Benczes Réka

Különböző társadalmi csoportok jól meghatározható sztereotípiákkal bírnak magukról és a kívülállókról. Az előbbiek általában kedvezőek, míg a csoporton kívüliekkel szemben megfogalmazott sztereotípiák legtöbbje negatív, és előítéleteket generál, ami miatt akár veszélyesek is lehet. Igen sok, sztereotípiára alapozott előítélet létezik minden társadalomban, például a cigányokkal, a homoszexuálisokkal vagy akár a vidékiekkel szemben. Hasonlóképp, a másik oldal szemszögéből is léteznek sztereotípiákra alapozott előítéletek a magyarokkal, a heteroszexuálisokkal vagy a fővárosiakkal szemben is. A példák azt sejtetik, hogy az előítéletek strukturált ellentétek formájában alakulnak ki, mindig az adott csoport perspektívájából kiindulva.
A sztereotípián alapuló előítéletek metonimikus volta egyértelmű: a TAG A KATEGÓRIA HELYETT fogalmi metonímiáról beszélhetünk a legtöbb esetben. Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb sztereotípiánál egy adott kategória bizonyos tagjain keresztül férünk hozzá az egész kategóriához. A sztereotípiaalapú kategorizációnak az a gyengéje (és veszélye), hogy minden tagot ugyanúgy kezelünk, noha óriási különbségek lehetnek az egyes tagok között. Ez a fajta kategorizáció, amely alapvetően metonímiaalapú, átsiklik az egyes tagok felett, és a kategóriát – hamisan – homogénnek láttatja.

75. oldal, 5. fejezet - Fogalmi kereten belüli megfelelések: A metonímia - 3. Kultúra, kogníció és metonímia - 3.2. Kulturális sztereotípiák

A kognitív nyelvészet egyik legalapvetőbb állítása a metaforával kapcsolatban az, hogy a metafora nemcsak a nyelvben van jelen, hanem számos más területen is: gondolkodásunkban, társadalmi és kulturális jelenségekben, testi tapasztalatainkban és az agy neurális felépítésében. Ezek szerint a metafora egy olyan
– nyelvi
– fogalmi
– társadalmi és kulturális
– testi
– idegi
jelenség, amely egyszerre van jelen az összes felsorolt területen.

89. oldal, 6. fejezet - Fogalmi keretek közötti megfelelések: a metafora - 2. A fogalmi metafora fontosabb tényezői - 2.11. Kulturális modellek

Geeraerts és Grondelaers (1995) felhívják a figyelmet, hogy az európai-amerikai kultúrkörben (Magyarországot is ideértve) a DÜH (és általánosan az érzelmek) konceptualizációja arra a Hippokratésznak tulajdonított, a középkorban széles körben elterjedt elméletre vezethető vissza, miszerint négy testnedvünk – a nyirok, a fekete epe, a sárga epe, illetve a vér – nemcsak testünk alapvető működését irányítja, hanem érzelmeinket is. Az elmélet szerint a négy testnedv eloszlása ugyanakkor a személyiségünket is meghatározza (tehát szangvinikus, melankolikus stb. személyiség kialakulásához vezet), és a betegségekre való hajlamunkra, illetve azok kezelésére (pl. vércsapolás) is hatással van. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a testnedv-elmélet az európai klasszikus-középkori kulturális kontextus egyik alapvető jellemzője volt, amelynek hatása volt a düh, mint (nyomás alatt álló) tartályban lévő folyadék európai konceptualizációjának kialakítására.

108. oldal - 4. A metafora kultúrák közötti különbségeinek okai, 4.1. Eltérő tapasztalás, 4.1.1. Eltérő kontextusok, Kulturális kontextus

A klasszikus elképzelés szerint a következő tuljadonságok alapján lehet a NŐ fogalmát meghatározni: EMBER, FELNŐTT, -HÍMNEMŰ (Katz és Fodor 1963).7

7 A nő szó ezen definíciója még az 1960-as évekből származik, amikor még nem kapott különösebb szerepet a politikai korrektség a közgondolkodásban.

27. oldal

Például a nyelvészeknek egészen más elképzelésük van a nyelvről, mint a nem nyelvészeknek. Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy az átlagember nyelvről alkotott laikus elmélete eltér a nyelvészek által megfogalmazott tudományos modellektől.

57. oldal

Különböző színű kártyákat mutatva Rosch megkérte a dani nyelvhasználókat, hogy teljesen új, alapszínneveket és nem alapszínneveket memorizáljanak. Mivel a danik eredetileg csak két színnevet használnak, Rosch a dani törzsek neveit használta az új színek elnevezéséhez és megtanításához.

37. oldal

Ennek megfelelően egy szendvicset hívhatunk ikrásnak vagy kaviárosnak, de azt nem szokás mondani, hogy a halak *lekaviároznak.

59. oldaldal

[…] a Pápua Új-Guineában beszélt dani nyelvben ugyanis csupán két színnév találhtó – mili (amely a sötét és hűvös színeket fedi, tehát a feketét, a zöldet és a kéket), és a mola (amely a világos és meleg színekre alkalmazható, tehát a fehérre, a pirosra és a sárgára).

36-37. oldal

Ha egy nyelvben csak két alapszínnév fordul elő, akkor az egészen biztosan a fehér és a fekete lesz. Ha már három színnév található, akkor az a fekete, a fehér és a piros, és így tovább. Mint már említettük, nem minden nyelv rendelkezik e tizenegy alapszínnévvel.

35. oldal

Boroditsky és kollégái arra az eredményre jutottak, hogy mind a német, mind a spanyol anyanyelvűek nagyobb hasonlóságot éreztek a nőnemű főnévvel megnevezett tárgyak és a nőket ábrázoló képek, illetve a hímnemű főnévvel megnevezett tárgyak és a férfiakat ábrázoló képek között, noha a kísérletben részt vevő tárgyak neve eltérő nemű a két nyelvben. Az eredmény arra enged következtetni, hogy a nyelvtani nem képes befolyásolni a tárgyakról alkotott mentális reprezentációkat, amelyek gondolkodásunk részét képezik.

37. oldal